Absztrakt
A mongol buddhista szentélyek (mongolul: gungervaa) különböző formákban léteznek, éppúgy, mint ahogy a szentélyek jelentése is eltérő a különböző vallásokban. Ezek a szentélyek ikonok, például buddhista tanítók, istenségek, szentek vagy tiszteletreméltó egyházi személyek képeinek vagy szobrainak védelmét szolgáló tárolóedények. A központi alakot általában magas rangú lámák relikviái, valamint a hívők által felajánlott díszes áldozati ajándékok veszik körül. Mivel a gungervaa-kat a családon belül öröklik, és az ajándékokat folyamatosan bővítik, több generáció alatt sokféle tárgy halmozódhat fel bennük. Ezért fontos megvizsgálni és elemezni a belsejüket, és megérteni az egyes alkotóelemeket. A gungervaa-kban található tárgyak egy típusa a dháranik (varázsigék). Ezeknek a selyembe csomagolt apró papírtekercseknek a fizikai kinyitása veszélyt jelent a megőrzésükre nézve, ezért általában nem ez a preferált módszer. A belsejükben található üzenetek megfejtéséhez roncsolásmentes módszerre van szükség. A röntgen tomográfia lehetőséget nyújt ezeknek a törékeny tárgyak belsejének vizsgálatára. Háromdimenziós virtuális másolat készítésével lehetőség nyílt a tartalom számítógépes szoftver segítségével történő elemzésére és manipulálására anélkül, hogy a tekercsek károsodnának. Végül a dhárani tekercsek belsejéből sikeresen kivonták és lefordították a szöveget.
Bevezetés
A Berlini Etnológiai Múzeum Mongol Gyűjteményében található egy egyedülálló fa szentély, amelyet mongolul gungervaa-nak neveznek [1,2]. Magassága körülbelül 55 cm, szélessége 40 cm, mélysége pedig 25 cm. A szentély elülső részén díszes keret található, amelyen keresztül egy láma, a tibeti buddhizmus egy tanítójának alakja látható. A lámát kis festmények, díszes ajándékok és különböző relikviák veszik körül. A szentély valószínűleg eredetileg egy triptichon része volt.
A szentély történetének ismert része Sven Hedin-nel kezdődik. Hedin svéd földrajztudós és felfedező volt, aki 1927 és 1935 között vezette a kínai-svéd expedíciót [3], amelyben körülbelül 60 ember, 300 teve és 40 tonna poggyász vett részt. Az expedíciót „vándorló egyetemnek” nevezte, mert svéd, német és kínai tudósok vettek részt benne különböző tudományágakból. A csapat Mongólia, a Góbi-sivatag és Hszincsiang meteorológiai, topográfiai és őskori viszonyait tanulmányozta [4,5]. Egy másik fontos név ebben az összefüggésben Waldemar Haude [6,7], a expedíció német meteorológusa, aki máig ismeretlen körülmények között jutott a gungervaa birtokába. Valamilyen okból olyan fontosnak tartotta a szentélyt, hogy a expedíció befejezése után átadta német barátjának, Ferdinand Lessingnek Pekingben [8]. Lessing, aki sinológus és mongolista volt, és különösen érdekelte a tibeti buddhizmus, a berlini Néprajzi Múzeum Kelet-ázsiai Gyűjteményének kurátora volt [9]. A drága ajándékot hazavitte Berlinbe, és 1934-ben egy mongóliai népi életet bemutató kiállításon állította ki a gungervaat. A mai napig a berlini gungervaa az egyetlen ismert példánya ennek a típusú szentélynek a nyugati és a mongóliai múzeumi gyűjteményekben. Általában szétszedik és alkatrészeik szerint külön tárolják őket, így egyetlen ilyen szentély sem maradt érintetlenül.
