A thaiföldi buddhista szangha az utóbbi idők egyik legfájdalmasabb számonkérését élte át. A nyilvánosság előtt Golf kisasszony néven ismert nő több mint 80.000 fényképet és 5.600 videót adott át a rendőrségnek, amelyeken legalább kilenc vezető szerzetessel folytatott közvetlen szexuális kapcsolatot dokumentáltak - némelyikükkel teljes szerzetesi köntösben. Ezek nem elszigetelt botlások voltak, hanem tartós kapcsolatok - érzelmi, anyagi és szexuális, amelyeket az odaadó közszolgálat álarca mögé rejtettek. A leleplezések közfelháborodást, mély erkölcsi aggodalmat és sürgős reformokra való felhívást váltottak ki.

Néhány hónappal korábban a Wat Rai Khing apátját egy nővel együtt letartóztatták egy templomi sikkasztási ügyben, amelyben mintegy 300 millió bahtot (több mint 3 milliárd Ft) sikkasztottak el. Ezek a botrányok együttesen végigsöpörtek a thai társadalmon, ahol a lakosság mintegy 93 százaléka vallja magát buddhistának. Most két jelentős állami válaszlépés van folyamatban. Először is, a törvényhozók a szerzetesek és a világi nők közötti szexuális kapcsolatok büntethetővé tételét javasolták a Szangha-törvény értelmében. Másodszor pedig egy strukturálisabb tervet terjesztettek elő egy központosított „Buddhista Bank” létrehozására, amely átláthatóan kezelné a templomok vagyonát. Mindkét lépés azt a növekvő felismerést tükrözi, hogy a szanghán belüli hagyományos önszabályozás kulcsfontosságú területeken - különösen a cölibátus, a pénzügyi integritás és az elszámoltathatóság terén - kudarcot vallott.

De hogyan is nézhet ki valójában egy sikeres reform a buddhizmusban? És vajon a büntető törvények és az adóügyi felügyelet elégséges-e ahhoz, hogy helyreállítsa a világ egyik legelismertebb és legősibb vallási hagyományába vetett hitet?

E kérdések feltárásához hasznos, ha a múltba tekintünk. A közelmúlt történelmének egyik legkövetkezetesebb buddhista reformmozgalma nem Thaiföldön, hanem a 19. századi gyarmati Srí Lankán zajlott. A buddhizmus ott is külső nyomással és belső hanyatlással szembesült. Ott is a világiak léptek előre, hogy integritást, oktatást és megújulást követeljenek, és ott is a válság pillanataiban hozott döntések alakították a vallást a következő nemzedékek számára.

A Srí Lanka-i újjáéledés tanulságai

A brit gyarmati uralom alatt Srí Lankán (akkoriban Ceylon) a buddhizmust megfosztották az államvallás szerepétől, és a keresztény missziós iskolák gyorsan terjedtek. A királyi pártfogás csökkenésével a buddhista templomok elvesztették a korábbi évszázadok során kiépített kapcsolataik fenntartásának lehetőségét. Helyükre keresztény misszionáriusok léptek, hogy alapvető oktatást és erkölcsi nevelést nyújtsanak. A szerzetesi közösségek fegyelmezetlensége csökkent, és a fiatalok generációit vonzották a jobban finanszírozott keresztény vagy nyugati típusú oktatási rendszerek, amelyeknek kevésbé alapultak a Dhammán. A szerzetesi szangha, amely egykor a társadalom erkölcsi pillére volt, egyre inkább háttérbe szorult.

Ebből a válságból a buddhista reformerek új generációja emelkedett ki. Közülük kiemelkedik Anagarika Dharmapala (1864-1933). A cölibátust fogadott és lemondó életet élő világi ember, Dharmapala, segített a buddhista vezetés új formájának kialakításában, amely egyesítette az etikai reformot, a nacionalista büszkeséget és a világra való nyitottságot. Megalapította a Mahá Bódhi Társaságot az indiai Bodh Gajában, józanságot és cölibátust hirdetett, és a buddhista szent helyek helyreállításán dolgozott szerte Indiában. Partnere, az amerikai teozófus, Henry Steel Olcott segített buddhista iskolák alapításában Srí Lanka-szerte, és megírta A buddhista katekizmus (1881) című művét, hogy a gyermekeket egyaránt oktassa a tantételekre és az etikára.

Fontos, hogy a megújulás nem csak erkölcsi, hanem intézményi jellegű is volt. Szaporodtak a buddhista iskolák. Újjáéledtek a szerzetesi főiskolák. Világosabb határt húztak a világi és szerzetesi szerepek között, és a buddhista identitás újra megerősödött a közszférában. Mindez a gyarmati uralom alatt, állami kényszerítés nélkül történt. A reformok nem kényszerből, hanem meggyőződésből születtek.

Ez a történelmi ív fontos szempont a mai thaiföldi buddhizmus vizsgálatához. Bár a nyomás más - a globális médiában való megjelenés, a felügyelet jogi hiányosságai és az egyre képzettebb világiak magas elvárásai -, a strukturális dinamika feltűnő hasonlóságokat mutat. Mindkét esetben a reformot a csökkenő bizalom váltotta ki. Mindkettőben a világi szereplők játszottak döntő szerepet. És mindkettőben a buddhizmus jövője volt a tét.

A belső és külső reform felé

E párhuzamokat szemlélve feltehetjük a kérdést: mi a valódi reform természete a buddhista hagyományban?

A thaiföldi esetben a javasolt jogi változtatások - amelyek szerint a szerzetesek és világiak közötti szexuális kapcsolatokat akár hét évig terjedő börtönbüntetéssel is büntethetik - az elrettentés érthető törekvését tükrözik. De azt is kockáztatják, hogy a Vinaya, az önuralomban és a személyes fejlődésben gyökerező szerzetesi kódex tompa jogi eszközzé válik. A hamis vádak és a rágalmazás büntetésének beiktatása a lehetséges visszaélések felismerését mutatja, ugyanakkor a kölcsönös beleegyezésen alapuló kapcsolatok kriminalizálása nehéz kérdéseket vet fel az igazságszolgáltatással, a nemekkel és a precedenskérdéssel kapcsolatban.

Hasonlóképpen, a központosított „Buddhista Bankra” vonatkozó javaslat, amely elkülönítené a templomi pénzeszközöket a szerzetesek személyes pénzügyeitől, valós problémákra ad választ. Thaiföldön ma sok templom külső ellenőrzés nélkül működik, és az apátok gyakran egyértelmű dokumentáció nélkül kezelik az adományokat. De egy bürokratikus megoldás önmagában nem képes megteremteni a szent adományok kezeléséhez szükséges etikai tisztaságot. Az őszinteség és a visszafogottság megújult kultúrája nélkül a felügyelet szimbolikussá - vagy rosszabb esetben performatívvá - válhat.

A Srí Lanka-i megújulás azt sugallja, hogy a sikeres reformnak egyszerre kell külsőnek és belsőnek lennie. Új intézményeket kell létrehozni - iskolákat, bankokat, elszámoltathatósági rendszereket -, de az etikai törekvéseket is újra kell éleszteni. Ehhez szükség van arra, hogy közösen megértsük, mire való a szangha: nem csupán szabálykövetők közössége, hanem olyan spirituális példaképeké, akik másokat is inspirálnak az egyszerűség, az alázat és az együttérzés által.

Ebben az értelemben a leghatásosabb reformok nem a büntetéstől való félelemből, hanem a szangha Buddha tanításaiba való visszagyökereztetéséből eredhetnek. A Dhammát megtestesítő szerzetesek élő emlékeztetőként szolgálnak egy másik, ragaszkodástól, hírnévtől és élvezetektől mentes életmódra. Az ő példájuk többet tesz a hit helyreállításáért, mint bármilyen sajtótájékoztató vagy ellenőrzés. Az olyan elismert kortárs szerzetesek, mint Dhammananda Bhikkhuni bölcs útmutatása összehangolódhatna az olyan jól ismert világiakkal, mint Sulak Sivaraksa, hogy a buddhista közösséget arra ösztönözze, dolgozzanak együtt a buddhizmus jobb formájának megteremtésén Thaiföldön - ahelyett, hogy a dolgok jelenlegi állása elkeserítené őket.

