"A Távol-keleti Tanulmányok az ELTE Bölcsészettudományi Kar Távol-keleti Intézetének a Magyar Tudományos Akadémia által elismert hivatalos folyóirata, amely a sinológia, a mongolisztika és Belső-Ázsia-kutatás, a japanológia, a koreanisztika, és más kapcsolódó területek tárgykörében közöl tudományos írásokat. A 2009-ben alapított folyóirat az egyetlen hazai periodika, amely kifejezetten erre a régióra fókuszál." (ELTE)
A 17. Évfolyam 2. Számában ezúttal egy buddhizmust érintő tanulmány jelent meg, mely ingyenesen elérhető pdf formátumban:
A gso sbyong és a smyung gnas jelentősége a tibeti apácák lelkigyakorlataiban
Írta Kvacsány Tamás
Absztrakt
Az emberi társadalmakban és az állatvilágban egyaránt megfigyelhető, hogy a krízishelyzetek – például betegségek vagy fertőzések – gyakran vezetnek az étvágy csökkenéséhez, ami védekezési mechanizmusként segíti a regenerálódást. A tibeti buddhizmusban a böjt rituális formában is megjelenik, például a Gelongma Palmo-féle (t. dge slong ma dpal mo’i lugs) nyungne (t. smyung gnas) gyakorlatában, amely Tibetben a második megtérés (t. phyi dar, X–XII. század) idején terjedt el, és vált egy meghatározó gyakorlattá mind a kolostori elit, mind a világi gyakorlók körében. Ennek alapítójáról, Gelongma Palmo (s. Bhikṣuṇī Śrī) apácáról azonban nem áll rendelkezésre elegendő információ. Ugyanakkor személye szorosan összefonódott a mahāsiddha Lakṣmīṅkarā-val, aki a yoga tantra (t. rnal ’byor gyi rgyud) osztályban híresült el, és gyakran azonosítják a két női alakot, jóllehet eltérő tantraosztályban alkottak, továbbá a smyung gnas hagyományban nincs nyoma az antinomiánus gyakorlatoknak. A kutatásaim során különböző szövegtípusokat gyűjtöttem össze – fohász (t. bstod pa), hagiográfia (t. rnam thar), szertartás (t. sgrub thabs), rituális kézikönyv (t. cho ga), érdemek bemutatása (t. phan yon), kommentár (t. ’grel pa) – annak érdekében, hogy az apácához kapcsolódó hagyományt jobban megértsem. Ebben a tanulmányban egy rituális kézikönyvet fogok ismertetni. Ez a „szodzsong” (t. gso sbyong, s. poṣadha) rituálé, amely a smyung gnas böjti gyógyító rítus egyik fő eleme. Az etikai és erkölcsi fogadalmak és a vizualizációs istenség (t. yi dam) meditáció révén tisztító gyakorlatként szolgál. A rítus fordítását a ladaki származású kortárs Blo bzang bstan dar „Dge slong ma Dpal mo szent élettörténete, avagy „A fehér kristályfüzér” című életrajzi munkájában található „Mahāyāna gso sbyong és a smyung gnas fogadalmak felvételének módja” című fejezet alapján közlöm. A könyv érdeme, hogy korábbi életrajzokat is felhasznál ahhoz, hogy egy terjedelmes élettörténetet mutathasson be. Az apáca példája különösen a tibeti nők számára jelenthet fontos inspirációt, mivel a megvilágosodást önerőből érte el, anélkül, hogy férfi testet öltött volna, illetve egy közel ezeréves rítus alapítójaként a mai napig tisztelik. A smyung gnas, a történeti Buddha által lefektetett, tradicionálisan kéthetente tartott bűnmegvalló és helyreállító rítus (s. poṣadha) továbbgondolása. Amahāyāna eszményekkel összhangban, lehetőséget teremt arra, hogy a világi hívők is érdemeket szerezzenek, valamint erkölcsi és lelki/tudati megtisztulást nyerjenek. Továbbá a smyung gnas aitológiai mítosza szerint – amely minden életrajz fő motívuma – ez a rítus megoldást kínál a kígyólények (s. nāga, t. klu) által okozott leprabetegség (s. kuṣṭha, t. mdze nad) leküzdésére, végső soron pedig a teljes megvilágosodás elérésére.
Forrás: Távol-keleti Tanulmányok