A berlini szentély némi kárt szenvedett, és már nem létezik abban a formában, ahogyan 1932-ben a múzeumba került. Négy aranyozott bronz és egy kis festmény a Második Világháború óta hiányzik. Azonban több mint 20 apró tárgy megmaradt a szentélyben, amelyeket elemzésnek vetettek alá. Mindazonáltal a gungervaa eredetével és a fadobozban található több tárgy eredeti elrendezésével kapcsolatos alapvető kérdések a mai napig megválaszolatlanok maradnak.
Lehetőséget nyújtott ezeknek a kérdéseknek a tisztázására három apró, sárga selyembe csomagolt tekercs (1.a ábra), amelyet a gungervaa (1.b ábra) belsejében találtak. Az itt bemutatott kutatás célja, hogy anélkül nyerje ki a tekercsekben található információkat, hogy azok anyagi állapotát megváltoztatná a tekercsek kibontásával.

1.a ábra. Három apró tekercset találtak a szentély belsejében. ©Staatliche Museen zu Berlin, Ethnologisches Museum / Martin Franken.
1.b ábra. Inv. #: ID 34310 Mongol szentély. ©Staatliche Museen zu Berlin, Ethnologisches Museum.
A jelenlegi röntgen tomográfia technika nagyon részletes betekintést nyújt az anyagokba és tárgyakba. Ez a módszer nem roncsoló, így a vizsgálandó tárgyakat a folyamat során nem manipulálják és nem károsítják. Így biztonságosan lehet információkat szerezni a tárgyak belsejéből. Hasonló technikákat már alkalmaztak más hajtogatott és tekercselt tárgyakra [10, 11, 12, 13], és sikeresen alkalmazták az Elephantiné-szigetről származó ősi papirusz töredékekre [14, 15]. Abban a tanulmányban az első karaktereket sikerült azonosítani és kiolvasni a hajtogatott papiruszok belsejéből anélkül, hogy azokat fizikailag kinyitották volna.
A gungervaa tekercsek buddhista dháranik, apró papírtekercsek, amelyek mantrákat vagy imádságokat tartalmaznak, esetenként kiegészítő információkkal. Ezeket általában sztúpákba és fém szobrokba helyezték el a szentelési szertartások során, és buddhista szövegrelikviáknak tekinthetők [16]. A dháranik nyelve tartalmilag értelmes és értelmetlen részeket is tartalmaz, ezért nem egyértelmű, hogy ezek a szövegek tartalmaznak-e olyan információkat, amelyek hasznosak lehetnek a szentély kormeghatározásához vagy a gungervaa eredetének megállapításához. Azonban etikai okokból, a nemzetközi múzeumi konzerválási szabványok szerint nem volt lehetőség a tekercsek kibontására és kitekerésére [17]. Ehelyett interdiszciplináris megoldásokat kerestek, és végül a röntgen tomográfia vizsgálat mellett döntöttek.
A kutatás célja
A kutatás célja, hogy a virtuális kibontási és kitekerési technológiákat más kutatási és érdeklődési területek számára is bemutassa. Figyelembe véve, hogy az információ más módszerekkel nem szerezhető be biztonságosan, az is cél, hogy e módszer létezését a nyilvánosság tudomására hozza. A nagyobb felhasználói bázis több adatot eredményez, amelyek később a módszer további optimalizálására használhatók fel.
Módszer
A tekercsek tartalmának megtekintéséhez, anélkül, hogy azokat manuálisan kinyitották volna, szinkrotron tomográfiát alkalmaztak. A szinkrotron tomográfia egy fejlett képalkotási technika, amely kemény röntgensugarakat használ a tárgyak mikroszkopikus méretű, részletes 3D-ábrázolásához. Ezt a módszert széles körben alkalmazzák az anyag tudományban, a biológiában, a mérnöki tudományokban és a kulturális örökség területén a belső struktúrák roncsolásmentes elemzésére. A három tekercset Németországban, Berlinben, a BESSY 2 elektron-tárológyűrűben, a BAMline képalkotó sugárnyaláb segítségével szkennelték (2.a ábra) [18]. A monokromatikus sugár energiáját 35 keV-re állították be, hogy elegendő kontrasztot és alacsony dózist érjenek el a tárgyon. A szinkrotron tárológyűrűk legtöbb képalkotó sugárnyalábjához hasonlóan a BAMline látómezeje is korlátozott, ezért a tekercseket különböző magasságokban kellett beolvasni. A rekonstrukció után az összes al-felületet egy felületbe egyesítették, amely szinte a teljes tekercset nagy térbeli felbontással (izotrop voxel méret: 3,6 µm) mutatta. Minden al-felülethez 2570 vetületet vettek fel 180°-os szögben. A rekonstruált szelet példáját a 2.b ábra mutatja.