A reform mint globális buddhista kérdés

A thai botrányok és az azokra adott válaszlépések nem egyedülállóak. Az egész buddhista világban, az észak-amerikai zen közösségektől a száműzetésben élő tibeti intézményekig, Mianmartól Mongóliáig, a szanghák szembesültek szexuális visszaélésekkel, pénzügyi korrupcióval és hatalommal való visszaéléssel kapcsolatos botrányokkal. Sok ilyen esetben a reformok reaktívak és ad hoc jellegűek voltak. Az intézmények gyakran lassan ismerik el a hibákat. A világi támogatók gyakran a tanárok iránti lojalitás és az igazságszolgáltatás követelései között ingadoznak.

A thaiföldi helyzet tehát több mint egy nemzeti történet. Ez a globális buddhizmus tükre. Arra hív minket, hogy feltegyük a kérdést: hogyan vonjuk felelősségre a köntösben járókat anélkül, hogy a törvényt fegyverként használnánk? Hogyan tisztelhetjük a szerzetesi élet mélységes méltóságát, miközben átláthatóságot és igazságot követelünk?

Egy olyan világban, ahol a spirituális tekintélyt egyre inkább megkérdőjelezik - és ahol a vallási intézményeket valós időben vizsgálják - a buddhizmusnak meg kell találnia a fejlődés útját, miközben erős kötelékeket tart fenn etikai gyökereihez. A Srí Lanka-i példa azt mutatja, hogy ez lehetséges. A reformok az elvekhez való visszatérésből eredhetnek, nem pedig az azoktól való eltávolodásból. A világiak és a szerzetesek egyaránt építhetnek egy megalapozottabb, kevésbé performatív buddhizmust - olyat, amelyben a dánát szabadon ajánlják fel, a vináját őszintén élik, és a Négyes Gyülekezet magabiztosan járhat együtt az ösvényen.

Végkövetkeztetés: egy Dharma a jövő számára

Egyetlen vallás sem mentes a botrányoktól. A buddhizmus azonban egyedülálló módon nemcsak a helytelen cselekedetek megértéséhez, hanem az átalakuláshoz is kínál eszközöket. Tanításai hangsúlyozzák, hogy a kapzsiság, a gyűlölet és a káprázat a szenvedés gyökerei - és hogy csak etikai fegyelemmel, meditatív tudatossággal és belátással lehet ezeket a gyökereket elvágni.

A thaiföldi szanghának ma nem egyszerűen büntetésre vagy átszervezésre van szüksége, hanem arra, hogy bátran szembenézzen ezekkel az igazságokkal. A nyilvános felháborodás, ha helyesen irányítjuk, olyan tűzzé válhat, amely megtisztítja a szanghát. Az együttérzés és a tisztánlátás által vezérelt intézményi reform pedig helyreállíthatja a bizalmat, amelyre a buddhizmusnak szüksége van a virágzáshoz.

Buddha egyszer azt mondta: „Ahogy a nagy óceánnak is csak egy íze van, a só íze, úgy ennek a Dhammának és fegyelmezettségnek is csak egy íze van, a felszabadulás íze.” (AN 8.19) Ha a mai reformok ezt az ízt tartják szem előtt - nem csak a szerzetesek és szerzetesnők, hanem mindenki számára, aki törődik a Dharmával -, még a legkeményebb botrányok is a megújulás lehetőségét rejthetik magukban.

Forrás: Buddhistdoor Global

BARAMULLA, július 7.: Egy történelmi és a maga nemében elsőként megvalósuló kezdeményezés keretében Dzsammu és Kasmír Szövetségi Tartománya teljes körű régészeti ásatásokat kezdett a Baramulla körzetben található Zehanpora ősi buddhista lelőhelyen, ami a régió örökségvédelmének jelentős átalakulását jelzi.

Ez az úttörő projekt az első olyan ásatás, amelyet a J&K-i Levéltári, Régészeti és Múzeumi Minisztérium (DAAM) önállóan végez, és amelyet a Kasmíri Egyetem Közép-ázsiai Tanulmányok Központjával (CCAS) együttműködve, az Indiai Régészeti Felügyelőség (ASI) hivatalos felhatalmazásával és engedélyével, az 1959-es, az ókori műemlékekről, régészeti helyszínekről és maradványokról szóló szabályok 25. cikkelye alapján végeznek.

A több intézményt érintő projektet, amelyet a J&K UT Kormány beruházási költségvetéséből finanszíroznak, Kuldeep Krishan Sidha (JKAS), a Levéltár, Régészet és Múzeumok igazgatója felügyeli, aki ezt az áttörést jelentő kezdeményezést is irányította, amely nemcsak az első helyszíni régészeti projektet jelenti a tárca számára, hanem az együttműködésen alapuló kutatás és a kulturális megőrzés új modelljét is példázza. A helyszíni ásatásokat Dr. Mohammad Ajmal Shah, a Kasmíri Egyetem régészprofesszor-helyettese irányítja, így ez a régészeti terepmunkában az akadémiai vezetés és az állami partnerség ritka esete.

„Ez nem pusztán egy ásatás - ez egy kulturális ébredés kezdete” - mondta Kuldeep Kumar Sidha úr, kifejezve a projekt jelentőségét. "Ez az első alkalom, hogy tanszékünk teljes értékű helyszíni ásatásokra vállalkozik. A Zehanpora projekt a passzív konzerválásról az aktív régészeti feltárásra való áttérést jelenti. Az én felügyeletem alatt ez az ásatás új mércét állít fel az örökségkutatás és a nyilvánosság bevonása terén."

Az északnyugat- kasmíri Baramulla ősi kulturális folyosóján fekvő Zehanpora stratégiai helyen, a Jhelum folyó mentén, a völgy belső síkságának és a Himalája külső lábainak határán helyezkedik el. Ez az elhelyezkedés a Kasmírt Közép-Ázsiával és a tágabb indiai szubkontinenssel összekötő történelmi, kereskedelmi és kulturális cserehálózatok kritikus csomópontjává tette. A helyszín olyan történelmi jelentőségű városok közelében fekszik, mint Kanispur (az ősi Kanishkapura) és Ushkur (Huvishkapura), amelyeket feltehetően a kusán császárok, Kaniska és Huviska alapítottak. Kalhana Rajatarangini című műve szerint Kanispur, Ushkur és Zehanpora városai a kusán korszakban (Kr. u. 1.-3. század) a politikai, vallási és kulturális tevékenység hármasát alkották.

Az ásatás során várhatóan Kasmír korai buddhista múltjának jelentős tárgyi bizonyítékai kerülnek elő, köztük sztúpák, terrakotta cserepek, építészeti töredékek és valószínűleg egy egykor virágzó kolostorkomplexum maradványai. „A buddhista jellegzetességek ilyen sűrű koncentrációja ritka Kasmírban, és kiemeli Zehanpora jelentős vallási központként betöltött szerepét” - mondta Dr. Ajmal Shah, aki a műszaki kivitelezést vezeti a helyszínen. „Az eredmények áthidalhatják a gandhárai és kasmíri művészeti és vallási kölcsönhatások megértésében meglévő hiányosságokat.”

A régészeti erőfeszítések célja az is, hogy rekonstruálják a vándorlás, a kereskedelem és a szellemi kölcsönhatások mintáit az ősi útvonalak mentén, különösen azokét, amelyek Kasmírt Közép-Ázsiával kötötték össze a Kusán Birodalom időszakában, illetve azt megelőzően és azt követően egyaránt. Zehanpora stratégiai elhelyezkedése ablakot nyit a Himaláján átívelő kulturális áramlatokra, így nemcsak a vallási régészet, hanem a gazdasági és civilizációs tanulmányok szempontjából is jelentős.

A hely potenciális jelentőségét tovább növeli, hogy a 7. századi kínai zarándok, Hszüan-cang, valószínűleg Baramullán keresztül érkezett Kasmírba, és számos sztúpát és kolostort dokumentált a térségben. A szakértők úgy vélik, hogy Hszüan-cang útjának tárgyi vagy epigráfiai bizonyítékai kerülhetnek elő a helyszínről.

