Kazahsztán fővárosa, Asztana adott otthont a Világ- és Tradicionális Vallások Vezetőinek Kongresszusának szeptember 17–18-án. 2003-as megalapítása óta ez a találkozó a világ egyik legfontosabb platformjává vált a vallások közötti párbeszéd számára. A katolikus bíborosoktól a szunnita és síita imámokig, a zsidó rabbiktól a taoista papokig, a politikai személyiségektől a tudósokig, az asztanai kongresszus következetesen arra törekedett, hogy semleges találkozási helyet biztosítson, ahol a hit és a hagyomány hangjai közvetlenül beszélhetnek egymással a gyakran leküzdhetetlennek tűnő szakadékok felett.

Fotó: chosun.com

Ezek között a hangok között a buddhisták állandó – bár néha csendes – szerepet játszottak. Idén is a Buddhista Világszövetség és más küldöttek képviselték a Dharmát a globális problémák zűrzavarában: háború és konfliktusok, gazdasági instabilitás, technológiai felfordulás és éghajlatváltozás. Asztanában a buddhisták előtt álló kihívás nem csak az volt, hogy mit mondjanak, hanem hogy mire figyeljenek, és mit hozzanak vissza saját szangháinkba és társadalmainkba.

Ezek ugyanazok a kérdések, amelyekkel a BDG és partnerei a hónap elején Vancouverben tartott 30. évfordulós találkozón foglalkoztak. A prezentációk videói most kezdtek megjelenni YouTube-csatornánkon, és a következő napokban továbbiak is közzétételre kerülnek. A jelenlegi új technológiai korszakra összpontosítva megvitattuk az innovatív, gyakorlati projekteket, a vallási megosztottságot áthidaló koncepciókat, valamint azt, hogy továbbra is szükség van a világ fiataljainak megszólítására és velük való kapcsolatfelvételre. Ezeknek a megbeszéléseknek a hatása még mindig érezhető, és kétségtelenül további új szempontokat és projekteket fogunk bemutatni a következő hónapokban.

Eközben, novemberre tekintve, a 2025-ös Globális Béke Imafesztivál Bhutánban egy ezt kiegészítő, mégis eltérő jövőképet kínál: nem politikai retorika megvitatását, hanem szertartások, imák és spirituális energia nagy áradatát. Ez a három esemény együttesen a buddhizmus azon potenciáljának egyre szélesebb körű globális elismerésére utal, hogy hozzájárulhat az emberiség közös békére és értelmes életre való törekvéséhez.

Maga a Buddha is párbeszédet folytatott korának rivális tanítóival és törekvőivel, erdőkben és városi parkokban beszélt brahminokkal, dzsainistákkal, királyokkal, kereskedőkkel és egyszerű falusiakkal. Nem dominált, nem vonult vissza, hanem alázatot tanúsítva világosan tanított. A modern buddhisták, erre a példára támaszkodva, a vallások közötti párbeszédet a középút megtestesítésének lehetőségeként kezelhetik: elkerülve mind az önérvényesítést, mind az önfeladást.

Asztanába a buddhista küldöttek talán nem a legnagyobb létszámmal és a legnagyobb politikai befolyással érkeztek. De olyan ajándékokat hoztak, amelyekre nagy szükség van. Ezek közül az első a kölcsönös függést hangsúlyozó hosszú hagyomány. A buddhizmus központi felismerése – miszerint minden lény és jelenség kölcsönös függésben keletkezik – olyan perspektívát kínál, amely túllép a szűk nacionalizmuson és a merev vallási identitáson.

Másodszor, a buddhisták felajánlhatják a nem ártás gyakorlatát. Egy olyan korban, amikor még a vallási nyelvet is néha háborús célokra használják – sajnos, beleértve néhány buddhista nyelvet is –, a buddhista hangok ragaszkodhatnak az ahimszához, az együttérzéshez és a dehumanizálás elutasításához. Olvassa el a korábbi Buddhistdoor vélemény cikkeket és a BDG-n található számtalan jelentést és hírt, és meglátja, hogy a buddhisták világszerte kitartóan dolgoznak a béke előmozdításán a sok tragédia ellenére.