2.a ábra. Tekercs a BAMline, BESSY 2 [18] szinkrotron röntgensugárban.
2.b ábra. A tekercs rekonstruált keresztmetszete. A fémet tartalmazó területek világosak, míg a tekercs papírja világosszürkének, a levegő pedig sötétszürkének látszik.
A szkenneléshez a tekercseket óvatosan kivették a szállításhoz használt dobozaikból, és az érzékelő látómezejébe helyezték (pco.edge 5.5 kamera 40 µm CdWO4 szcintillátorral és a szcintillátor mögötti nagyító optikával). A méréseket normál légkörben és környezeti nyomáson végezték.
A tekercsek szkennelésének kibontásához Amira szoftvert (kiadó: Thermo Fisher) használtunk [19, 20]. Az eljárást a 3.a ábra szemlélteti, amely a „I” tekercs egyetlen keresztmetszetét mutatja. A papír menetét manuálisan kellett megjelölni (narancssárga vonal). Ennek az időigényes folyamatnak az egyszerűsítése érdekében a vonalat kiszélesítették, hogy egyszerre több réteget is lefedjen. A kiterjesztett területeket sárga vonalak jelzik. Ezt az eljárást a tekercs 3D-s felületének több magasságán is meg kellett ismételni. Végül a kibontott 3D-felület több réteget tartalmazott, de a kibontási transzformáció miatt lapos vonalakként jelent meg (3.b ábra). Végül az egyes rétegeket megfelelő újravágó eszközökkel kellett szétválasztani. Ezt a lépést a FIJI/ImageJ [21] segítségével hajtották végre.

3.a ábra. Rekonstruált szelet keresztmetszete. A virtuális kibontáshoz szükséges útvonalat manuálisan kellett létrehozni a 3D-s felület több szeletében.
3.b ábra. Kibontott és lapított felület keresztmetszete.
Eredmények és megbeszélések
A tekercsek méretei, beleértve a selyemcsomagolást is, az „I” tekercs esetében 50 × 18 × 18 mm, a „II” tekercs esetében 30 × 7 × 7 mm, a „III” tekercs esetében szintén 30 × 7 × 7 mm. A selyemcsomagoláson belül a feltekercselt papír jól látható. A fényes foltok fémtartalmú részecskéket jelentenek, amelyek a tintából származnak. A 4. ábrán látható külső területeken található fényes gömb alakú struktúra a detektor rendszer kis látómezejéből adódó, korlátozott látómezőből származó műtermék, és nincs köze az objektumok információihoz. A keresztmetszeti képek a papír feltekerésével létrehozott spirálszerű struktúrát mutatják. A tekercsek közepén szöveg nélküli kiegészítő anyag van, feltehetően a tekercselés megkönnyítése érdekében. Mindazonáltal a tekercselés nagyon finoman és pontosan történt, ami a szépen feltekercselt rétegekből könnyen felismerhető. Emellett az anyag vastagsága vékony és egyenletes, ami arra utal, hogy a papír jó minőségű.

4. ábra: Az „I” tekercs (a-d), a „II” tekercs (e-h) és a „III” tekercs (i-l) keresztmetszetei és nagyításai. Az első oszlop a jobb oldalon látható részletek orientációs adatait tartalmazza. A második oszlop (barna) a következő alábrák keresztmetszeteinek áttekintését mutatja. A harmadik oszlop (kék) a tekercsek függőleges metszeteit, a negyedik oszlop pedig a vízszintes metszeteit mutatja. Az utolsó oszlop (zöld) a nagyítást adja meg.