Sidha úr hangsúlyozta a projekt tágabb jövőképét: "Ez az első olyan ásatási projekt, amelyet valódi intézményi konvergencia révén hajtunk végre - a mi osztályunk, a tudományos élet és a nemzeti hatóságok kéz a kézben dolgoznak. Ez határozott üzenetet küld arról a szándékunkról, hogy Dzsammut és Kasmírt a szigorúan vett örökségkutatás központjává kívánjuk tenni."

A projekt három szakaszra tagolódik, amely három évet ölel fel (2025-2028), és világos ütemterv, hosszú távú tervezés és elkötelezett kormányzati támogatás jellemzi. A projekt máris kivívta a történészek, tudósok és kulturális kommentátorok elismerését, akik Kasmír alulkutatott régészeti narratívájának időszerű újjáélesztését látják benne.

A zehanporai ásatások mindenekelőtt vízválasztó pontot jelentenek Kasmír régészeti útján. Ez az egyedülálló konvergenciaprojekt - az első ilyen jellegű projekt Dzsammu és Kasmír történetében - megerősíti az UT kormányának elkötelezettségét a kulturális megújulás iránt a tudományos kutatás és a közoktatás révén. Nemcsak a buddhista Kasmír történetének átformálását ígéri, hanem az egész régióban hasonló örökségkutatások előtt is megnyitja az utat.

Írta: SYED BASHARAT

Forrás: Kashmir Despatch Newspaper

A Jungto Egyesület, a nagyra becsült koreai Dharma mester és társadalmi aktivista, tiszteletreméltó Pomnyun Sunim által alapított nemzetközi buddhista közösség ebben a hónapban egy kilencnapos intenzív tanulmányutat szervezett Dél-Koreában Délkelet-Ázsiából érkező buddhista szerzetesek számára, akik az Elkötelezett Buddhisták Nemzetközi Hálózata (International Network of Engaged Buddhists - INEB) szervezethez tartoznak.

Összesen nyolc küldött vett részt a 10. INEB-tanulmányúton a Jungto Társaságnál: három Thaiföldről, kettő Kambodzsából, egy Mianmarból, egy Laoszból és egy Srí Lankáról, akik június 26. és július 4. között a "kalyana-mitrata" [erényes barátság] meleg és barátságos légkörében gyűltek össze, hogy új utakat fedezzenek fel a Dharma megosztására és a társadalmi elkötelezettségű tevékenységek hatékonyabb végzésére.

Tiszteletreméltó Pomnyun Sunim a program első napján üdvözlő beszédet mondott a küldöttségnek:

"Őszintén köszönöm az Elkötelezett Buddhisták Nemzetközi Hálózatának (INEB) küldöttségének, hogy megtették ezt a hosszú utat, hogy meglátogassanak bennünket. Látom, hogy néhányan már jártak itt korábban néhányszor. Különösen csodálatos újra látni az ismerős arcokat. (...)

Ahogy mindannyian érezzük, a világ most nagyon kaotikus. A háború már nem csak egy történet a történelemből, hanem egyre inkább kiterjed a valóságban, amelyben élünk. Miközben a vallások a békéről beszélnek, sok háború mögött mélyen vallási konfliktusok húzódnak meg. Ráadásul az éghajlati válság miatt egyre gyakoribbak a természeti katasztrófák világszerte, és a jóléti különbségek riasztó mértékben nőnek. Szinte úgy tűnik, mintha új osztályok és kasztrendszerek alakulnának ki. Ezekben az időkben szeretnék együtt gondolkodni arról, hogyan valósíthatjuk meg a Buddha tanításait az egyenlőségről és a szabadságról a mai világban."

Az INEB olyan egyének és szervezetek globális hálózata, akik elkötelezettek az együttérző társadalmak építése, a környezeti fenntarthatóság és a világbéke irányába történő munka mellett. Az INEB hangsúlyozza az etikus, Dharma-alapú megközelítések kidolgozásának fontosságát munkájában, és arra ösztönzi tagjait, hogy a közös értékek és törekvések alapjain együttműködve, egymást tisztelve dolgozzanak. A bangkoki székhelyű INEB szociális projektek és segélyprogramok széles skáláját hozta létre, amelyek célja a szenvedés leküzdése és a kiszolgáltatott közösségek megerősítése a Dharma gyakorlása és olyan szociális programok révén, mint az oktatás és képzés, a közösségfejlesztés, az érdekérvényesítő és lobbitevékenység, valamint a vallásközi párbeszéd.

„Ezeket a kérdéseket nem lehet úgy megoldani, hogy csak a templomokban vagy kolostorokban beszéljük meg őket” - jegyezte meg tiszteletreméltó Pomnyun Sunim. "Maga a Buddha minden nap faluról falura járva, az emberekkel folytatott párbeszéd útján oldotta meg korának különböző társadalmi problémáit. Hasonlóképpen, nekünk is együtt kell dolgoznunk az emberekkel, hogy megoldjuk a problémákat ott, ahol az életüket élik. Remélem, hogy ezúttal mélyebb beszélgetéseket tudunk folytatni ezekről a konkrét kérdésekről.”

A tanulmányutat tiszteletreméltó Pomnyun Sunim vezette, és a Jungto Társaságot alkotó elkötelezett és fáradhatatlan önkéntesek, valamint Anchalee Kurutach, az INEB Végrehajtó Bizottságának tagja és az INEB Békeépítők Regionális Hálózata projektjének koordinátora irányította. A küldöttek intenzív programon vettek részt, amely buddhista kolostorok, templomok, elvonulási központok és közösségek meglátogatását foglalta magában. Ezek a látogatások lendületet adtak a modern buddhizmus különböző, de lényeges aspektusairól szóló Dharma-beszélgetésekhez, csoportos előadásokhoz, vitákhoz és műhelymunkákhoz, amelyek a következőket foglalták magukban: folyamatban lévő és tervezett társadalmi elkötelezettségű tevékenységek; buddhista oktatás és gyakorlat szerzetesek és világiak számára; buddhista szervezetek és közösségek szervezeti irányítása; egyéni és közösségi gyakorlat; társadalmi egyenlőség; szegénység enyhítése; környezetvédelem; szociális programok és kezdeményezések; buddhizmus a mai társadalmakban; valamint a jövőbeli akciók és együttműködés tervei.

Mindezek célja az volt, hogy a résztvevők számára lehetőséget teremtsenek a kapcsolatteremtésre és a tanulásra, valamint arra, hogy bemutassák és megosszák egymással az elkötelezett buddhizmus kifejezésére és gyakorlására vonatkozó ötleteiket saját közösségeikben és társadalmaikban.

A vendég szerzetesek nevében tiszteletreméltó Galkande Dhammananda Srí Lankáról megjegyezte: "Nagyon sokatmondó, hogy a világ különböző régióiban dolgozó emberek egy helyen gyűltek össze ilyen nehéz időkben. Noha nehéz megőrizni a széleskörű látásmódot amikor a saját térségeink helyi viszonyaira összpontosítunk, az ilyen összejövetel lehetővé teszi számunkra, hogy elgondolkodjunk egymás tevékenységén, és felfrissítsük magunkat. Majd amikor visszatérünk a saját helyünkre, szélesebb perspektívából közelíthetjük meg a tevékenységeinket.

Ez a találkozó mindannyiunk számára élő példaként fog szolgálni. Míg a könyvekben szereplő példaképeket el lehet felejteni amint a könyvet becsukjuk, az élő példaképek, amelyekkel szemtől szemben találkozunk, mély inspirációval töltenek el bennünket. Hálás vagyok tiszteletreméltó Pomnyun Sunimnak és a Jungto Egyesület világi szangha tagjainak, és hálámat fejezem ki az INEB-nek is, amiért megszervezte ezt az értékes eseményt."

A Jungto Egyesület egy önkéntesek által vezetett közösség, amely a buddhista tanítások megtestesítésére törekszik társadalmi szerepvállaláson keresztül, valamint a fenntartható életmódra összpontosító egyszerű életmód népszerűsítésével. A közösség a modern társadalom válságait, mint például a kapzsiság, a szegénység, a konfliktusok és a környezet pusztulása, az egymáshoz kapcsolódás buddhista világnézetének alkalmazásával igyekszik kezelni, és annak az elvnek megfelelően él, hogy a buddhista gyakorlatok és a társadalmi mozgalmakban való aktív részvétel révén mindenki megtalálhatja a boldogságot.