Végezetül, a buddhisták az egyszerűség tanúi. Akár a théraváda, a mahájána vagy a vadzsrajána hagyományról van szó, a buddhista hagyományok a mértékletességet, a tudatos fogyasztást és az alázatot hangsúlyozzák. A túlzásnak rabjává vált világban ez hangosabban szólhat, mint a politikai szlogenek.

A buddhistáknak nem csupán azért kell részt venniük a vallások közötti kongresszusokon, hogy bemutassák tanításaikat. A párbeszéd természeténél fogva kölcsönös. A Kongresszus lehetőséget kínál a buddhistáknak, hogy mélyrehatóan figyeljenek. Hallhatják, hogyan szembesülnek más hagyományok a szélsőségességgel és az erőszakkal a saját köreikben. A buddhisták megismerhetik, hogyan viszonyulnak a vallási vezetők az olyan technológiai változásokhoz, mint a mesterséges intelligencia, a biotechnológia és a felügyelet. És minden jelenlévő közvetlenül láthatja, milyen kreatív módon kapcsolják össze a buddhisták és mások a hagyományokat a társadalmi igazságossággal és az ökológiai kérdésekkel.

Ez a fajta hallgatás nem passzív. Meghatározza, hogy a buddhisták hogyan térhetnek vissza közösségeikbe megújult szemléletmóddal. Ahogy a Buddha korában a szerzetesek távoli utazásaikról visszatértek, hogy megosszák a tanultakat, úgy a mai buddhista képviselők is segíthetnek a helyi szangháknak a globális kihívások átfogóbb megértésében.

És mit vihetnek magukkal a buddhisták Asztanából a közösségeikbe? A buddhisták három fontos törekvést emelhetnek ki. Először is, a vallások közötti erősebb szolidaritás. A buddhista identitás gyengülése helyett az olyan közös értékek elismerése, mint az együttérzés, az őszinteség és a nagylelkűség, megerősítheti azt a meggyőződésünket, hogy a Dharma a globális erkölcsi rendszer részét képezi.

Következő lépésként a buddhisták újult erővel hívhatják fel a figyelmet a klíma és a béke fontosságára. Közép-Ázsia régóta a civilizációk, a kereskedelmi útvonalak és az ökológiai kihívások kereszteződésében áll. A gleccserek olvadásáról, a folyók apadásáról és a regionális konfliktusokról beszélni azt jelenti, hogy a buddhizmust a mai válságok középpontjába helyezzük.

És végül, a buddhisták az alázatosságra való emlékeztetéssel térhetnek haza. A magas szintű találkozók jelentősége ellenére egyetlen párbeszéd sem teljes cselekvés nélkül. A buddhistáknak nem csupán magasztos nyilatkozatokkal, hanem a családokban, közösségekben és kolostorokban való jóság gyakorlására irányuló elszántsággal kell hazatérniük.

Ha Asztana a hagyományok közötti párbeszédet képviseli, akkor Bhután 2025 novemberi Globális Béke Imafesztiválja a hagyományon belüli gyakorlat forrását szimbolizálja. A november 4–17-re tervezett fesztiválon szent szertartások, nem szektariánus globális béke ima, nyilvános áldások és a Kálacsakra felhatalmazás lesznek a fő események.

Míg Astana a párbeszédet hangsúlyozza, Bhután a kollektív spirituális törekvést emeli ki. A helyszín nem a nemzetközi tárgyalások színtere, hanem a himalájai odaadásé, amely Bhután egyedülálló nemzeti boldogság indexén alapul. A két esemény azonban nem ellentétes egymással. Kiegészítik egymást: az egyik külső, a másik belső; az egyik diszkurzív, a másik rituális; az egyik az emberi beszédre, a másik a szent hangokra összpontosít.

A buddhisták számára a bhutáni fesztiválon való részvétel, vagy akár csak a távolból való követése is lehetőséget nyújt arra, hogy a vallások közötti eszméket a gyakorlatban is megvalósítsák. A szanghák közötti közös imádkozás és a megerősítésben való részvétel arra emlékeztet, hogy a béke nem csupán megegyezés kérdése, hanem a szívben kell megteremteni.

