Mianmarban a jelenlegi szektariánus konfliktus veszélyes összefonódást eredményezett a katonai junta és az ultranacionalista buddhista szerzetesek között. Mianmar jelenlegi katonai kormánya, amelyet gyakran Sit-Tat-nak neveznek (támogatói Tatmadaw-nak hívják), Min Aung Hlaing vezetésével, fontos szempontokban összhangban áll az ország szerzetesi közösségével (Szanghával). Bár a Szangha politikailag megosztott – és apolitikus mandátummal rendelkezik –, egyes csoportjai közös érdekek miatt úgy döntöttek, hogy együttműködnek a rezsimmel. A junta-párti szerzetesek, akiknek példája a MaBaTha (Nemzeti és Vallási Védelmi Bizottság) szervezet, hatalmas befolyással bírnak a jelenlegi rezsim szolgálatában, és mind polgári, mind katonai tevékenységet folytatnak a junta-ellenes erők ellen (The Irrawaddy, September 9, 2021).
Számos fejlemény világít rá arra, hogy a Sit-Tat hogyan vonta be a Szangha egyes szegmenseit politikai eszközként, fegyverként használva a vallást a belső ellenállás elfojtására, nemzetközi szövetségesek megnyerésére és az állam etnikai-vallási ellenségei elleni erőszak szítására. A MaBaTha és a Sit-tat szövetsége hatással volt Mianmar nemzetközi pozíciójára. A március 28-i 7,7-es erősségű mianmari földrengés után Srí Lanka támogatását fejezte ki, kifejezetten hivatkozva arra, hogy Srí Lanka és Mianmar „két buddhista állam”, egy gesztus, amelyet a Srí Lanka-i Bodu Bala Sena (BBS) és a mianmari MaBaTha közötti kapcsolatok támasztanak alá (Tamil Guardian, április 2.). Néhány hónappal korábban a Sáfrány forradalom veteránja és kettős amerikai-mianmari állampolgárságú tiszteletreméltó Pinnya Jawta terrorizmus vádjával történő letartóztatása rávilágított a rezsim ellenzéki szerzetesek elleni fellépésére (Radio Free Asia, 2024. december 6.). Jawta a katonai diktatúrával szemben álló aktivista volt, letartóztatása pedig jól mutatja a Sit-tat megvetését a párt vonalát nem követő szerzetesek iránt.
A Szangha és a mianmari társadalom
Mianmar buddhista szerzetesei az ország egyik legnagyobb és legbefolyásosabb intézményét alkotják, közvetlenül a hatalmas katonai erő után (The Irrawaddy, 2024. június 22.). A mintegy 575 000 szerzetesből és szerzetesnőből álló Szangha tagjai nagy hatással vannak közösségeikre, és általában szentnek tekintik őket.
A Szangha történelmileg mindig is aktívan részt vett a politikában, és évtizedek óta látható része a politikai tiltakozásoknak (International Crisis Group, 2023. március 10.). A szerzetesek azonban általában kritikusak a külföldi beavatkozással és a buddhista elvekkel ellentétes külföldi kultúrák, normák, értékek és vallások hatásával szemben. Ez magában foglalja a Nagy-Britanniától való függetlenségért folytatott mozgalomban betöltött kiemelkedő szerepet is, amelynek példája U Ottama szerzetes, akit nemzeti hősnek tartanak (Burma News International, 2012. szeptember 11.). A közelmúltban a Szangha vezető szerepet játszott a 2007-es Sáfrány forradalomban, amelynek neve a szerzetesek ruhájának színéből származik (The Irrawaddy, 2019. szeptember 19.).
A Szangha különböző politikai nézeteket valló emberekből áll. A jelenlegi rezsim körülményei között csak kevesen vannak, akik nyíltan ellenzik a rendszert (néhányan még azt is megteszik, hogy „levetik szerzetesi ruhájukat” és a juntaellenes erők oldalán harcolnak). A Szangha tagjainak többsége semleges vagy csendesen szimpatizáló, akár a megtorlástól való félelem, akár a helyi hangulathoz való igazodás vágya, akár a korábbi Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) kormány által a többségében buddhista állam szekularizálására tett erőfeszítések ellenzése miatt (International Crisis Group, 2023. március 10.).