A tanulmányút végén tiszteletreméltó Pomnyun Sunim elmondott néhány gondolatot a programról, és arról, hogy a résztvevők hogyan tanulhattak és meríthettek erőt egymásból.

„E lehetőségen keresztül megértettem, hogy mit csináltok, milyen gondjaitok vannak, és mi hiányzik nektek” - jegyezte meg tiszteletreméltó Pomnyun Sunim. "Azonban mindez hagy némi kívánnivalót maga után. Úgy éreztem, hogy a tevékenységetekből hiányzik a buddhizmuson túli társadalmi elkötelezettség. Mindazonáltal éreztem, hogy komolyan gondolkodtok és keményen dolgoztok a magatok módján azon, hogy milyen szerepet játszhat a buddhizmus a helyi közösségekben.

A valóság az, hogy sok szerzetes megfeledkezik szerzetesi kötelességéről, és a Három Ékkő felajánlásain keresztül személyes kényelemre törekszik. Ebben az összefüggésben mélyen meghatott, hogy odaadóan éltek magatokért és a körülöttetek élőkért. Manapság sok szangha-tag gyakran azzal van elfoglalva, hogy csak saját maga számára biztosítsa a kényelmes életet. Ti azonban megpróbáltok tenni valamit azáltal, hogy új oktatással próbálkoztok, vagy környezeti mozgalmakat működtettek a közösségeitekben. Erre nagyon büszke vagyok. Persze, bár nem mondtátok ki, azt hiszem, sokszor volt olyan, amikor belülről azt gondoltátok: »Tényleg muszáj ezt tennem? Ki akarok szállni.«

Idősebbjeink - Prof. Sulak Sivaraksa, Őszentsége a Dalai Láma, Thich Nhat Hanh, tiszteletreméltó Maha Ghosananda és Dr. A. T. Ariyaratne - már fél évszázaddal ezelőtt megmutatták nekünk, hogyan vegyünk részt a társadalmi kérdésekben a buddhista tanításoknak megfelelően. Mostanra azonban elhunytak, vagy túl idősek ahhoz, hogy aktívak legyenek. Úgy tűnik, hogy az INEB számára ma az a legnagyobb kihívás, hogy miként folytassuk örökségüket.

Egy másik kihívás nemcsak az örökségük továbbörökítése, hanem az is, hogyan lehet azt tovább bővíteni és fejleszteni. Eddig az INEB egyszerűen összekötötte az egyes aktivistákat, de a jövőben a közös együttműködés módjait is meg kell vizsgálnunk. Remélem, hogy e változások közepette központi szerepet vállalnak majd országaikban. Ezen a tanulmányútprogramon közelebb érezhettük magunkat egymáshoz, mert konkrét feladatokat beszéltünk meg közösen. Köszönöm a lelkes részvételt!"

Tiszteletreméltó Pomnyun Sunim folytatta:

"A Buddha idejében a legtöbb gyakorló lemondott a világi életről, szanghát alakított, és együtt terjesztették a Dharmát. A modern társadalomban ez a megközelítés nem könnyű. Azonban anélkül is, hogy elhagyná otthonát, bárki felhasználhatja életének egy részét a Dharma terjesztésére. Azok a hívők, akik azért jönnek a templomokba, hogy áldásért imádkozzanak, a saját hasznukat keresik, ezért nehéz számukra társadalmi aktivistává válni. Ahhoz, hogy valaki bódhiszattvává váljon, képesnek kell lennie arra, hogy akár csak egy kis törekvést is létrehozzon, hogy „először önállósítsa magát, és csak azután segítsen másokon”. Csak ha ilyen emberek gyűlnek össze, akkor tudunk szerepet vállalni a társadalmi változások vezetésében. Ehhez az egyéneknek először gyakorolniuk kell, és megfelelő oktatásban kell részesülniük a Dharmáról. Csak egy ilyen gyakorlókból álló szervezet képes terjeszteni a Dharmát és társadalmi gyakorlatot folytatni egy igazságos társadalom megteremtése érdekében. Ily módon kell együtt dolgoznunk, hogy a világot igazságosabbá tegyük.

A Buddha egyedül kezdett el gyakorolni segítség nélkül, és végül ő lett az első ember, aki felébredt. Ezzel szemben ma mindannyiótokkal együtt kezdhetjük el, és legalább minimális eszközökkel rendelkezünk. A Buddhához képest nekünk sok mindenünk van, így ha csak a törekvésre fókuszálunk, nincs olyan dolog, amit ne tudnánk elérni. Ha együttműködünk, sokkal többre lehetünk képesek. Ebben a szellemben alakult meg az INEB, és így jöttünk össze mi is. Remélem, hogy a jövőben is együtt tudunk működni. Köszönöm a hosszú idő alatt végzett kemény munkájukat!"

Tiszteletreméltó Pomnyun Sunim, a Jungto Egyesület vezető Dharma tanítója, széles körben elismert író és társadalmi aktivista. Számos szervezetet, kezdeményezést és projektet alapított szerte a világon. 2020 októberében a japán Niwano Béke Alapítvány a 37. Niwano Békedíjat adományozta tiszteletreméltó Pomnyun Sunimnak, a nagyra becsült szerzetes nemzetközi humanitárius munkásságának, környezetvédelmi és társadalmi aktivizmusának, valamint a különböző vallású és kultúrájú közösségek közötti bizalom és jóakarat kiépítésére tett fáradhatatlan erőfeszítéseinek elismeréseként, a világbéke céljának elérése érdekében.

Írta: Craig C Lewis

Forrás: Buddhistdoor Global

A thaiföldi rendőrség letartóztatott egy nőt, aki állítólag szexuális kapcsolatot létesített szerzetesekkel, majd az aktusról készült fényképekkel és videókkal pénzt zsarolt tőlük.

A nő, akit a rendőrség "Golf kisasszonynak" nevez, legalább kilenc szerzetessel feküdt le - közölte a rendőrség egy keddi sajtótájékoztatón. Úgy vélik, hogy az elmúlt három év során mintegy 385 millió bahtot (több mint 4 milliárd Ft) szerzett.

A házát átkutató nyomozók több mint 80 ezer fotót és videót találtak, amelyeket a szerzetesek zsarolására használt, mondta a rendőrségi szóvivő.

Ez a legújabb botrány, amely megrendítette Thaiföld nagyra becsült buddhista intézményét, amelyet az elmúlt években szexuális bűncselekményekben és kábítószer-kereskedelemben részt vevő szerzetesek vádjai sújtottak.

A rendőrség több mint 80 000 fényképet és videót talált Golf kisasszony telefonján, amellyel a szerzeteseket zsarolta

A rendőrség szerint az ügyre először június közepén figyeltek fel, amikor megtudták, hogy egy bangkoki apát hirtelen elhagyta a szerzetességet, miután egy nő megzsarolta.

Golf asszony 2024 májusában „volt kapcsolatban” a szerzetessel - közölte a rendőrség. A nő később azt állította, hogy gyermeket vár tőle, és több mint hétmillió baht gyermektartást követelt - tették hozzá.

A hatóságok ezután felfedezték, hogy más szerzetesek is hasonló módon utaltak pénzt Golf kisasszonynak - a rendőrség ezt nevezte a nő „modus operandi”-jának.

A rendőrség hozzátette, hogy szinte az összes pénzt felvették, és egy részét online szerencsejátékra használták fel.

Amikor a nyomozók e hónap elején házkutatást tartottak Golf asszony házában, lefoglalták a telefonjait, és több mint 80 000 fényképet és videót találtak, amelyekkel a szerzeteseket zsarolta - közölte a rendőrség.

Több váddal is szembe kell néznie, többek között zsarolással, pénzmosással és lopott áru átvételével.

A rendőrség forródrótot is nyitott, amelyen az emberek bejelenthetik a „helytelenül viselkedő szerzeteseket.”

A botrány miatt a thaiföldi buddhizmus irányító testülete, a Szangha Legfelsőbb Tanácsa közölte, hogy külön bizottságot hoz létre a szerzetesi szabályok felülvizsgálatára.