Az asztanai Kongresszus és a bhutáni Fesztivál nem elszigetelt események. Ezek azt jelzik, hogy világszerte egyre inkább elismerik, hogy a vallás továbbra is fontos szerepet játszik a jövő alakításában. A buddhisták számára nem az a kérdés, hogy részt vegyenek-e, hanem hogy hogyan.

Be kell vonnunk a párbeszédbe a Dharma kincseit: a tudatosságot, az együttérzést, a kölcsönös függést és a felszabadulás vízióját, amely nem hajlandó egyetlen lényt sem feláldozhatónak tekinteni. Nyitott füllel kell érkeznünk, hajlandóaknak arra, hogy megtanuljuk, hogyan küzdenek más hagyományok ugyanazokkal a válságokkal, amelyekkel mi is szembesülünk. És el kell határoznunk, hogy mind az asztanai, mind a bhutáni felismeréseket beépítjük a mindennapi gyakorlatunkba.

A remény nem csak a nagy kijelentésekben vagy a médiaszereplésekben nyilvánul meg, hanem az emberi szív valódi béke felé fordulásában is. Ha mi, buddhisták, akár csak kis mértékben is hozzájárulhatunk ehhez a változáshoz, akkor már megérte részt vennünk ezeken a találkozókon.

Ahogy a Buddha egykor mondta: „A gyűlöletet sohasem szünteti meg gyűlölet, csak a szeretet. Ez az örökkévaló Törvény.” (Dhammapada) A kazahsztáni Világ- és Tradicionális Vallások Vezetőinek Kongresszusa és a bhutáni Globális Béke Imafesztivál egyaránt emlékeztet minket erre az igazságra. Vigyük tovább ezt a gondolatot a párbeszédbe, a szertartásokba és a béke megvalósításának mindennapi munkájába. Reméljük, hogy csatlakoznak hozzánk ezen az úton, és megosztják velünk visszajelzéseiket és gondolataikat.

Forrás: Buddhistdoor Global

A Nara-korszak (710–794) a japán magaskultúra virágzásának jelentős fejezetét képviseli, amely kulturális bölcsőként szolgált és meghatározta a nemzet identitását az elkövetkező évszázadokra. Míg Kiotó később Japán császári és esztétikai központjaként emelkedett ki, addig Nara volt az a hely, ahol a japán civilizáció alapvető elemei – a művészet, a vallás, az irodalom és az államvezetés – szorosan összefonódtak.

Ez a korszak a királyi udvar által támogatott művészi kifejezésmód, a kifinomult költészet, a történetírás és az építészeti nagyszerűség figyelemre méltó virágzásának volt tanúja, amelynek nagy része a behozott kínai és koreai modellek szellemi és esztétikai érzékenységével volt átitatva. Ezeket a külföldi hatásokat azonban nem csupán utánozták, hanem újraértelmezték és honosították, megteremtve ezzel a jellegzetesen japán kulturális identitás kezdeteit.

A Nara-korszak központi eleme a buddhizmus szándékos integrálása volt a politikai és kulturális élet szövetébe. Bár a buddhista tanítások már a korábbi évszázadokban is megjelentek Japánban, a Nara-udvar támogatásával vált a vallás intézményesítetté és illeszkedett a császári hatalomhoz. A fordulópont 741-ben következett be, amikor Shōmu császár kihirdette a tartományi templomok (kokubunji) országos hálózatának létrehozását, ezzel gyakorlatilag beépítve a buddhista ortodoxiát a kormányzati gépezetbe. Ez a politika nemcsak a központi ellenőrzést erősítette meg, hanem az állam szent legitimitását is, jól illusztrálva, hogy a vallási odaadás és a politikai konszolidáció milyen szorosan összefonódott ebben a kulturálisan ragyogó korszakban.

A Met Múzeum szerint (lenti kép), „A szútra, amelyhez ez a szöveg- és képrészlet egykor tartozott, a történelmi Buddha életét meséli el, akit japánul Shaka-nak, szanszkritül pedig Sákjamuninak neveznek. Itt a Buddha már elérte a megvilágosodást, amit a fejét körülvevő glória (mandorla) is jelez. Bimbiszára királynak (Kr. e. 558–491) ad tanítást, aki az észak-indiai Magadha Birodalom császára lett, és a buddhista tanítások lelkes támogatója.”