Az írás és a karakterek a világosszürke értékek alapján azonosíthatók. Először is, vannak fényes foltok, amelyek feltehetően a tinta fémrészecskéit mutatják. Másodszor, úgy tűnik, hogy a tinta beszivárgott a papírba. Ez látható a 4. ábra d), h) és l) pontjaiban, amelyek a rekonstruált szeletek nagyítását mutatják. Különösen a fényes foltok közelében a papír fényesebbnek tűnik, mint más területeken. Következésképpen a papír hordozóanyagában még kisebb tinta-részecskéknek kell lenniük.
A hosszúságot a tekercselt papír belső és külső átmérője, valamint a tekercselés száma alapján számolták ki. A nagyon szorosan tekercselt papírok hossza meghaladta a 80 cm-t. A pontos értékeket az 1. táblázat tartalmazza, ahol a „tekercselések közötti távolság” a szomszédos papírok közötti távolságot jelenti. A nulla távolság azt jelenti, hogy a rétegek érintkeznek egymással. Eddig nem volt lehetséges algoritmussal megbízhatóan elválasztani az érintkező rétegeket, ami az írott betűk automatikus kivonásához szükséges. Az érintkezési pontokon a nyom elveszne, ami a kibontott kötetben szereplő karakterek félreértelmezéséhez vezetne. A virtuális kibontás komplex folyamata jelenleg további optimalizálás alatt áll [29].
1. táblázat: A tomográfiai felvételekből kivont tekercsek geometriája.
| Objektum |
Papír vastagsága /µm |
Tekercsek közötti távolság /µm |
Tekercselés száma |
Papír hossza /cm |
| ID 34310 „I” tekercs |
20-40 |
0-70 |
48 |
86,0 |
| ID 34310 „II” tekercs |
20-40 |
0-240 |
26 |
32,6 |
| ID 34310 „III” tekercs |
10-40 |
0-90 |
49 |
51,0 |
A fent leírt módszerrel sikerült részben kicsomagolni az „I” tekercset és láthatóvá tenni a karaktereket. A karakterek csak a virtuálisan kicsomagolt képen olvashatók. Az 5. ábrán látható egy részlet. Ezenkívül olyan anyagjellemzőkre vonatkozó információkat is sikerült megszerezni, mint a vastagság vagy a tömegsűrűség, amelyek új kiindulási pontként szolgálhatnak a szentélyről fennmaradt kérdésekkel kapcsolatos további kutatásokhoz, amint azt az alábbiakban ismertetjük.

5. ábra: A kitekert felületen látható szöveg: „Om mani padme hum”.
A szöveg karakterei tibeti eredetűnek bizonyultak, de további osztályozásukra nem került sor. A használt nyelv szanszkrit. További kutatásokra van szükség annak megállapításához, hogy ez a kombináció elterjedt volt-e, vagy elég specifikus ahhoz, hogy egy bizonyos irányra utaljon [22].
Az egyik feliratot „Om mani padme hum”-nak fordították, amely a tibeti buddhizmus legrégebbi és máig legnépszerűbb mantrája. A dháranik évszázadok óta nagyon pontos tömegnyomtatványok formájában kerültek átadásra, ami rendkívül megnehezíti azok kategorizálását és keltezését [23]. Csak akkor lesz esély új nyomokra bukkanni a szövegelemzés révén, ha a tekercsek további részei láthatóvá válnak és pontosabb szövegek kerülnek napvilágra.
