
A Thaiföld északkeleti részén, Bangkoktól mintegy 200 kilométerre fekvő Nakhon Ratchasima városának közelében, egy nevezetes buddhista kolostor alatt tett régészeti felfedezések sorozata új fényt vet a régió korai vallástörténetére. A leletek arra utalnak, hogy Wat Dhammachak Semaram és környéke sokkal régebben töltött be vallási szerepet, mint azt korábban hitték.
A felfedezések egy földalatti vízelvezető rendszer kiépítésének munkálatai során kerültek elő a kolostorban, amely arról híres, hogy egy homokkőből faragott, 12 méteres fekvő Buddha-szobornak ad otthont, amely az egész országból vonzza a buddhista zarándokokat. A fekvő Buddha vélhetően 1300 éves, és ezzel az egyik legrégebbi fekvő Buddha-szobor Thaiföldön.

„Valamivel több mint egy méter mélyen csapatunk egy agyagedényt fedezett fel, amelyben 33 bronz, ezüst és arany tárgy volt” - mondta a thaiföldi képzőművészeti hivatal igazgatója, Phnombootra Chadrajoti nyilvános nyilatkozatában. „Ezek a leletek rendkívüliek. Jelentős betekintést nyújtanak a korabeli kézművességbe és vallásos áhítatba”. (Artnet)
A felfedezés két fázisban bontakozott ki. Az első szakasz véletlenül történt, amikor az építőmunkások számos dísztárgyat, köztük aranygyűrűket, ezüst fülbevalókat és bronztárgyakat tártak fel. Ezek között volt egy spirál alakú ezüst fülbevaló, amely nagyon hasonlított a Thaiföld déli részén található korai buddhista lelőhelyeken talált hasonló díszítésekre, ami további régészeti vizsgálatokat indított el.
A régészek által végzett második fázisban kerültek elő a történelmileg legjelentősebb darabok. Ezek között volt két repoussé plakett - dombormintába kalapált fémlemezek -, amelyet régóta használnak a buddhista rituális művészetben. Az egyik aranyból készült, körülbelül 7,5 x 12,5 centiméteres plakett, ami egy ülő Buddhát ábrázol lengő köntösben, a vitarka mudrát - a tanítás és az érvelés gesztusát - felmutatva. Az egyik oldalon található kis lyuk arra utal, hogy a tárgy felakasztható díszként vagy rituális eszközként szolgálhatott.
A második, ónból készült repoussé egy álló Buddhát ábrázol egy boltív alatt, két kísérővel az oldalán, akik közül az egyikről úgy vélik, hogy a hindu teremtő isten, Brahma. Mindkét tábla ikonográfiája és stiláris részletei a 6-11. század közötti Dvaravati-korszak műalkotásaihoz igazodnak, amely a közép-thaiföldi buddhista kultúra jelentős részére volt hatással.
A harmadik felfedezés, amelyet a fekvő Buddha-szobor fejének közelében tettek, egy tömör földréteg volt, amelybe három vékony fémlemez és gipszdarabok voltak beágyazva. Kényes állapota miatt a tárgyat még vizsgálják a régészek, de úgy vélik, hogy a hívők által hátrahagyott szertartási leletről van szó.
„Ezek a leletek segítenek rekonstruálni a régió vallási és kulturális tájképét a Dvaravati-korszakban” - mondta a képzőművészeti osztály szóvivője. „Eddig az olyan templomokat, mint a Wat Phra Prathon Chedi Nakhon Pathomban, a korai thai buddhizmust illetően központi jelentőségűnek tekintették. Ezek az új leletek arra utalnak, hogy Nakhon Ratchasima tartomány is jelentős szerepet játszott”.

Az ereklyéket a közeli Nai Mueang város Phimai Nemzeti Múzeumában konzerválják és katalogizálják. A kutatók elemzik a tárgyakat, hogy jobban megértsék a lelőhely kronológiáját és funkcióját, különösen a théraváda és mahájána buddhista hagyományok szélesebb körű elterjedésével kapcsolatban a délkelet-ázsiai földrészen.
Thaiföld túlnyomórészt buddhista ország, a lakosság közel 95 százaléka a théraváda hagyományokkal azonosul. Az iszlám és a kereszténység a két legnagyobb kisebbségi vallás, a lakosság 4,29, illetve 1,17 százalékával. A mostanihoz hasonló régészeti erőfeszítések hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre jobban megértsük, hogyan gyakorolták és adaptálták a buddhizmust a régió különböző történelmi és kulturális környezetében.
Írta: Justin Whitaker
Forrás: Buddhistdoor Global









A svédországi Helgö szigetén [az 1950-es években] végzett régészeti ásatások során különböző országokból származó vallási tárgyak figyelemre méltó gyűjteményére bukkantak. A Stockholmtól nyugatra, a Malaren-tóban található kis sziget fontos viking kereskedelmi és kézműves központ volt ( i.sz. 6-11. század).