Ennek ellenére a Szangha jelentős része, amelyet olyan prominens szerzetesek képviselnek, mint az ultranacionalista Sitagu Sayadaw, nyílt kapcsolatokat ápol a Sit-Tat-tal. Ezek a szerzetesek a rezsim folytatódó uralmát támogatják, gyakran anyagi előnyök és nyilvános támogatás fejében (The Irrawaddy, 2024. június 10.). Ezek a szerzetesek fontos szerepet játszanak társadalmi közvetítőként, megerősítve a népszerűtlen Sit-Tat-ot az ország mélyen gyökerező és tiszteletben tartott vallási intézményeiben (London School of Economics South Asia Centre, 2023. december 18.). A szerzetesek támogatása segít a juntának a lázadók nacionalista és vallási alapon történő megosztásában is, felerősítve a lakosság és a Sit-Tat-tal szemben álló különböző etnikai és vallási milíciák közötti szektariánus megosztottságot. Például a szélsőjobboldali szerzetesek széles körben bírálták a domináns keresztény alapú Mianmari Nemzeti Demokrata Szövetség Hadseregét (MNDAA), és megfogadták, hogy a junta érdekében harcolni fognak ellene (Myanmar Now, 2024. január 12.). Ezek az érzelmek vezettek a befolyásos 969 Mozgalom, majd később a MaBaTha szervezet felemelkedéséhez.
Buddhista szélsőségesség: a 969 mozgalom és a MaBaTha
A 969 Mozgalom, egy radikális buddhista felsőbbrendűségi mozgalom a Szanghán belül, gyorsan befolyásossá vált, miután 2011-ben az ultranacionalista szerzetes, Ashin Wirathu megalapította.[1] A mozgalom U Kyaw Lwin 1997-es röpiratából nőtt ki, aki a buddhizmus kulturális hagyományait akarta megvédeni az iszlám által érzékelt behatolástól, és a helyi erőszakot és a mélyen gyökerező numerológiai babonákat hozta fel bizonyítékként az iszlám összeesküvésre, amelynek célja a burmai társadalom átvétele (Democratic Voice of Burma, 2013. május 10.; 969 Movement). A mozgalmat továbbra is Ashin Wirathu vezeti, akit ideológiai szélsőségessége és erőszakra való felhívásai miatt „buddhista Bin Ladennek” neveznek (South China Morning Post, 2023. január 4.).

Tanóra a Masoeyein kolostorban, Ashin Wirathu otthonában. (Forrás: Getty Images)
Egy sor eszkalálódó esemény a csoportot gyorsan a figyelem középpontjába helyezte. 2012-ben Arakanban (ma hivatalosan Rakhine állam) feszültség alakult ki a muszlim rohingya közösség és a buddhista rakhine közösség között, miután a rendőrség a rohingya muszlim férfiakat egy buddhista nő megerőszakolásával és meggyilkolásával vádolta meg (Irrawaddy, 2012. június 12.). Ez arra késztette a 969 Mozgalmat, hogy bojkottálják a muszlim vállalkozásokat és árukat, és szigorúan tiltsák a buddhisták és muszlimok közötti vallásközi házasságokat. A felháborodás tovább terjedt a helyiek körében, és mindkét valláshoz tartozó emberek elüldözéséhez, zavargásokhoz és gyilkosságokhoz vezetett (Al Jazeera, 2013. május 31.). Úgy vélik, hogy ezek az események kulcsfontosságú lépések voltak a mianmari etnikai-vallási közösségek közötti feszültségek fokozódásában, és hozzájárultak ahhoz, hogy a régóta fennálló helyi szektariánus problémák teljes körű etnikai konfliktussá alakuljanak (Mizzima, 2022. július 29.).
