Laosz spirituális szíve, Luang Prabang, a turizmus fellendülését tapasztalja. Most egy sor, szerzetesek által vezetett, magával ragadó élményt kínálnak a látogatóknak, hogy megismerjék a város buddhista örökségét.

Luang Prabang városa Laosz spirituális központja, amely gazdag buddhista örökségéről, díszes templomairól és a sáfrányruhás szerzetesek jelentős létszámáról híres. Sokak szerint az 50 000 fős spirituális központban él a világon a legtöbb egy főre jutó szerzetes a világon.

Egykor Délkelet-Ázsia egyik legkevésbé látogatható célpontja volt, de a nagysebességű Laosz-Kína vasútvonal 2021-es megnyitása miatt az Unesco világörökségi listáján szereplő város látogatottsága ugrásszerűen megnőtt. Az elmúlt években a helyiek szerint ez a turisztikai fellendülés erősen befolyásolta a város ősi hagyományait, és a szent és sérthetetlen buddhista rituálék, például a reggeli alamizsnálkodás nagyobb mértékű elüzletiesedését okozta.

„A turizmusnak vannak előnyei, de rengeteg hátránya is” - mondja Anat Khamphew, a Wat Xieng Mouane kolostor egykori szerzetese. "Látjuk, hogy az emberek nagyon tiszteletlenül viselkednek a szerzetesekkel szemben. Történelmi Buddha-szobrokat loptak el a kolostorokból, és az áhítat fontos szimbólumait egy-egy Instagram-szelfi háttereként használják.”

Válaszul Kamphew létrehozott egy YouTube-csatornát, hogy megmutassa a Luang Prabangba érkező utazóknak, hogyan lehet pozitívabb hatást gyakorolni, és hogy arra ösztönözze őket, hogy távolodjanak el a túlságosan felkapott turisztikai gócpontoktól, valamint hangsúlyozza a város buddhista gyökereinek fontosságát. „Segíteni akartam, hogy Luang Prabang spirituális szívének és lelkének visszaszerzésében szerepet játszhassak” - mondja.

Khamphew nincs egyedül. A városban egy maroknyi korábbi szerzetes is alapított idegenvezető cégeket, mint például az Orange Robe Tours és a Spirit of Laos, hogy segítsék Luang Prabang hagyományos buddhista kultúrájának és szokásainak jobb megértését. Khamphew egyik volt kolostortársa a LaLaLaos kézművesboltot is létrehozta, hogy segítsen a szegény vidéki területekről származó lányoknak középfokú oktatásban részesülni, egy másik volt szerzetes pedig létrehozta a Kaiphaen nevű, nagyra becsült szakképző éttermet, amely a helyi falvak marginalizált fiataljait képzi ki.

„Ezek a vállalkozások nemcsak autentikusabb és etikusabb élményt nyújtanak, hanem lehetőséget adnak arra is, hogy valamit visszaadhassunk” - mondja Khamphew. "Az utazásnak ilyennek kellene lennie: átgondoltnak és mindenki számára hasznosnak. És ez a jó karma."

A szerzetesek világfővárosa
A Mekong és a Khan folyók összefolyásánál, a dzsungelbe burkolózó Phou Si (Szent Hegy) lábánál fekvő Luang Prabang Laosz egykori királyi fővárosa. A 14. században alapított város hamarosan a buddhista tanulás és szerzetesi élet központjává vált, és ez a szerepe a mai napig megmaradt. A városban mintegy 33 gazdagon díszített wat (buddhista kolostor vagy templom) található szétszórva, sok közülük a 16. és a 19. század között épült, és a város becslések szerint mintegy 1000 szerzetesnek ad otthont.

A spiritualitás központja
Luang Prabang nevét az arany Phra Bangról, az ország legszentebb Buddha-ikonjáról kapta, amely a város Nemzeti Múzeum komplexumában, egy erre a célra épített templomban található. "Ez jelképezi a Laoszba érkező buddhizmust, és úgy tartják, hogy megvédi a nemzetet; ezért tisztelik annyira a várost" - mondja Khamphew. Luang Prabang nagyrészt buddhista lakosságának mindennapi életének fontos részét képezi a watok látogatása, a púdzsák (tiszteletadás) elvégzése, az alamizsnálkodás és az érdemek jó cselekedetekkel való ápolása.

A turisztikai paradoxon
Luang Prabangot mély és mindenütt jelenlévő spiritualitása, valamint eklektikus építészeti stílusa - a laoszi, buddhista és francia gyarmati stílus keveréke - egyre népszerűbbé teszi a látogatók, köztük az instagramozók és influencerek körében.

"A probléma az, hogy ami egykor spirituális hely volt, azt mára a digitális világ átalakította" - mondja Khamphew. "Sok embert a »Top-10« vagy a »leglátványosabb« listák vezetnek; ugyanazokra a helyekre mennek, pontosan ugyanazokat a dolgokat tapasztalják meg - mindezt a telefonjukon keresztül. A végén lemaradnak Luang Prabang lényegéről, és végső soron elrontják azt, amiért jöttek, hogy élvezzék."