A kormány emellett szigorúbb büntetéseket - beleértve pénzbírságot és börtönbüntetést - sürget a szerzetesek ellen, akik megszegik a szerzetesi kódexet.

Ezen a héten Vajiralongkorn thaiföldi király visszavonta a júniusban kiadott királyi parancsot, amelyben 81 szerzetesnek adományozott magasabb címeket. A közelmúltban történt visszaélésekkel kapcsolatos esetekre hivatkozott, amelyek szerinte „a buddhistáknak nagy fájdalmat okoztak.”

Thaiföldön, ahol a lakosság több mint 90%-a buddhistának vallja magát, a szerzetesek nagy tiszteletnek örvendenek. Sok thaiföldi férfi dönt úgy, hogy ideiglenesen szerzetesnek szegődik, hogy jó karmát halmozzon fel.

A buddhista intézményt azonban a közelmúltban botrányok sújtották.

Wirapol Sukphol, a pazarló életmódjáról ismert "jet-setting" szerzetes 2017-ben került a nemzetközi címlapokra, amikor szexuális bűncselekményekkel, csalással és pénzmosással vádolták meg. 2022-ben pedig az északi Phetchabun tartomány egyik temploma szerzetesek nélkül maradt, miután mind a négy szerzetest letartóztatták egy drograzziában, majd megfosztották őket szerzetesi ruháiktól.

A thaiföldi Szanghán belüli fegyelmi és elszámoltathatósági problémákkal kapcsolatos évek óta tartó kritikák ellenére sokak szerint kevés valódi változás történt az évszázados intézményben. A probléma nagy része a szakértők szerint a szigorú hierarchiában rejlik.

„Ez egy autoriter rendszer, amely hasonlít a thaiföldi bürokráciához, ahol a vezető szerzetesek olyanok, mint a magas rangú tisztviselők, a fiatalabb szerzetesek pedig a beosztottjaik” - mondta Suraphot Thaweesak vallástudós a BBC Thai-nak. „Ha valami helytelent látnak, nem mernek szólni, mert nagyon könnyen kirúghatják őket a templomból.”

Egyesek azonban úgy látják, hogy a rendőrség és a Szangha Tanács által folytatott nyomozás kulcsfontosságú lépés a nagyon szükséges reformok előmozdításához.

„A legfontosabb dolog az igazság feltárása, hogy a nyilvánosság eloszlathassa a Szangha ártatlanságával kapcsolatos kételyeit” - mondta Prakirati Satasut, a bangkoki Thammasat Egyetem szociológus kutatója.

„Attól függ, hogy a Legfelsőbb Szangha Tanács hajlandó-e áldozatokat hozni azért, hogy megmentse a szervezetet.”

Írta: Jiraporn Sricham and Koh Ewe

Forrás: BBC

A Maláj Valódi Buddha Iskola - Szövetségi Vadzsrajána Buddhista Egyesület (FVBA) Malajziában 12 millió Ft értékben adományozott alapvető tanszereket és oktatási segélyt rászoruló diákoknak és karitatív csoportoknak Klang városában.

A kedvezményezettek egy csoportja, akik a rendezvényen az egyesülettől támogatást kaptak.

Az adományt az élő buddhaként tisztelt alapító, Lian-sheng, más néven Lu Sheng-yen 81. születésnapjának megünneplésére osztották szét.

Az FVBA elnöke, Lian Tai mester beszédében elmondta, hogy az összeget a Valódi Buddha Iskola számos tanítványának és jótevőjének nagylelkű támogatásával sikerült összegyűjteni.

Az összeget a hátrányos helyzetű diákok megsegítésére, valamint a jótékonysági szervezetek és oktatási intézmények számára országszerte szükséges eszközök vásárlására fordították.

A kedvezményezettek között volt a Persatuan Bantuan Bencana Alam MISAR Malaysia, Kelab Belia Sinar Cahaya Kampung Ampang Campuran, School of Languages, Civilisation and Philosophy, Universiti Utara Malaysia, Kelab Barakah SLCP, Program Kongsi Rezeki SLCP és a Persatuan Kebajikan Bakul Makanan Klang, Selangor.

Az FVBA folytatta éves hagyományát azzal, hogy egyénileg 400.000 forintnyi ösztöndíjat ítélt oda több oktatási intézménynek, köztük az SJK (C) Hin Hua, az SJK (C) Pandamaran School A és az SJK (C) Pandamaran School B iskoláknak, amelyek mind Klangban, Selangor államban, valamint az SJK (C) Man Ming, az SJK (C) Lawan Kuda Baru és az SJK (C) New Kopisan iskoláknak, amelyek mind Gopengben, Perak államban találhatók.

Idén további 400.000 forintnyi összeget különítettek el öt jótékonysági szervezet támogatására a Klang-völgyben, nevezetesen a Padmasambhava Gyermekbarát Egyesület Klang, a Pertubuhan Rumah Anak Yatim Berkat Kasih és az Association of Klang and Coast Chik Sin Thong Old Folks Home Selangor számára.

Az FVBA emellett 800.000 forintnyi összeget folyósított a Lian Sheng Oktatási Alapból a Maláj Egyetem Kínai Tanulmányok Tanszékének a Sinológiai Tanulmányok folyóirat kiadásának finanszírozására.

Forrás: The Star

Suchart Tancharoen thaiföldi politikus ”Buddhista Bank” létrehozását javasolta egy szélesebb körű kezdeményezés részeként, amely a thaiföldi buddhista templomok pénzügyi felügyeletének reformját célozza. A javaslat a templomi vagyon kezelésének szisztematikus és átlátható megközelítését kívánja bevezetni, azzal a céllal, hogy a buddhista szerzetesek személyes pénzeszközeit elválasszák az intézményi templomok pénzügyeitől.

Suchart Tancharoen. Fotó: nationthailand.com

A bangkoki kormányépületben Suchart, a képviselőház elnökhelyettese kijelentette, hogy találkozni fog Phumtham Wechayachai ügyvezető miniszterelnökkel, hogy megvitassák a javasolt kezdeményezéssel kapcsolatos hatáskörök kiosztását. Suchart hangsúlyozta, hogy hajlandó vezető szerepet vállalni, és megjegyezte, hogy közel négy évtizede dolgozik a politikában, többek között kormányzati miniszterként.

A reformra való felhívás egy sor nagy visszhangot kiváltó botrány közepette született, amelyek megingatták a thaiföldi szerzetesi közösségbe vetett közbizalmat. „Számos botrány történt szerzetesekkel - a nőkkel való helytelen kapcsolatoktól kezdve a templomi pénzekkel való rossz gazdálkodásig - olyan nagy hírű templomokban, mint a Wat Rai Khing, a Wat Tri Thotsathep és a Wat Muang” - mondta Suchart.

A Wat Tri Thotsathep egykori apátja váratlanul kilépett a szerzetesi rendből, majd röviddel ezután Laoszba menekült, ami miatt a tisztviselők megkérdőjelezték a templomi pénzek elosztását. A Wat Muangban a hatóságok több mint 22 millió baht (233m Ft) eltűnését vizsgálják a templom irodáiból.

Phra Ratchawatcharapattanatorn, a Wat Muang apátja. Fotó bangkokpost.com

Suchart rámutatott, hogy az ilyen incidensek ismétlődő jellege az irányítási struktúra rendszerszintű problémáira utal. „Még nem tudjuk, hogy egy szervezett hálózat áll-e ezen ismétlődő problémák mögött, de túlságosan gyakran fordulnak elő” - mondta. „Egy olyan országban, ahol az emberek túlnyomó többsége buddhista, ezek a hitbeli válságok mélységesen aggasztóak és haladéktalanul foglalkozni kell velük."

A Suchart által javasolt „buddhista bank” célja a szigorú számviteli előírások és a pénzügyi átláthatóság bevezetése lenne Thaiföld több mint 40.000 templomában. "Az én politikám a templomi vagyonkezelés rendszerezése - világosan megkülönböztetve, hogy mi tartozik a templomhoz és mi az egyes szerzetesekhez. Ezeket megfelelően dokumentálni kell és átláthatóan kell kezelni" - mondta.