A helyzet olyannyira súlyossá vált, hogy a Szangha 2013-ban betiltotta a 969 Mozgalmat, és gyakorlatilag illegálisnak nyilvánította azzal az indokkal, hogy a mozgalom illegálisan használta a vallási szimbólumokat erőszakos célokra (The Irrawaddy, 2013. szeptember 10.). Válaszul az ultranacionalista szerzetesek újraszerveződtek és megalapították a MaBaTha szervezetet, hűséget fogadva a 969 Mozgalomnak és megígérve, hogy a „populista, muszlimellenes narratíva őrzői” lesznek (The Rohingya Post, 2019. június 15.). A MaBaTha gyorsan az ultranacionalista szerzetesek és a velük szimpatizáló mozgalmak ernyőszervezetévé vált (New Mandala, 2015. augusztus 27.). Korai eredményeik között szerepelt a négy vitatott „Rassz- és Vallásvédelmi Törvény” közül kettő, amelyek célja az ország muszlim közösségének növekedésének korlátozása volt (Frontier Myanmar, 2015. október 10.). Később a MaBaTha-hoz közel álló szerzetesek a Facebookot használták arra, hogy a helyi buddhistákat a rakhine-i állam rohingya kisebbsége ellen uszítsák. Ezáltal jelentős szerepet játszottak a 2017-es rohingya-válságot kiváltó erőszak szításában, amelynek következtében több tízezer ember halt meg, és körülbelül egymillió rohingya kényszerült menekülni a bangladesi határ túloldalára (The Japan Times, 2024. március 24.).
A mianmari buddhista egyház legfőbb hatósága, az Állami Szangha Maha Nayaka Bizottság betiltotta a MaBaTha-t azzal az indokkal, hogy a szervezet mandátuma ütközik a sajátjával (Radio Free Asia, 2017. március 23.). Sok szerzetes azonban dühöngött a demokratikus kormány lépése miatt, és a csoport hivatalos feloszlatása után a MaBaTha nem hivatalosan továbbra is aktív maradt, mint lazán összekapcsolt, de szervezett ultranacionalista szerzetesek hálózata. A MaBaTha feloszlatása és a junta 2021-es puccsa közötti időszakot a nacionalista szerzetesek Aung San Suu Kyi NLD-je iránti ellenszenve jellemezte. A demokratikus kormány nagy hangsúlyt fektetett a MaBaTha ideológiai uszításának leküzdésére a nagyobb szekularizmus érdekében (The Irrawaddy, 2015. szeptember 21.).
Az NLD-től való elidegenedés miatt a keményvonalas szerzetesek már a 2021-es puccs előtt is kapcsolatokat ápoltak a katonasággal. 2019-ben Min Aung Hlaing tábornok (aki később a Sit-Tat vezetője lett) kijelentette, hogy a MaBaTha létezése „szükségszerű” (The Irrawaddy, 2019. június 19.). Min Aung Hlaing és parancsnokai ennek megfelelően jelentős összegeket adományoztak a csoport tagjainak, ezzel erősítve a Sit-Tat pozitív imázsát a MaBaTha tagjai körében (The Irrawaddy, 2019. június 17.). 2020-ban a MaBaTha-hoz tartozó Sitagu Sayadaw és Ashin Chekinda szerzetesek állítólag a 2020-as általános választások előtt felhívták Min Aung Hlaingot, hogy vezessen puccsot (The Irrawaddy, 2022. szeptember 15.). Wirathut egy időre eltiltották a prédikálástól, lázadás és rágalmazás vádjával eljárást indítottak ellene, és végül a 2020. novemberi általános választások előtt letartóztatták (The Diplomat, 2021. szeptember 7.).
