"Nem volt még egy olyan tiszta és meggyőző hang, mint Joanna Macyé a buddhista gyakorlat és az ökológiai mozgalmak közötti kapcsolódási pontokon" - mondta a Tricycle főszerkesztője, James Shaheen, amikor bemutatta a Macyvel, a neves mélyökológussal és dharma-veteránnal készített podcastot, aki híres volt arról, hogy ”szerelmes a világba", és a remény jelzőfénye volt a kétségbeesettek számára. Joanna Macy tanár, író, tudós és elkötelezett buddhista, aki hét évtizeden át állt ki a környezetvédelem és a társadalmi változások mellett, július 19-én halt meg a kaliforniai Berkeleyben, ahol sok éven át élt. 96 éves volt.
Az intellektuális szélvész és polihisztor messzemenő örökséget hagyott maga után, amely nemcsak az általános rendszerelmélet és a buddhadharma úttörő integrációját foglalja magában, hanem a közösségszervezést, az atomellenes és környezetvédelmi aktivizmust, valamint Rainer Maria Rilke költészetének fordítását is, amelynek nagy részét két memoárban örökítette meg: A világ mint szerető, a világ mint önmagam és a Táguló körök. Macyt széles körben tisztelték a napjaink társadalmi és környezeti válságainak kezelésére irányuló alulról jövő erőfeszítésekben vállalt vezető szerepéért. Könyvein, előadásain, workshopjain és tréningjein keresztül ezreknek segített legyőzni a bizonytalansággal szembeni félelmet és apátiát, és konstruktív, közös cselekvéssel válaszolni a társadalmi felfordulásra. Mivel régóta gyakorolta a buddhizmust, életműve a Dharmával kapcsolatos érzékenységet közvetítette, és egy olyan együttérző interperszonális etikát testesített meg, amely hasonlít barátja, Thich Nhat Hanh "kölcsönös létezéséhez".
Az elmúlt évtizedekben Macy erőfeszítéseinek egyik központi eleme volt a The Work That Reconnects, „egy olyan folyamat, amely segít nekünk motivációt, kreativitást, bátorságot és szolidaritást építeni a fenntartható emberi kultúrára való áttéréshez”. Ő volt a kezdeményezés alapítója és gyökeres tanítója, amely eredetileg a Reménytelenség és Megerősödés Munkája néven volt ismert. Az egyének és társadalmak gyógyításának módszertanát, a Munkát világszerte iskolák, egyházi csoportok, közösségszervezők és mások is átvették és adaptálták.
A kor egyik legjelentősebb rendszerszintű gondolkodójaként számon tartott Macy 1978-ban doktorált a Syracuse Egyetemen. A kölcsönös kauzalitás a buddhizmusban és az általános rendszerelméletben című disszertációja nagy port kavart a vallási tanszéken, ahol Huston Smith volt a konzulense. De a kölcsönös kauzalitás magyarázata, amely összekapcsolja a társfüggő keletkezést a rendszergondolkodással, sok buddhistát, tudóst és gyakorlót egyaránt megérintett. „Filozófiai éleslátása ellenére korán felismerte, hogy nem elég koncepcionálisan bemutatni az ilyen kulcsfontosságú tanításokat” - írta David Loy professzor és zen-tanár a Tricycle számára írt cikkében. „Zsenialitása abban rejlett, hogy olyan transzformatív gyakorlatokat és workshopokat tudott tervezni, amelyek lehetővé tették a résztvevők számára, hogy az intellektuális megértésen túlmutatva egy erőt adó megtestesülésig jussanak el.”
Joanna Macy korai éveiben kevés dolog jelezte előre, hogy milyen irányt vesz majd az élete, vagy hogy milyen hatással lesz az általa „ökológiai én”-nek nevezett személyiség kialakítására. Voltak azonban utalások arra, hogy útja nem a hagyományos módon vezet majd. Joanna Rogers 1929. május 2-án született, és New Yorkban nőtt fel. De ahogy a Táguló körökben írta, gyerekként „szörnyen szűkösnek” találta a várost, és a nagyapja nyugat New York-i farmján töltött nyarakon a természetben keresett vigaszt. Az NPR-nek adott interjújában az On Being műsorvezetőjének, Krista Tippettnek azt mondta: „A mezőkön, az erdőkben, a pajták körül éreztem, hogy a világ nagyon nagy, bölcs és intelligens”.