Az a tény, hogy a karakterek láthatóvá válhattak, arra utal, hogy a használt tinta, legyen az fekete vagy piros, bizonyos mennyiségű fémes fázist tartalmaz, mivel csak a fém képes ilyen mértékben gyengíteni a röntgensugárzást. Ez azért érdekes, mert a kínai tinta hagyományosan korom (fekete pigment) és állati ragasztó (kötőanyag) keverékéből áll [24]. Ugyanezt az alapreceptet, kisebb változtatásokkal, évszázadok óta használják Ázsiában, különböző okokból sokféle összetevővel kiegészítve [25]. Yael Bentor még azt is kijelenti, hogy „a dhárani, amellett, hogy a Dharma relikviája, fizikai relikviák kategóriájába is beletartozhat, ha különböző lámák testének maradványait tartalmazó tintával írják” [26]. Az 1930-as évek óta végzett technikai (tudományos) tanulmányok kimutatták a különböző tinták részecskeméretének és összetételének különbségeit. További kutatások segíthetnek a dhárani időbeli és földrajzi eredetének meghatározásában [27, 28]. Azonban a kémiai összetétel, és így a tinta típusa, ezzel a módszerrel nem mutatható ki. Nem világos, hogy a fém a koromból származik-e, vagy egy másik kémiai összetételű pigmentről van szó, amely több fémes komponenst tartalmaz, mint amit a szakirodalom alapján várhatnánk.
A kis tekercsek papírjáról nem sokat lehet elmondani. A látható részen három egymás után elhelyezkedő betű felismerhető, amelyek alsó széle levágott. Egyelőre nem világos, hogy ezek különböző papírok egymást átfedő részei vagy egyetlen darab.
Konklúzió
Ebben a projektben roncsolásmentes röntgen tomográfiát alkalmaztak számítógépes szoftverrel kombinálva, hogy virtuálisan kibontsák a dhárani tekercseket, és kivonják azokat az információkat, amelyekhez a hagyományos mechanikai technikákkal nem lehetett hozzáférni. Kimutatták, hogy ezzel a módszerrel karakterek és egész mondatok – jelen esetben az „Om mani padme hum” – is kivonhatók a feltekert buddhista tekercsekből anélkül, hogy azokat fizikailag kibontanák. Bizonyítani tudtuk, hogy fémtartalmú tintát használtak, és hogy a tekercseket nagyon szorosan és gondosan tekerték fel. A folyamatos fejlesztés ellenére a módszer még mindig munkaigényes, és egyelőre nem alkalmazható szabványként [29]. Mindazonáltal egyedülálló lehetőségeket kínál a tekercsek kibontására vagy felfedésére, ha ígéretes szövegek várhatók. Csak a múzeumi restaurátorok, a kulturális és természettudósok, valamint más érdekelt felek együttműködésén és interdiszciplináris erőfeszítésein keresztül lehet új módszereket kidolgozni, amelyekkel a kulturális tárgyak anyagi és szellemi integritásának sérelme nélkül lehet információkat nyerni.
Nyilatkozat
A munka elkészítése során a szerzők az MS copilot szoftvert használták az egyes szövegrészek olvashatóságának javítására. A szoftver/szolgáltatás használata után a szerzők áttekintették és szükség szerint szerkesztették a tartalmat, és teljes felelősséget vállalnak a publikáció tartalmáért.
Köszönet
A szerzők hálásan köszönik Dr. Henning Markötternek a beamline támogatást, Dr. Joachim G. Karstennek a kézirat és a nyelv azonosítását, valamint Marika Keslernek a visszajelzéseket és a szöveg szerkesztését.