Suchart emellett erőteljes ellenőrzési eljárásokat és erősebb szabályozási kereteket sürgetett az elszámoltathatóság biztosítása érdekében. „Nem szabad ezt az egészet rutinszerűen kezelnünk, amíg nem eszkalálódik teljes körű válsággá” - figyelmeztetett Suchart.

A szerzetesi visszaélésekkel kapcsolatos nyilvános kritika az elmúlt években egyre hangosabbá vált, mivel a közösségi média és az oknyomozó újságírás pénzügyi ellentmondásokat és botrányokat tárt fel az ország néhány legtekintélyesebb templomában.

Míg egyes buddhista vezetők elismerték a reformok szükségességét, mások óva intettek az állami túlkapásoktól. A kritikusok azzal érveltek, hogy a szerzetesek pénzügyei feletti fokozott állami ellenőrzés sértheti a Szangha autonómiáját, amelyet hagyományosan a Szangha-törvény és a belső egyházi struktúrák szabályoznak.

Suchart nem foglalkozott közvetlenül ezekkel az aggodalmakkal, de elismerte a szerzetesi közösségbe vetett bizalom helyreállításának sürgősségét. „Ezek a problémák kiábrándultságot és szorongást okoztak a buddhisták körében” - mondta.

A 2021-es népszámlálási adatok szerint Thaiföld lakosságának 93 százaléka vallja magát buddhistának, ami a szerzetesi intézményeket a thai társadalmi és kulturális élet központi elemévé teszi. A korrupcióval, szexuális visszaélésekkel és pénzügyi szabálytalanságokkal kapcsolatos vádak, amelyekben prominens szerzetesek érintettek, azonban jelentős közérdeklődést váltottak ki. A szerzetesi ügyeket felügyelő Nemzeti Buddhista Hivatalra egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy szigorúbb felügyeleti intézkedéseket hajtson végre.

Forrás: Buddhistdoor Global

A Kínai Buddhista Szövetség, amelyet a kormány ellenőriz, nemrégiben „agymosással és titkos tevékenységgel” vádolta meg a tajvani székhelyű Zhengjue Szövetséget, amely a Buddhista Valódi Megvilágosodás Gyakorlóinak Szövetsége néven is ismert.

Xiao Pingshi mester

Azt állították, hogy a mozgalom „illegális vallási gyakorlatokat folytat Kínában, megsérti a törvényeket és megzavarja a vallási harmóniát”,  és emiatt azt kérték, hogy országszerte tiltsák be, mint xie jiao-t, vagyis heterodox tanításokat terjesztő szervezetet.

2024-ben a Pingshan Kerületi Polgári Ügyek Hivatala betiltotta a Szövetséget, mint „a tajvani beszivárgást elősegítő szektát.”

A Zhengjue Szövetség betiltásának bejelentése, 2024

Az 1944-ben született Xiao Pingshi által 1997-ben Tajvanon alapított közösség központokat hozott létre Tajvanon, Kínában és a kínai diaszpórában.

Xiao a csan (zen) buddhizmusról alkotott egyedi értelmezésében a tathāgatagarbhát (igaz olyanság) és az ālayavijñānát (nyolcadik tudatosság) örök és teremtő „Első Oknak” tekinti.

Az ālayavijñāna megvalósításának elérése az alapvető bölcsesség elérését jelenti. Csak azokat tekintik megvilágosodottnak és a Buddha Bódhiban a Valóság Látásának Ösvényén lévőnek, akik megvalósítják az ālayavijñānát. A követők szilárdan hisznek a megvalósításukban, és azt hiteles megvilágosodásnak tekintik.

A nagy Zhengjue-templom tervei, amelyet a mozgalom Tajvanon épít. Kép: Weibo

A buddhizmus más értelmezéseit, különösen a tibeti buddhizmust, eretneknek tekintik, olyannyira, hogy Xiaót azzal vádolták, hogy Tajvanon élő kínai ügynök (míg követőit tajvani ügynököknek titulálják Kínában). 2025. július 2-án a Kínai Buddhista Szövetség nyilatkozatára adott hosszú válaszában a Zhengjue Szövetség megismételte, hogy a tibeti buddhizmus eretnek és démoni.

Más buddhista iskolák világszerte azzal válaszoltak durva kritikájára, hogy nem buddhista eretnekként tekintenek Xiaóra.

Ezeknek a teológiai vitáknak hosszú története van a buddhizmusban. A Kínai Buddhista Szövetség álláspontja azonban más. A teológiai vitákat rendőri beavatkozással igyekszik megoldani, és a kínai rezsim elnyomó erejét használja fel a szerinte konkurens kisebbségi szektával szemben.

Írta: Dong Deming

Forrás: Bitter Winter

Felbecsülhetetlen értékű, Japánból nemrég hazatelepített buddhista műalkotásokat mutattak be kedden a szöuli Koreai Nemzeti Palotamúzeumban. A művek között van egy ritka, 10 selyemfestményből álló sorozat, A tíz alvilági királyok, a koreai Csoszon-dinasztia korai időszakából (1392-1897), valamint egy tekercs, az Avatamszaka szútra (Virágfüzér szútra) Zhou-változatának 22. kötetének átirata a Korjo-korszakból (918-1392).

A Tíz alvilági király a szöuli Koreai Nemzeti Palotamúzeumban látható. Fotó: koreajoongangdaily.joins.com

A Koreai Örökségvédelmi Hivatal és a Tengerentúli Koreai Kulturális Örökség Alapítvány, amelyek nagy szerepet játszottak a műtárgyak visszaszerzésében, július 8-án közös sajtókonferenciát tartottak a múzeumban, hogy hivatalosan is bejelenthessék a ritka buddhista örökségi tárgyak visszaszolgáltatását.

„Ezeknek a kulturális műtárgyaknak a hazaszállítása különösen nagy jelentőséggel bír, mivel éppen egy hónappal Korea japán gyarmati uralom alóli felszabadulásának 80. évfordulója előtt mutatjuk be őket először a nagyközönségnek” - mondta a tájékoztatón Cho Eung-chon, a Korea Örökségvédelmi Hivatal vezetője.

Korea 1945. augusztus 15-én szabadult fel a 35 évig tartó japán gyarmati megszállás alól.

„A Korjo korabeli szútra és a bemutatott királyi festménysorozat olyan alkotások, amelyek a Korjo- és a korai Csoszon-korszak buddhista művészetének kiválóságát hangsúlyozzák” - tette hozzá Cho. „Megosztjuk értéküket azzal, hogy a nagyközönségnek számos lehetőséget biztosítunk arra, hogy láthassa őket.”

A Tíz alvilági király 10 selyemfestményből álló készlete, amely mindegyike a túlvilági élet 10 királyának egyikét ábrázolja, akik a halottak bűnei felett ítélkeznek. Fotó: koreajoongangdaily.joins.com

A 10 selyemfestményből álló, 66 centiméter széles és 147 centiméter hosszú hagyományos függőtekercsek az alvilág 10 urát ábrázolják, akik ítéletet mondanak a nemrég elhunytak felett az életük során elkövetett bűnökért. A képek mindegyike a 10 király egyikét ábrázolja a pokol egy-egy jelenete közepette. A korai Csoszon-korszak művészeti munkásságának reprezentatív alkotásaiként számon tartott festmények 2024 novemberében kerültek vissza Koreába.

„A korai Csoszon-korszakból származó Tíz alvilági király teljes sorozatai rendkívül ritkák” - mondta Park Eun-kyung, a Dong-A Egyetem művészettörténet emeritus professzora. „Ez a készlet döntő betekintést nyújt a Korjo-ból a Csoszon buddhista festészetbe való átmenetbe.”

A Csoszon-dinasztia mintegy 500 évig, 1392-1897-ig tartott, és a klasszikus koreai kultúra és irodalom csúcspontjaként, valamint a tudomány és a technológia fejlődésének kiemelkedő időszakaként tartják számon. A dinasztia ösztönözte a neokonfucianizmus eszméinek és tanításainak terjesztését, amely állami ideológiaként talált kedvező fogadtatásra. Bár a buddhizmust hivatalosan nem támogatták, és időnként üldözték, a korszakból származó irodalmi levelek azt mutatják, hogy a buddhizmus intellektuálisan továbbra is virágzott, és a konfuciánus tisztviselők és buddhista tudósok között rendszeres párbeszédek és eszmecserék zajlottak.

