A buddhizmus ősi irodalmában a művelt nők száma jelentősen alulreprezentált. Kevés bizonyíték vagy feljegyzés van iskolai tanulmányaikról vagy akár házi nevelésükről. Ugyanakkor számos művelt nőt említenek olyan szövegek, mint a Jātaka-k és az Avadānaśataka, valamint a Therīgāthā. A Bhadda-Sala Jātaka például elbeszéli, hogy Vasabbakkhattiya, egy Vidudabha nevű férfi anyja tudott olvasni és írni. Az Avadānaśataka-ban egy Soma nevű nőt kiemelkedő tudósként, az emlékek őrzőjeként és szorgalmas hallgatóságként ábrázolnak. Egy szavatthi brahmin lánya volt, és feltehetően apjával és annak tanítványaival együtt részesült oktatásban. Amikor az apja mantrákat tanított, a lány képes volt azokat átfogóan megérteni, és hallás után azonnal felidézte őket. Sokan gyűltek össze az otthonában különböző helyekről, hogy megismerjék a tudását.

A pakisztáni Takht-i-Bahi romjai, az egyik legrégebbi fennmaradt buddhista kolostorépítmény, amely az oktatásra összpontosít. Fotó opendharma.com
A Therīgāthā (szó szerint „A női vének énekei”) mint a nőkre vonatkozó szövegek gyűjteménye kulcsfontosságú az ókori nők oktatásának mélyebb megértéséhez. Ebből a szövegből kiderül, hogy a therī-k egyike sem vállalta fiatal lányként a bhikkhuni fogadalmat. Bár nem tisztázza, hogy nevelésük otthon vagy elismert intézményekben történt-e, a dokumentált viselkedésük és személyiségük arra utal, hogy műveltek és kulturáltak voltak. Valószínű, hogy otthoni életük során szakképzésben részesültek, ami megkönnyítette a szerzetesi képzésre való áttérésüket, amikor csatlakoztak a Szanghához.
A therī-k majdnem mindegyike a Buddha közvetlen tanítványa volt, és így a Tanítványok (Śrāvaka-k) női megfelelői voltak. Az általuk hátrahagyott versek a Buddha tanításainak és filozófiájának mély megértéséről tanúskodnak. A szavaikban megfogalmazott spirituális igazságok azt sugallják, hogy egyenrangúak voltak az arahanttá válást elért férfi vénekkel. A korai buddhista írások az arahantságot elért szerzeteseket és szerzetesnőket egyaránt „nemes” osztályként ábrázolják, kiemelve a fizikai nemi különbségeken túllépő egyenlőségüket.

Mahāprajāpatī portré a kanadai Sati Saraniya remeteségből. Fotó: wikipedia.org
E nemes osztály nőtagjai, akiket nem zavart a félelem és a bizonytalanság, bátran járták a veszélyekkel és nehézségekkel teli utakat, hogy terjesszék a Buddha tanításait. Új magasságokat értek el a meditációban, és félelem nélkül fedezték fel a mély erdőket. Azok, akik a Buddha korában elhagyták otthonukat, nemcsak a különböző társadalmi normáktól és korlátoktól szabadultak meg, hanem saját buktatóiktól és hiányosságaiktól is. A Therīgāthā-ban feljegyzett történetek jól szemléltetik, hogy még a rabszolgalányok is képesek átalakítani önmagukat és mások tévhiteit, ha lehetőséget kapnak a tanulásra.
Purna például, a nagy adományozó Anāthapiṇḍika egyik rabszolgájának lánya a Buddha elkötelezett követőjévé vált, miután meghallgatta híres prédikációját, a Mahāsīhanāda szuttát (A nagy beszéd az oroszlánüvöltésről). Purna napi feladatai közé tartozott a vízgyűjtés a víztározóból. Egy télen vízhordás közben találkozott egy bráhminnal, aki úgy hitte, hogy a szent folyóban való fürdés feloldoz minden bűntől. A buddhizmusról szerzett ismereteire támaszkodva Purna sikeresen meggyőzte a bráhmint, hogy fogadja el a Buddha tanításait. Erőfeszítései eredményeként Purna olyan elismerésre tett szert, hogy Anāthapiṇḍika felszabadította őt a rabszolgaságból. Ezután csatlakozott a női rendhez, a szamszára körforgásából való megszabadulást keresve, és elkötelezettsége révén elérte az arahantságot.
A Therīgāthā-ban Abhyamata, Vimala, Addhakasi és Ambapali bhikkhunik Szanghába való belépésük előtt jól támogatott kurtizánokként vannak feltüntetve. Verseikből kiderül, hogy kiemelkedő nők voltak, akik jelentős vagyonnal rendelkeztek, és különböző területeken, többek között a zene, a művészet és a kultúra területén képzettek voltak. Miután letették fogadalmukat és csatlakoztak az szerzetesrendhez, ez a négy nő teljesen felszentelt szerzetesnőként megszakította világi kapcsolatait. Saját erőfeszítéseik révén mindannyian elérték a Buddha tanításainak legmagasabb szintű megértését.
A bhikkhunik közül Sukkā bhikkhuni a prédikációiról volt híres, ahogyan azt a Saṃyutta Nikāya Sagāthāvagga is említi. Egy nap Rádzsagaha városában nagyszámú hallgatóság előtt tartott meggyőző és szívből jövő prédikációt a Buddha tanításairól. A lenyűgözött tömeg olyan édesnek találta szavait, mint a nektárt. Következésképpen, valahányszor Rádzsagahában prédikált, a városlakók odaadó szívvel gyűltek össze, és nagy örömet leltek a tanításaiban.
A Buddha halála után a Dīpavaṃsa, egy ősi Srí Lanka-i krónika feljegyzi, hogy a Srí Lanka-i Anuradhapurában számos magasan képzett buddhista szerzetesnő jelentős elismerést szerzett a Páli Kánon fontos szövegeinek megtanulásával és tanításával. Ezen szerzetesnők közül Saṅghamittā bhikkhuni volt a legkiválóbb. Anjali bhikkhuni hasonlóképpen jól ismerte a Vinaját és az Abhidhammát. Dokumentált, hogy Anula királynő öt kísérőjével együtt bhikkhuni felszentelést kapott Saṅghamittā bhikkhunitól, Asóka lánya vezetésével, aki azért érkezett Srí Lankára, hogy megalapítsa a buddhizmust. A Dīpavaṃsa emellett más tehetséges nőket is említ, mint például Sivala, Mahiruha, Hema és Agnimitra, akik a buddhizmus és a filozófia területén tettek szert tudásra és műveltségre, és mindannyian a királyi fővárosban, Anuradhapurában tanultak.