Kína és Korea hatása a japán történelem ezen korszakára egyértelmű, kulturális és szellemi örökségük a történelem alapjaiba vésődött. Az ősi indiai és nepáli központokból a buddhizmus hosszú, szent utazását kezdte kelet felé – egy fényes fonalként szőve át a hegyeket és birodalmakat. De ahol egykor a Dharma virágzott Ázsia hatalmas területein, az iszlám kardja végül elvágta gyökereit. Az iszlám hódítások hullámokként söpörtek végig Afganisztánon, Közép-Ázsián és a mai Pakisztánon, elpusztítva a buddhista szentélyeket és szétszórva tanításaikat a szélben.

Ebben a tekintetben Nara városa – más szent helyekkel, például Koyasan-nal együtt – nem csupán Japán szellemi örökségének emlékműve, hanem egy eltűnt világba nyíló ritka ablak is. Itt még mindig érezhető Buddha ősi lehelete, amely visszhangzik a templomok termeiben és a mohával borított köveken, megőrizve a buddhista civilizáció képét, amely már régóta eltűnt az ázsiai kontinens nagy részéről.

Írta: Lee Jay Walker

Forrás: Modern Tokyo Times

Szombaton Őszentsége a Dalai Láma gratulált Sushila Karki-nak, aki Nepál első női miniszterelnöke lett. A 73 éves Karki vasárnap hivatalosan is átvette az ideiglenes miniszterelnöki tisztséget, miután a több napig tartó korrupcióellenes tüntetések legalább 72 ember életét követelték, s melyek során megbuktatták a kormányt, és több kormányzati épületet és politikus otthonát megrongálták.

Őszentsége a Dalai Láma. Fotó: kathmandupost.com

A nepáli hatóságok szeptember 13-án feloldották a kijárási tilalmat Katmanduban, miután Karki, a volt legfelsőbb bírósági elnök kinevezése után visszatért a nyugalom. A piacok újra megnyíltak, és a forgalom is visszatért a fővárosba, valamint a szomszédos Lalitpur és Bhaktapur városokba.

„Mint tudják, a nepáli és a tibeti nép történelmileg szoros kapcsolatban áll egymással” – írta Őszentsége szeptember 13-i levelében. „Nagyon hálás vagyok Nepál kormányának és népének, hogy 1959-et követően, miután a tibeti menekültek kénytelenek voltak elhagyni Tibetet, lehetőséget biztosítottak számukra a rehabilitációra. Bár a tibeti közösség viszonylag kicsi, úgy gondolom, hogy jelentős hozzájárulást nyújt Nepál gazdasági növekedéséhez.

Az évek során Nepálban minden életterületen jelentős fejlődés és növekvő jólét volt tapasztalható. Ezek az eredmények akkor a legjelentősebbek, ha valóban javítják a szegény és rászoruló emberek életét.”

Őszentsége így zárta sorait: „Sok sikert kívánok Önnek ahhoz, hogy ezekben a nehéz időkben megvalósítsa a nepáli nép reményeit és vágyait. Imádkozom és a legjobbakat kívánom!"

A „Z generációs tüntetések” során a fiatalok kifejezték elégedetlenségüket a széles körben elterjedt korrupcióval kapcsolatban. Fotó: wikipedia.org

A szeptember 8-án kezdődött két napos tömegdemonstrációt – amelyet „Z generációs tüntetésnek” neveztek el –, eredetileg a kormány által a közösségi média platformokra bevezetett rövid ideig tartó tilalom váltotta ki, de a széles körben elterjedt kormányzati korrupció, a nepotizmus, valamint a tisztviselők és családtagjaik pazarló életmódja miatt a lakosságban mélyen gyökerező harag tartotta fenn.

A Z generáció tiltakozásainak növekedésével a mozgalom kiterjedt a politikai kormányzás, az átláthatóság és az elszámoltathatóság hiányával kapcsolatos szélesebb körű panaszokra is. Az ország egész területén tiltakozásokra került sor, amelyek során közszolgálati tisztviselők ellen erőszakos cselekmények történtek, és kormányzati épületeket rongáltak meg.