A zűrös családi élet túlélése érdekében Macy olyan találékonyságot és függetlenséget fejlesztett ki, amely később jó szolgálatot tett neki. A Lycée Français kitűnő tanulója volt, ösztöndíjat kapott a Wellesley-re, ahol vallástörténet szakra járt, és misszionárius akart lenni. De egy hitbeli válság a végzős évében arra késztette, hogy elhagyja a kereszténységet, majd Fulbright-ösztöndíjjal Franciaországban folytatta nemzetközi tanulmányait. Mint sokan másokat, akik a hidegháború csúcsán az Ivy League és a Seven Sisters főiskolákon végeztek, őt is beszervezte a CIA, de hírszerzői karrierje rövid volt. 1953-ban elhagyta az ügynökséget, hogy feleségül menjen Francis (Fran) Underhill Macyhez, egy nemzetközi szervezőhöz. A férje 2009-ben halt meg.
Macyék Németországba költöztek, ahol Fran a Radio Libertynél dolgozott, Joanna pedig németül tanult. A tolmácsiskolában Heinrich Harrer Hét év Tibetben című művét választotta szövegként, és szenvedélyesen szerette Rainer Maria Rilke költészetét. Különösen egy verse „azonnal átrendezte az elmém bútorzatát” - mesélte Tippettnek. Ez adta meg neki a világ szakralitásának érzését, és később ez lett a címe második memoárjának is.
Az életemet egyre szélesedő körökben élem,
amelyek a világ minden tájára kiterjednek.
Lehet, hogy ez utóbbit nem fogom befejezni,
de átengedem magam neki.
Az ősi torony, Isten körül keringek.
Évezredek óta,
és még mindig nem tudom: sólyom vagyok,
vihar vagy egy dicső ének?
Macyék 1960-ban tértek vissza az Egyesült Államokba, amikor Fran csatlakozott az Amerika Hangjához. Joannát, aki ekkor már három gyermek édesanyja volt, a Külügyminisztérium alkalmazta, hogy segítsen a Washingtonba kirendelt afrikai diplomaták letelepedésében. Ez volt az előjele a karrierje során ezután jelentkező kultúrák közötti áramlatoknak.
1965-ben már a harmincas évei közepén járt, amikor először találkozott a buddhizmussal, de ez meghatározóvá vált az életében. Miközben férje a Békehadtest önkénteseit felügyelte Indiában, Joanna segített Freda Bedinek, egy brit transzplantáltnak, akit Nehru miniszterelnök alkalmazott a kínai megszállás elől menekülő tibeti buddhista menekültek letelepítésére. Köztük voltak olyan lámák is, akiknek szerzetesi tanulmányait megszakították. Dugu Choegyal Rinpócse, egy fiatal tulku, aki a Drukpa Kagyü mester, Khamtrul Rinpócse tanítványa volt, közeli és életre szóló barátja lett. „Ezeknek a tibetieknek a társasága egyfajta vad örömmel töltött el” - írta Joanna a Táguló körökben. „Egyre inkább vonzódtam a valláshoz - vagy bármi is volt az -, ami az ő elméjüket formálta.” A tibetiekkel való találkozás fordulópontot jelentett, és évekkel később azon kevés nyugatiak közé tartozott, akiket a kínai hatalomátvétel után először engedtek be Tibetbe.
1969-ben visszatért Washingtonba, és hamarosan részt vett a polgárjogi és vietnámi háborúellenes erőfeszítésekben, majd buddhista tanulmányokba kezdett a George Washington Egyetemen. 1972-ben átiratkozott a Syracuse Egyetemre, amikor férje munkája miatt ismét elköltözött. Két évvel később, amikor Freda Bedi - akkoriban Karma Khechog Palmo nővér, az első nyugati, aki tibeti buddhista szerzetesnőként tett fogadalmat - elkísérte Amerikába a 16. Karmapát, Joanna vele együtt menedéket vett. Macy későbbi tanítói théraváda tanítók voltak, köztük Anagárika Munindra.
A 70-es évek végén Macy tovább bővítette a társadalmi változások iránti elkötelezettségét azzal, hogy a híres közösségszervező A.T. Ariyaratne-nál, a Sarvodaya Shramadana Sangamaya, egy buddhista ihletésű önsegítő mozgalom vezetőjénél tanult Srí Lankán. Az Egyesült Államokba visszatérve elkezdett workshopokat tartani a „Reménytelenség és megerősödés a nukleáris korszakban” témakörben, és a csernobili katasztrófa után még a Szovjetunióba is ellátogatott.