Egy oldal az Avatamszaka szútra Zhou-változatának 22. kötetéből. Fotó: koreajoongangdaily.joins.com

Szintén kedden mutatták be az Avatamszaka-szútra egy részének 1334-ben készült Korjo-korabeli átiratát, amelyet egy ritka, aranypor és bőrragasztó keverékével készült festékkel írtak kézzel sötétkék papírra.

A 10,9 méter hosszú tekercs, amelynek borítóját öt lótuszvirág díszíti arany és ezüst festéssel, feltehetően a Tang-dinasztia idejében, Śiksānanda szerzetes (652-710) által készített 80 kötetes Avatamszaka-szútra kínai fordításának 22. kötete, mely ez év áprilisában érkezett vissza Japánból.

A szöveg Vairócsana Buddha útját írja le, amint felemelkedik a Tusita mennyei birodalomba. A szútra a buddhizmus Hua-jen (kor: Hwaeom) iskolájának egyik alapszövege, amely a Buddha és az érző lények egységét hangsúlyozza.

„Az illusztrált címlap... a szútra tartalmának sűrített megjelenítését tartalmazza” - közölte a dél-koreai Yonhap hírügynökség. „A jobb felső sarokban Vairócsana Buddhát ábrázolják bódhiszattvákkal körülvéve, míg más jelenetek a tanításait ábrázolják a Bódhifa alatt, a Trayastrimsa, a Yama és a Tusita Mennyekben.”

Az ilyen átírt szútrákat eredetileg a buddhista tanítások terjesztésének eszközeként hozták létre.

„A kifinomult és ügyes vonalvezetés egy hivatásos kolostori kalligráfus munkájára utal” - jegyezte meg egy tisztviselő.

Előlap az Avatamszaka szútra Zhou-változatának 22. kötetéből. Fotó: koreajoongangdaily.joins.com

A Korjo dinasztiát 918-ban Thedzso Vang Gon király alapította. A későbbi Három Királyságot (892-936) 936-ban egyesítette, és a Koreai-félsziget nagy részét uralta, amíg a Csoszon királyság alapítója, I Szonggje 1392-ben háttérbe nem szorította. Korjo kiterjesztette az ország határait a mai északkeleti Wonsanig (936-943), a Yalu folyóig (993), és végül a mai Koreai-félsziget szinte teljes területére (1374).

Míg vívmányai közé tartozik a nemzeti szuverenitás stabilizálása érdekében a mai Kína déli királyságaival való kapcsolatteremtés, valamint a progresszív adópolitika, Korjo talán leginkább arról nevezetes, hogy olyan környezetet biztosított, amelyben a művészetek virágozhattak, ezáltal számtalan kifinomult műalkotás születhetett. A korjoi buddhizmus olyan módon is fejlődött, mely a királyság külső fenyegetésekkel szembeni védelme érdekében az állam támogatását növelte.

A műtárgyak ritkasága és kivételes megőrzési állapota miatt felbecsülhetetlen értékű nemzeti kulturális javaknak számítanak. A műtárgyakat a Koreai Nemzeti Palotamúzeumban tárolják, amíg a szakértők megvizsgálják állapotukat és felmérik a megőrzésre vonatkozó szükségleteket.

Részlet az Avatamszaka szútra Zhou-változatának 22. kötetéből. Fotó: koreajoongangdaily.joins.com

A 2024-es felmérés adatai szerint Dél-Korea lakosságának többsége - 51 százaléka - nem vallási kötődésű. A lakosság legnagyobb vallási szegmensét a keresztények alkotják 31 százalékkal, míg a buddhisták 17 százalékot tesznek ki. A buddhizmus a jelentések szerint a leggyorsabban növekvő vallás Dél-Koreában az elmúlt években, a fiatalok érdeklődésének növekedése közepette.

Írta: Craig C Lewis

Forrás: Buddhistdoor Global

A buddhizmus ősi irodalmában a művelt nők száma jelentősen alulreprezentált. Kevés bizonyíték vagy feljegyzés van iskolai tanulmányaikról vagy akár házi nevelésükről. Ugyanakkor számos művelt nőt említenek olyan szövegek, mint a Jātaka-k és az Avadānaśataka, valamint a Therīgāthā. A Bhadda-Sala Jātaka például elbeszéli, hogy Vasabbakkhattiya, egy Vidudabha nevű férfi anyja tudott olvasni és írni. Az Avadānaśataka-ban egy Soma nevű nőt kiemelkedő tudósként, az emlékek őrzőjeként és szorgalmas hallgatóságként ábrázolnak. Egy szavatthi brahmin lánya volt, és feltehetően apjával és annak tanítványaival együtt részesült oktatásban. Amikor az apja mantrákat tanított, a lány képes volt azokat átfogóan megérteni, és hallás után azonnal felidézte őket. Sokan gyűltek össze az otthonában különböző helyekről, hogy megismerjék a tudását.

A pakisztáni Takht-i-Bahi romjai, az egyik legrégebbi fennmaradt buddhista kolostorépítmény, amely az oktatásra összpontosít. Fotó opendharma.com

A Therīgāthā (szó szerint „A női vének énekei”) mint a nőkre vonatkozó szövegek gyűjteménye kulcsfontosságú az ókori nők oktatásának mélyebb megértéséhez. Ebből a szövegből kiderül, hogy a therī-k egyike sem vállalta fiatal lányként a bhikkhuni fogadalmat. Bár nem tisztázza, hogy nevelésük otthon vagy elismert intézményekben történt-e, a dokumentált viselkedésük és személyiségük arra utal, hogy műveltek és kulturáltak voltak. Valószínű, hogy otthoni életük során szakképzésben részesültek, ami megkönnyítette a szerzetesi képzésre való áttérésüket, amikor csatlakoztak a Szanghához.

A therī-k majdnem mindegyike a Buddha közvetlen tanítványa volt, és így a Tanítványok (Śrāvaka-k) női megfelelői voltak. Az általuk hátrahagyott versek a Buddha tanításainak és filozófiájának mély megértéséről tanúskodnak. A szavaikban megfogalmazott spirituális igazságok azt sugallják, hogy egyenrangúak voltak az arahanttá válást elért férfi vénekkel. A korai buddhista írások az arahantságot elért szerzeteseket és szerzetesnőket egyaránt „nemes” osztályként ábrázolják, kiemelve a fizikai nemi különbségeken túllépő egyenlőségüket.

Mahāprajāpatī portré a kanadai Sati Saraniya remeteségből. Fotó: wikipedia.org

E nemes osztály nőtagjai, akiket nem zavart a félelem és a bizonytalanság, bátran járták a veszélyekkel és nehézségekkel teli utakat, hogy terjesszék a Buddha tanításait. Új magasságokat értek el a meditációban, és félelem nélkül fedezték fel a mély erdőket. Azok, akik a Buddha korában elhagyták otthonukat, nemcsak a különböző társadalmi normáktól és korlátoktól szabadultak meg, hanem saját buktatóiktól és hiányosságaiktól is. A Therīgāthā-ban feljegyzett történetek jól szemléltetik, hogy még a rabszolgalányok is képesek átalakítani önmagukat és mások tévhiteit, ha lehetőséget kapnak a tanulásra.

Purna például, a nagy adományozó Anāthapiṇḍika egyik rabszolgájának lánya a Buddha elkötelezett követőjévé vált, miután meghallgatta híres prédikációját, a Mahāsīhanāda szuttát (A nagy beszéd az oroszlánüvöltésről). Purna napi feladatai közé tartozott a vízgyűjtés a víztározóból. Egy télen vízhordás közben találkozott egy bráhminnal, aki úgy hitte, hogy a szent folyóban való fürdés feloldoz minden bűntől. A buddhizmusról szerzett ismereteire támaszkodva Purna sikeresen meggyőzte a bráhmint, hogy fogadja el a Buddha tanításait. Erőfeszítései eredményeként Purna olyan elismerésre tett szert, hogy Anāthapiṇḍika felszabadította őt a rabszolgaságból. Ezután csatlakozott a női rendhez, a szamszára körforgásából való megszabadulást keresve, és elkötelezettsége révén elérte az arahantságot.