A következő két napban széles körű zavargások és erőszakos cselekmények történtek a fővárosban, amelyek során több tízezer tüntető felgyújtotta a parlament épületét és a miniszterelnök irodáit, valamint az elnök, a legfelsőbb bíróság, a legfontosabb kormányzati minisztériumok és több rendőrkapitányság irodáit, míg több politikus otthonát megrongálták.

A tüntetők körében végzett virtuális szavazás eredményeként Sushila Karki, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke lett az ideiglenes miniszterelnök. Fotó: wikipedia.org

K. P. Sharma Oli volt miniszterelnök szeptember 9-én lemondott, és több miniszterrel együtt elmenekült hivatalos rezidenciájáról.

A legalább 72 halott közül sokakat lelőttek, és a rendőrséget azzal vádolták, hogy tüzet nyitott a fiatalok tömegére. Más áldozatok halála tűzeseteknek vagy a rendőrséggel való összecsapásoknak tulajdonítható. A halottak között három rendőr is volt. A halálesetek mellett több mint 1000 ember megsérült a két napos zavargások során. A tisztítási munkák folytatódásával az áldozatok száma még emelkedhet.

Nemzetközi médiaértesülések szerint a nepáli rendőrség ígéretet tett arra, hogy kivizsgálja a tüntetések során történt eseményeket, de egyelőre nem világos, ki adott parancsot a biztonsági erőknek, hogy tüzeljenek a tüntetőkre.

A katonaság átvette az utcák ellenőrzését, és ezzel helyreállt a nyugalom. Ezután megkezdődtek a tárgyalások a tüntetésvezetők, a katonaság és az elnök között arról, hogy ki vezesse az ideiglenes kormányt. Az amerikai Discord nevű ingyenes üzenetküldő platformon végzett virtuális szavazás után Karkit választották ki az ötfős jelöltlistáról, amelyen társadalmi aktivisták és egy független politikus is szerepelt.

Nepál ideiglenes miniszterelnöke, Sushila Karki. Fotó: bbc.co.uk

Karki, aki ígéretet tett arra, hogy hat hónapon belül átadja a hatalmat, megfogadta, hogy visszavezeti a himalájai nemzetet a helyes útra, és kijelentette: „Mindannyiunknak össze kell fogni, hogy újjáépítsük az országot.”

Vasárnap első nyilvános nyilatkozatában Karki azt is megígérte, hogy „a Z generáció gondolkodásmódjának megfelelően” fog dolgozni.

„Ez a csoport a korrupció megszüntetését, a jó kormányzást és a gazdasági egyenlőséget követeli” – jegyezte meg.

Hétfőn az új miniszterelnök három új minisztert esketett fel: Om Prakash Aryal emberi jogi ügyvédet belügyminiszternek, Rameshwar Prasad Khanal volt pénzügyi titkárt pénzügyminiszternek, Kulman Ghising volt állami energiaellátási vezetőt pedig energiaügyi miniszternek nevezte ki. Mindhárman korrupcióellenes álláspontjukról ismertek.

Bár Nepál multikulturális társadalomnak ad otthont, és széles körben elismert, mint Sákjamuni Buddha szülőhelye, a 2021-es népszámlálási adatok szerint Nepál túlnyomórészt hindu nemzet, a lakosság 81,2 százaléka vallja magát hindunak. A buddhisták a második legnagyobb népességcsoportot alkotják 8,21 százalékkal, a muszlimok pedig 5,09 százalékkal. A fennmaradó rész Kirat Mundhum (3,17 százalék), kereszténység (1,76 százalék), Prakriti (0,35 százalék), Bon (0,23 százalék), szikhizmus (0,01 százalék) és dzsainizmus (0,01 százalék) követőiből áll.

Írta: Craig Lewis

Forrás: Buddhistdoor Global

A világ vezető vallásainak képviselői szeptember 17–18-án Kazahsztánban, Asztanában gyűltek össze a Világ- és Tradicionális Vallások Vezetőinek 8. Kongresszusára, amelynek témája „Vallások közötti párbeszéd: szinergia a jövőért”.