A MaBaTha és a Sit-Tat
A junta 2021-es hatalomátvétele hatalmas lehetőséget kínált a MaBaTha-hoz közel álló buddhista ultranacionalizmus állami politikává tételére. Ezeket a szerzeteseket felháborította a demokratikus kormány, amely „szélsőségesnek” minősítette nézeteiket. Míg a MaBaTha az NLD kormányzása alatt háttérbe szorult, a 2021-es katonai puccs lehetővé tette ezeknek a szerzeteseknek, hogy újra megjelenjenek és szimbiotikus kapcsolatot alakítsanak ki az egyébként népszerűtlen katonai rezsimmel (The Irrawaddy, 2024. június 7.). Hónapokkal a Sit-Tat puccsát követően Wirathu-t és más bebörtönzött szerzeteseket az új katonai kormány szabadon engedte (The Diplomat, 2021. szeptember 7.).
A hatalomátvétel óta a szerzetesek befolyása döntő fontosságú a Sit-Tat-rezsim számára, különösen most, hogy egyre inkább hiányzik a munkaerő és a népi támogatás. A kutatók ezt a szerzetesek és a katonaság közötti együttműködést a Saya-Dakar programnak nevezett, katonai vezetésű projekt részeként emlegetik, amely 1988-ban indult, miután a katonaság leverte az akkori példátlanul nagy demokratikus tüntetéseket és visszavette a hatalmat. A kutatók szerint e program révén a szerzeteseket fokozatosan a katonaságot támogató nézetek felé terelték a pagodáknak nyújtott bőséges adományokkal, a kolostorokban folyó oktatás finanszírozásával és földadományokkal, létrehozva ezzel egy „katonai-szerzetesi komplexumot” (New Mandala, 2024. október 1.).
Polgárháború és szimbiotikus kapcsolat
A mianmari társadalomra gyakorolt hatalmas befolyásuk mellett egyes ultranacionalista szerzetesek a junta-párti milíciák vezetésében is szerepet játszanak. Ide tartozik a hírhedt Wathawa is, aki egy kormánypárti milíciát vezet, amelynek tagjai részt vettek lázadók brutális meggyilkolásában (The Irrawaddy, 2024. június 22.; Mizzima, 2024. március 29.). Ezek a szerzetesekből lett milícia-vezérek több ezer embert irányítanak, akik „a nemzet és a buddhizmus védelme” nevében harcolnak a katonaság oldalán – amiért a Sit-Tat-tól nagy elismerésben részesülnek (The New Humanitarian, január 24.). Wathawa aktívan részt vesz a szerzetesek kiképzésének szervezésében, hogy csatlakozzanak a lázadók elleni harchoz, a világi, hadseregpárti Pyu Saw Htee milíciával együtt a folyamatban lévő polgárháborúban (Radio Free Asia, 2023. január 24.). Érdemes megjegyezni, hogy a MaBaTha-hoz hű Szangha tagjai szokatlan kiváltságokban részesülnek, Wathawa pedig odáig merészkedett, hogy megúszta Min Aung Hlaing kritizálását és lemondásának követelését, amiért nem tudta megfékezni a lázadókat. Wathawát csak rövid ideig tartották őrizetben, majd később szabadon engedték (The Irrawaddy, 2024. január 19.). Később Wathawa milíciái közös műveleteket hajtottak végre a reguláris haderővel (Radio Free Asia, 2023. január 21.).
Bár a Sit-Tat és a Szangha hadseregpárti elemei közötti kapcsolat nyílt titok, időnként ez a kapcsolat a kormányzati politika részévé vált. Wirathu hozzáállását 2022-ben, Mianmar függetlenségének napján rendezett ünnepségen nemzeti kitüntetéssel ismerték el, amelyen részt vett az akkori orosz védelmi miniszter, Szergej Sojgu is (The Irrawaddy, 2022. november 21.).