Írta: T. Arlt, B. Kantzenbach
Forrás: ScienceDirect
Hivatkozások
-
G. Hidas, Dhāraṇī Sūtras G
Brill's Encyclopedia of Buddhism Online
-
B. Kantzenbach
Die Geschichte eines mongolischen Gungervaa: ein kontextwechsel mit konsequenzen für die integrität des Reliquienschreins
Baessler Arch., 64 (2017), pp. 65-85
-
Folke Bergman, Gerhard Bexell, Birger Bohlin, Gosta Montell
History of the expedition in Asia 1927-1935 by Sven Hedin in collaboration with Folke Bergman. Part I 1927-1928. Part II 1928-1933. Part III 1933-1935. Part IV general reports of travels and fieldwork
Elanders Boktryckeri Aktiebolag (Stockholm) (1943)
-
B. Salomon
Die Seidenstraßenexpedition 1933–1935
Sven Hedin im Auftrag der Chinesischen Zentralregierung, Diplomarbeit. Universität Wien (2013)
-
Wennerholm, Eric (1978) Sven Hedin – En biografi, Bonniers, Stockholm ISBN 978-9-10043-621-6
-
Apart from his professional publications, little is known about Waldemar Haude. Reimund Haude, Waldemar Haude's son, and his wife Bärbel Haude have generously shared information about Waldemar Haude in personal conversations since 2023.
-
-
Acquisition file of the Ethnological Museum IA/24/1933.
-
H. Walravens
Ferdinand Lessing (1882–1961): sinologe, Mongolist und Kenner des Lamaismus; material zu leben und werk; mit dem briefwechsel mit Sven Hedin
Wagener Edition, 2. Auflage Melle (2006)
-
E. Brun, M. Cotte, J. Wright, M. Ruat, P. Tack, L.V.C. Ferrero, D. Delattre, V. Mocella
Revealing metallic ink in herculaneum papyri
-
V. Mocella, E. Brun, C. Ferrero, D. Delattre
Revealing letters in rolled herculaneum papyri by X-ray phase-contrast imaging
-
W.B. Seales, C.S. Parker, M. Segal, E. Tov, P. Shor, Y. Porath
From damage to discovery via virtual unwrapping: reading the scroll from En-Gedi
-
O. Samko, Y.-K. Lai, D. Marshall, P.L. Rosin
Virtual unrolling and information recovery from scanned scrolled historical documents
-
T. Arlt, H.-E. Mahnke, T. Siopi, E. Menei, C. Aibéo, R.-R. Pausewein, I. Reiche, I. Manke, V. Lepper
-
H.-E. Mahnke, T. Arlt, D. Baum, H.-Ch. Hege, F. Herter, N. Lindow, I. Manke, T. Siopi, E. Menei, M. Etienne,
-
Y. Bentor
On the Indian origins of the Tibetan practice of depositing relics and dharanls in Stupas and images
-
-
H. Markötter, B.R. Müller, A. Kupsch, S. Evsevleev, T. Arlt, A. Ulbricht, S. Dayani, G. Bruno
-
D. Baum, N. Lindow, H.-C. Hege, V. Lepper, T. Siopi, F. Kutz, K. Mahlow, H.-E. Mahnke
Revealing hidden text in rolled and folded papyri
-
G.H. Barfod, J.M. Larsen, A. Lichtenberger, R. Raja
Revealing text in a complexly rolled silver scroll from Jerash with computed tomography and advanced imaging software
-
J. Schindelin, I. Arganda-Carreras, E. Frise, et al.
Fiji: an open-source platform for biological-image analysis
-
M. Kapstein. Other people’s philology: uses of Sanskrit in Tibet and China, 14th -19th
-
Y. Bentor
The content of Stūpas and images and the Indo-Tibetan Concept of relics
Tibet J., 28 (1/2) (2003), pp. 21-48
-
Exped. Mag., 31 (1) (1989)
-
J. Winter
East Asian Paintings: Materials
Structures and Deterioration Mechanisms, London, Archetype (2008), pp. 45-59
-
Y. Bentor
The content of stūpas and images and the Indo-Tibetan concept of relics
Tibet J. (2003), p. 32
-
J.R. Swider, V.A. Hackley, J. Winter
Characterization of Chinese ink in size and surface
-
-
N. Klenert, F. Schwoerer, N. Hajarolasvadi, S. Bournez, T. Arlt, H.-E.-Eberhard Mahnke, V. Lepper, D. Baum
Improving the identification of layers in 3D images of ancient papyrus using artificial neural networks
Proceedings of the Winter Conference on Applications of Computer Vision (WACV) Workshops (2025), pp. 1294-1302