Műalkotás Saṅghamittā bhikkhuniról, amint megérkezik Indiából Srí Lankára. Fotó: facebook.com
A Sāsanavaṃsa, a mianmari buddhista rend 1861-ben készült krónikája szerint sok nő nagy lelkesedéssel tanulmányozta a teljes Páli Kánont, és számos szútrát memorizált. Ha tanulmányaikat társadalmi vagy családi kötelezettségek szakították félbe, meglehetősen csalódottá váltak. Még egy egyszerű falusi lányt is említ, aki jól ismerte a páli nyelvtant.
A buddhista nők oktatásának modern megújulása
Annak ellenére, hogy történelmi bizonyítékok igazolják a nők oktatásának fontosságát, és hogy a Buddha tanításának elterjedésére nagy hatással volt, a nők iskoláztatásának szükségszerűsége jelentős válságon ment keresztül és gyakorlatilag a bhikkhuni rend eltűnéséhez vezetett a théraváda hagyományban a 10. vagy 11. században. Hosszú hanyatlás után a Bhikkhuni-rend 1998-ban alakult újjá, a Sakyadhita International Association of Buddhist Women támogatásával és a Fo Guang Shan Vinaya védnöksége alatt az indiai Bodh-Gajában. Azóta számos nőt szenteltek fel Srí Lankán, Thaiföldön, Bangladesben és más országokban, néhányan közülük kiemelkedő vezetőkké váltak.
Az elmúlt néhány évtizedben a buddhista nők és férfi szövetségeseik aktívan dolgoztak a nemi előítéletek felszámolásán közösségeiken belül, ami egybeesik a nemek közötti esélyegyenlőség szélesebb körű globális mozgalmaival. A buddhista nők világszerte történő további támogatása érdekében 1987-ben megalapították a Sakyadhita-t. A Sakyadhita céljai a következők:
A buddhista nők nemzetközi szövetségének létrehozása;
A világ asszonyainak spirituális és világi jólétének előmozdítása;
A nemek közötti egyenlőségért való munka a buddhista oktatásban, a képzési intézményi szerkezetekben és a felszentelésben;
A buddhista hagyományok és más vallások közötti harmónia és párbeszéd előmozdítása;
A buddhista nőket érdeklő témák kutatásának és publikációinak ösztönzése;
Az emberiség javát szolgáló együttérző társadalmi cselekvés elősegítése; és
A világbéke előmozdítása a Buddha tanításain keresztül.
Céljainak megvalósítása érdekében a Sakyadhita kétévente nemzetközi konferenciát szervez. Idén a 19. Sakyadhita-konferenciát június 16-20. között tartották a malajziai Sarawakban, „Navigálás a változásban: buddhista nők az átalakulás időszakában" témakörben. A konferencia kulturális és zenei rendezvények sokszínűségét kínálta, amelyet műhelyfoglalkozások, meditációs foglalkozások és egyéb kulturális attrakciók átfogó programja egészített ki.
A Théraváda Bhikkhuni Rend újjáalakulása a jogi nehézségek, valamint a kulturális és intézményi ellenállás dacára a buddhista nők oktatásának potenciálisan jelentős újjáéledését jelzi a modern világban. Egyben elismeri a nők ambícióit és reményeit a saját vallási életükkel kapcsolatban. A buddhizmus óriási hasznot húzhat a bhikkhunik hozzájárulásával.
A buddhizmus egy olyan spirituális út, amely a valóság mélyebb megértéséhez vezet. Az olyan gyakorlatok, mint a meditáció, átalakító eszközként szolgálnak, lehetővé téve az egyének számára a tudatosság, a kedvesség és a tudás művelését. Ez az út mindenki számára elérhető, aki a megvilágosodás vagy buddhaság elérésére törekszik.
A megvilágosodott lény tökéletes tisztánlátással érzékeli a valóság természetét, és teljes mértékben megérti azt. Ezzel a megértéssel teljes összhangban cselekszik, ami a szenvedés megszűnését jelenti mindenki számára, aki felismeri ezt az igazságot, nemtől függetlenül. Ez a felismerés jelenti a buddhista út végső célját. Ezért a nők nevelése minden tekintetben azonos jelentőséggel bír, mint a férfiaké.
Írta: Dipen Barua
Forrás: Buddhistdoor Global