Konklúzió
A Sit-Tat junta és a keményvonalas ultranacionalista szerzetesek közötti kapcsolat kölcsönös előnyökön és legitimitáson alapul. A szerzetesek antidemokratikus álláspontja nagymértékben egybeesik a junta által a hatalom fenntartásához szükségesnek tartott intézkedésekkel, és a szerzetesek vallási tekintélye a Sit-Tatnak isteni legitimitás látszatát kölcsönzi. A Sit-Tat a buddhizmus védelmezőjeként tekinti magát, amit a rezsimpárti szerzetesek támogatnak és legitimálnak (The Irrawaddy, 2021. szeptember 9.). Közvetlenül a 2021-es puccs után Min Aung Hlaing meglátogatta a MaBaTha-hoz hű ultranacionalista buddhista apátot Hpa-anban (Myanmar Now, 2021. június 3.). A kapcsolat annyira szoros volt, hogy Sitagu Sayadaw Min Aung Hlaingot „Mianmar királyának” nevezte, amiért 2022-ben a MaBaTha korábbi elnökét, U Tilawka Bhivamsát a legmagasabb buddhista címmel tüntette ki (The Irrawaddy, 2022. március 21.). A 2021-es puccsot követő tömeges polgári engedetlenség, tüntetések és néhány semleges szerzetes kritikája gondot okozott a juntának, de a szélsőségesen nacionalista MaBaTha támogatásával a junta ellensúlyozni tudta ezeket a kritikákat. Négy évvel később ez a kapcsolat még mindig sebezhető a nagy horderejű eseményekkel szemben, mivel Sayadaw Bhaddanta Munindabhivamsa, a 2021-es puccsot bíráló magas rangú szerzetes véletlen lelövése Min Aung Hlaingot ritkán hallható nyilvános bocsánatkérésre kényszerítette (Firstpost, 2024. június 26.).
Mindez együttesen jól mutatja, milyen nagy hatással és erővel rendelkezik a buddhizmus és a szerzetesek a mianmari rezsimre. Még Ming Aung Hlaing külföldi útjai során is szimbolikus szerepet játszott a vallás a szoros szövetségesekkel, például Oroszországgal való kapcsolatok megerősítésében. Hlaing furcsa lépésként „a nagy buddhista prófétának” nevezte Putyint, annak ellenére, hogy utóbbinak semmi köze nincs a valláshoz (Asia Times, március 19.). Ezen túlmenően ez az ultranacionalista buddhizmus szövetségeseket is talál olyan dél-ázsiai államokban, mint Srí Lanka és India, amelyek geopolitikailag és vallásilag kapcsolódnak Mianmarhoz (Tamil Guardian, április 2.; The Print, 2024. június 16.). Összességében ezek a lépések nyomatékosítják, hogy a Sit-Tat a buddhizmus és a Szangha politizált vízióját nemcsak a belföldi ellenőrzés megszilárdítására, hanem a legitimitást megerősítő narratíva kialakítására is felhasználja bel- és külföldön egyaránt.
Jegyzetek:
[1] A legkedvezőbb értelmezés szerint a 969-es szám „Buddha kilenc, tanításainak (Dhamma) hat, valamint a Szangha, vagy szerzetesek közösségének kilenc különleges tulajdonságára” utal (The Irrawaddy, 2013. június 22.). A számot valójában válaszul a muszlimok által használt 786-os számra választották (amely az „Allah, a kegyes és irgalmas” rövidítése), amellyel a muszlimok tulajdonában lévő üzleteket jelölik. A 969 Mozgalom részben arra a buddhisták által érzett igazságtalanságra reagált, hogy csak a muszlimok próbálják a saját hitükhöz tartozókat a velük azonos vallásúak tulajdonában lévő üzletekbe vonzani, ezért indította el a mozgalom a „vásárolj buddhistától” kampányt és a muszlim üzletek bojkottját (International Crisis Group, 2017. szeptember 5.; London School of Economics South Asia Centre, 2023. december 18.). A „burmai társadalom átvételére irányuló iszlám összeesküvés” abból a megkérdőjelezhető elképzelésből fakad, hogy mivel 7+8+6 = 21, a „786”-ot mondó vagy hirdető muszlimok valójában arra utalnak, hogy a 21. században át akarják venni Mianmar irányítását. Más kérdéseketől eltekintve meg kell jegyezni, hogy az iszlámban használt Hidzsri naptár szerint jelenleg a 15. századot írjuk.
Megjelent itt: Terrorism Monitor Volume: 23 Issue: 2.
Elérhető: The Jamestown Foundation