Az Ariyaratne-hoz hasonló aktivistákkal való munka még mélyebbre vitte Macy-t a buddhista gyakorlat és a környezetvédelmi aktivizmus integrálásában. Thinking Like a Mountain: Towards a Council of All Beings című könyve, amelyet John Seeddel, Pat Fleminggel és Arne Naesszel közösen írt, a mélyökológia egyik alapműve volt, egy olyan szemléletmód, amely elveti az antropocentrikus életszemléletet, és az ökoszisztéma minden részét egyformán fontosnak tartja a Föld működése szempontjából.
Az 1980-as években Macy kiterjesztette aggodalmát a biztonságos energiára és a radioaktív anyagok elszigetelésére. A halála előtti évtizedben Joanna tiszteletére kiadott A Wild Love for the World című kötetben Stephanie Kaza környezetvédő és zen buddhista így írt: „Macy számára a mély idő abból fakad, hogy hevesen nézi a nukleáris hulladék következményeit - egy olyan örökséget, amely évezredekre szól.”
A nukleáris szennyezéssel kapcsolatos aggodalma Macyt a Naropával, a Trungpa Rinpócse által alapított buddhista egyetemmel kötötte össze a coloradói Boulderben, ahol a kar és a diákok egy közeli atomfegyvergyár előtt tüntettek. Joanna a Naropa környezetvédelmi vezetés mesterképzésében tanított, és hozzájárulásának elismeréseként az egyetem 2015-ben létrehozta a Joanna Macy Központot.
Macy tizenhét könyve és számtalan, egyedül vagy közösen írt publikációja tükrözi széleskörű érdeklődését a környezetvédelmi és társadalmi aktivizmustól a buddhizmuson át Rilke költészetéig, amelyet három kötetre lefordított. A világ, sőt az egész élet iránti „vad szeretete” mindvégig központi téma maradt.
„A jelen pillanat, bármilyen rövid is, a mi ajándékunk, a mi választási lehetőségünk.”
Még jócskán a kilencvenes éveiben is a világért - és a Dharmáért - szállt síkra. Élete utolsó évtizedében tanításainak középpontjában az állt, amit ő „a Nagy Fordulatnak” nevezett, az ipari alapú társadalomról az életfenntartó társadalomra való áttérés szükségessége. Macy virtuálisan részt vett a Tricycle Buddhizmus és Ökológia Csúcstalálkozón 2022 áprilisában a kaliforniai Berkeleyben lévő otthonából, és a rá jellemzően derűs, de realista volt „A Dharma és a bolygó népeinek sorsa” című előadásában. A „bolygónk mai szörnyű helyzetével” szembenézve azt mondta: „Szerintem nagyon fontos, hogy zavartnak és túlterheltnek érezzük magunkat.” Ahelyett, hogy kétségbeesnénk, azt sürgette, hogy a válságot úgy közelítsük meg, mint „a születés és a haldoklás idejét. Mindannyiunkban készen állnak az erők és a képességek a születésre, ha megőrizzük a lendületünket és a bátorságunkat."
A James Shaheennel folytatott beszélgetésben a jelenlegi válságot „pozitív szétesésnek" nevezte, és úgy fogalmazott, ez egy lehetőség arra, hogy eltávolodjunk a destruktív hiperinvidualizmustól, „és visszatérjünk egy olyan mély összetartozáshoz, amely eredendő.” Bár Shaheen azt mondta, hogy inspirálónak találta a „pozitív szétesés” kifejezést, mégis azon tűnődött, hogy van-e ok a reményre. „A buddhadharmában nincs szó a reményre,” - ellenkezett Macy - "mert a remény kivesz minket a jelen pillanatból. A jelen pillanat, bármilyen rövid is, a mi ajándékunk, a mi választási lehetőségünk."
2023 februárjában kórházba került, lélegzete már csak suttogott, Macy azt javasolta egy látogatójának: "Nézzük meg azokat a gyönyörű mamutfenyőket. Úgy érzem, mintha mindkét oldalról átölelnének."
Ekkor összeszedte magát, és lankadatlanul folytatta. „A világ most tágas és élő, sőt szent” - mondta. „Annyira hálás vagyok, hogy itt lehetek, és hogy szolgálhatok.”
Joanna Macy szellemes, határozott és lojális, nagyra becsült mentor és barát volt. Halála tátongó űrt hagy az ökológiai és társadalmi változásokért dolgozó aktivisták és buddhisták körében. De előrelátása és pragmatikus gondolkodása tovább él a diákok, kollégák és munkatársak széles hálózatában, akik elkötelezték magukat az életet fenntartó világ személyes és társadalmi átalakuláson keresztül történő felépítése mellett.
forrás: Tricycle