A Therīgāthā-ban Abhyamata, Vimala, Addhakasi és Ambapali bhikkhunik Szanghába való belépésük előtt jól támogatott kurtizánokként vannak feltüntetve. Verseikből kiderül, hogy kiemelkedő nők voltak, akik jelentős vagyonnal rendelkeztek, és különböző területeken, többek között a zene, a művészet és a kultúra területén képzettek voltak. Miután letették fogadalmukat és csatlakoztak az szerzetesrendhez, ez a négy nő teljesen felszentelt szerzetesnőként megszakította világi kapcsolatait. Saját erőfeszítéseik révén mindannyian elérték a Buddha tanításainak legmagasabb szintű megértését.

A bhikkhunik közül Sukkā bhikkhuni a prédikációiról volt híres, ahogyan azt a Saṃyutta Nikāya Sagāthāvagga is említi. Egy nap Rádzsagaha városában nagyszámú hallgatóság előtt tartott meggyőző és szívből jövő prédikációt a Buddha tanításairól. A lenyűgözött tömeg olyan édesnek találta szavait, mint a nektárt. Következésképpen, valahányszor Rádzsagahában prédikált, a városlakók odaadó szívvel gyűltek össze, és nagy örömet leltek a tanításaiban.

A Buddha halála után a Dīpavaṃsa, egy ősi Srí Lanka-i krónika feljegyzi, hogy a Srí Lanka-i Anuradhapurában számos magasan képzett buddhista szerzetesnő jelentős elismerést szerzett a Páli Kánon fontos szövegeinek megtanulásával és tanításával. Ezen szerzetesnők közül Saṅghamittā bhikkhuni volt a legkiválóbb. Anjali bhikkhuni hasonlóképpen jól ismerte a Vinaját és az Abhidhammát. Dokumentált, hogy Anula királynő öt kísérőjével együtt bhikkhuni felszentelést kapott Saṅghamittā bhikkhunitól, Asóka lánya vezetésével, aki azért érkezett Srí Lankára, hogy megalapítsa a buddhizmust. A Dīpavaṃsa emellett más tehetséges nőket is említ, mint például Sivala, Mahiruha, Hema és Agnimitra, akik a buddhizmus és a filozófia területén tettek szert tudásra és műveltségre, és mindannyian a királyi fővárosban, Anuradhapurában tanultak.

Műalkotás Saṅghamittā bhikkhuniról, amint megérkezik Indiából Srí Lankára. Fotó: facebook.com

A Sāsanavaṃsa, a mianmari buddhista rend 1861-ben készült krónikája szerint sok nő nagy lelkesedéssel tanulmányozta a teljes Páli Kánont, és számos szútrát memorizált. Ha tanulmányaikat társadalmi vagy családi kötelezettségek szakították félbe, meglehetősen csalódottá váltak. Még egy egyszerű falusi lányt is említ, aki jól ismerte a páli nyelvtant.

A buddhista nők oktatásának modern megújulása

Annak ellenére, hogy történelmi bizonyítékok igazolják a nők oktatásának fontosságát, és hogy a Buddha tanításának elterjedésére nagy hatással volt, a nők iskoláztatásának szükségszerűsége jelentős válságon ment keresztül és gyakorlatilag a bhikkhuni rend eltűnéséhez vezetett a théraváda hagyományban a 10. vagy 11. században. Hosszú hanyatlás után a Bhikkhuni-rend 1998-ban alakult újjá, a Sakyadhita International Association of Buddhist Women támogatásával és a Fo Guang Shan Vinaya védnöksége alatt az indiai Bodh-Gajában. Azóta számos nőt szenteltek fel Srí Lankán, Thaiföldön, Bangladesben és más országokban, néhányan közülük kiemelkedő vezetőkké váltak.

Az elmúlt néhány évtizedben a buddhista nők és férfi szövetségeseik aktívan dolgoztak a nemi előítéletek felszámolásán közösségeiken belül, ami egybeesik a nemek közötti esélyegyenlőség szélesebb körű globális mozgalmaival. A buddhista nők világszerte történő további támogatása érdekében 1987-ben megalapították a Sakyadhita-t. A Sakyadhita céljai a következők:

A buddhista nők nemzetközi szövetségének létrehozása;
A világ asszonyainak spirituális és világi jólétének előmozdítása;
A nemek közötti egyenlőségért való munka a buddhista oktatásban, a képzési intézményi szerkezetekben és a felszentelésben;
A buddhista hagyományok és más vallások közötti harmónia és párbeszéd előmozdítása;
A buddhista nőket érdeklő témák kutatásának és publikációinak ösztönzése;
Az emberiség javát szolgáló együttérző társadalmi cselekvés elősegítése; és
A világbéke előmozdítása a Buddha tanításain keresztül.

Céljainak megvalósítása érdekében a Sakyadhita kétévente nemzetközi konferenciát szervez. Idén a 19. Sakyadhita-konferenciát június 16-20. között tartották a malajziai Sarawakban, „Navigálás a változásban: buddhista nők az átalakulás időszakában" témakörben. A konferencia kulturális és zenei rendezvények sokszínűségét kínálta, amelyet műhelyfoglalkozások, meditációs foglalkozások és egyéb kulturális attrakciók átfogó programja egészített ki.

A Théraváda Bhikkhuni Rend újjáalakulása a jogi nehézségek, valamint a kulturális és intézményi ellenállás dacára a buddhista nők oktatásának potenciálisan jelentős újjáéledését jelzi a modern világban. Egyben elismeri a nők ambícióit és reményeit a saját vallási életükkel kapcsolatban. A buddhizmus óriási hasznot húzhat a bhikkhunik hozzájárulásával.

A buddhizmus egy olyan spirituális út, amely a valóság mélyebb megértéséhez vezet. Az olyan gyakorlatok, mint a meditáció, átalakító eszközként szolgálnak, lehetővé téve az egyének számára a tudatosság, a kedvesség és a tudás művelését. Ez az út mindenki számára elérhető, aki a megvilágosodás vagy buddhaság elérésére törekszik.

A megvilágosodott lény tökéletes tisztánlátással érzékeli a valóság természetét, és teljes mértékben megérti azt. Ezzel a megértéssel teljes összhangban cselekszik, ami a szenvedés megszűnését jelenti mindenki számára, aki felismeri ezt az igazságot, nemtől függetlenül. Ez a felismerés jelenti a buddhista út végső célját. Ezért a nők nevelése minden tekintetben azonos jelentőséggel bír, mint a férfiaké.

Írta: Dipen Barua

Forrás: Buddhistdoor Global

Ulánbátor - A japán császári pár csütörtökön ellátogatott az ulánbátori Gandan kolostorba mongóliai útja során.

A japán császár az ulánbátori Gandan kolostor területén járt csütörtökön

A kolostorban, amelyet a mongóliai buddhizmus központjának tartanak, a császár megtekintette a 26 méter magas Avalókitésvara szobrot, amelyet Japánban Kannon néven ismernek, és megnézte a hagyományos mongol maszkos táncot, a tsamot.

A kolostor apátja elmondta a császárnak, hogy mindennapi tevékenységei közben a világbékéért imádkozik. Az apát szerint a császár azt mondta neki, ez egy nagyon fontos dolog.

Egy 10 éves szerzetes egy csokor virágot nyújtott át a császárnak. A fiú később elmondta, immár érdeklődik Japán iránt, miután a császár meghívta, hogy látogasson el az országba.

A kolostorlátogatást megelőzően a császár megtekintett egy japán órát a Shine Mongol Iskolában, egy ulánbátori magániskolában.

Az ottani középiskolás diákok elmesélték a császárnak jövőbeli álmaikat. Egyikük például fizikatanár szeretne lenni és Japánban tanulni, mire a császár elmosolyodott és azt mondta: „Örülök, hogy nagy ambíciókkal tanuljátok a japán nyelvet.”

Írta: Takaya Toda

Forrás: The Japan News by the Yomiuri Shimbun