Kulturális hanyatlás
A város turizmusának növekedése által érintett szertartások egyike a Tak Bat, egy több mint 600 éves ünnepélyes napi szertartás, ahol több száz mezítlábas szerzetes vonul végig az utcákon hajnal előtt alamizsnát gyűjtve. A bámészkodók megfelelő viselkedésére felszólító táblák ellenére ezeket gyakran figyelmen kívül hagyják. "Fáj a szívem, ha ilyen tiszteletlenséget látok" - mondja Parn Thongparn, egy helyi szerzetesnő, akiből idegenvezető lett, és aki kerüli a szertartást. Máshová viszi vendégeit, hogy békésebb élményben legyen részük. "Szeretjük a látogatókat, de ha szánnának egy kis időt arra, hogy jobban megértsék a kultúránkat, az segítene megóvni a gyönyörű hagyományainkat."

Átgondolt alamizsna
Az egyik különleges probléma a turisták által felajánlott nem megfelelő alamizsnával, például műanyagba csomagolt gyorséttermi ételekkel vagy ételmaradékokkal kapcsolatban van. "A szerzetesek által fogyasztott ételnek frissnek és tisztának kell lennie, továbbá vegetáriánusnak, kerülnie kell a fűszereket, és ideális esetben még aznap reggel otthon kell elkészíteni" - magyarázza Linda Heu, a városi Wat Munna kolostor szakácsa. "A legfontosabb, hogy ez egy jelentőségteljes gesztus legyen, ne csak valami fotózási lehetőség."

Bejárni a szerzetesek útját
Bounthan Sengsavang egykori novícius szerzetes 2024-ben alapította meg Spirit of Laos nevű idegenvezető vállalkozását, hogy a Luang Prabang-i szerzetesek számára nagyobb tiszteletet biztosítson, valamint lehetőséget adjon a látogatóknak arra, hogy mélyebb utazást tegyenek a buddhizmus világába. "A témához legközelebb álló embereknek kell vezetniük" - mondja Sengsavang. "Ha nem voltál szerzetes és nem éltél magad is kolostorban, nem tudod, milyen az. Buddha maga is tapasztalatból tanított. Én is ugyanezt szeretem tenni."

Egyszerű élet
Ahelyett, hogy egy pörgős városnézés során meglátogatandó templomok hosszú listáját kínálná, Sengsavang inkább minőségi időt tölt egy kis maroknyi helyen, hogy részletesen bemutassa a szerzetesek mindennapi életét a vendégeknek. "A szerzetesek nagyon egyszerűen élnek" - mondja. "A gazdagságot és a birtoklást a szenvedés gyökerének tekintik. Ezek nélkül a szerzetesek a meditációnak, a tanulásnak és az etikus életnek szentelhetik magukat. Azzal pedig, hogy kizárólag a közösség alamizsnájára támaszkodnak az élelemért, alázatot és hálát gyakorolnak."

Együtt harmóniában
Sengsavang kérésre ima, éneklés és meditáció foglalkozásokat is tart a szerzetesek társaságában. Elmondja, hogy a meditáció egy-két nap alatt megtanulható; végezhető sétálva, ülve, állva vagy alva; és hogy előnyei közé tartozik a stresszes tudat lecsendesítése és a depresszió leküzdése. "A szerzetesek mindig örülnek, ha csatlakozhatunk hozzájuk" - mondja, és megjegyzi, hogy utána gyakran szívesen beszélgetnek a látogatókkal. "Ez egy remek módja annak, hogy kapcsolatba kerüljünk velük, és megtudjuk, kik ők, miért csatlakoztak a kolostorhoz, és segítünk nekik gyakorolni az angol nyelvet."

Anyai szeretet
A laoszi fiúk többsége kolostorban tölti az idejét, néhány héttől akár egy életen át. Amellett, hogy ingyenes oktatásban részesülnek, felszentelésüket a szüleik spirituális jólléte és reinkarnációja - különösen az édesanyjuké - szempontjából is létfontosságúnak tartják. "A laoszi buddhista hagyomány szerint, amikor egy fiú szerzetes lesz, az érdeme segít az anya karmájának felemelésében" - magyarázza Sengsavang. "Ez javítja az esélyeit egy jó és boldog újraszületésre a halál után."

Az élet körforgása
Sengsavang túrái nem zárkóznak el az élet realitásaitól, és egy buddhista hamvasztás meglátogatását is magukban foglalhatják. (A látogatókat szívesen látják, amíg tiszteletteljes távolságban maradnak). "Minden véget ér, csak nem tudjuk, mikor" - mondja. "A hamvasztás megtekintése fontos; emlékezteti az embereket a rövid életünk értékére. Talán segít nekik abban is, hogy megtalálják a céljukat, vagy arra inspirálja őket, hogy jobban éljék a saját életüket. Ha ez megtörténik, az egyfajta megvilágosodás."

Írta: Simon Urwin

Forrás: BBC