A találkozón a világ minden tájáról érkeztek vallási képviselők, köztük a Buddhista Világszövetséget (WFB) képviselő thaiföldi delegáció is.

XIV. Leó pápa szolidaritásra szólít fel

Üdvözlő beszédében XIV. Leó pápa arra buzdította a résztvevőket, hogy a vallások közötti párbeszédet ne opcióként, hanem szükségszerűségként tekintsék ebben az erőszakos konfliktusok által jellemzett korszakban. Dicsérte Kasszim-Jomart Tokajev kazah elnököt a fórum megrendezéséért, amely a világ egyik legjelentősebb platformjává vált a vallások közötti eszmecsere terén.

„A szinergia azt jelenti, hogy együttműködünk egymással és az Istennel” – mondta a pápa. „Ez tükrözi a valóság mélyebb rendjét, az egységes emberi közösség tagjaként megélt közös létezésünket.”

A pápa kiemelte a vallások közötti együttműködés eddigi mérföldköveit, köztük a II. János Pál pápa által 1986-ban Assisiben összehívott imatalálkozót és az Abu Dhabiban 2019-ben aláírt Emberi Testvériségről szóló dokumentumot.

Emlékeztette a résztvevőket, hogy a vallási vezetőknek egységesen kell kiállniuk az emberi méltóság védelme, a szegények támogatása és a természeti katasztrófákhoz és menekültáradatokhoz hasonló válságok kezelése mellett.

„A vallás alapvetően nem a konfliktusok, hanem a gyógyulás és a megbékélés forrása” – jelentette ki XIV. Leó pápa.

Thai buddhista hang a globális színtéren

Thaiföld jelenlétét Phallop Thaiary, a Buddhista Világszövetség (World Fellowship of Buddhists - WFB) elnöke képviselte. Az 1950-ben alapított WFB több mint 40 ország buddhista közösségeit köti össze, és központi szerepet játszik a thai buddhizmus nemzetközi képviseletében.

A kongresszuson Phallop hangsúlyozta, hogy a béke az emberi tudatban kell kezdődjön. Buddha tanítását idézve, miszerint „a tudat minden dolog előtt jár”, kiemelte a meditációt, mint egyetemes eszközt a gyűlölet, a kapzsiság és a félelem feloldására, miközben elősegíti a tisztaságot és az együttérzést.

„A meditációhoz nincs szükség vagyonra vagy pozícióra, csak tudatosságra és légzésre” – mondta. „Előnyei világszerte megfigyelhetőek az iskolákban, a munkahelyeken és a közösségekben, csökkenti a stresszt és kedvességet teremt.”

A WFB elnöke hangsúlyozta, hogy a globális béke nem érhető el egyetlen hagyomány segítségével. „Ehhez minden vezető, minden vallás és minden nemzet összefogására szükség van” – mondta, és felajánlotta a WFB készségét, hogy más vallásokkal együttműködve csökkentse a konfliktusokat és erősítse a megértést.

Együttműködési platform

A Világ- és Tradicionális Vallások Vezetőinek Kongresszusa megalakulása óta a vallási vezetők közös fellépésének színteréül szolgál. Az idei találkozó résztvevői ismételten felszólítottak az erőszak elutasítására, a kiszolgáltatottak védelmére és a környezet megóvására, mint a kölcsönös felelősség elemeire.

Thaiföld szempontjából az esemény megerősítette az ország szerepét buddhista központként és a béke és kölcsönös tisztelet globális párbeszédének aktív résztvevőjeként.

Ahogy XIV. Leó pápa összefoglalta, a vallások közötti szinergia nem szlogen, hanem „a remény erőteljes jele az emberiség számára”, amely a vallás tartós szerepére utal, mint hídra, nem pedig mint akadályra.

Írta: Tammy Tameryn Somhar

Forrás: The Nation

A Csinghaj tartomány hegyvidékén, Tongde megye zord terepén fekvő Cang kolostor egykor a tibeti buddhista szellemi ellenállóképesség és kulturális folytonosság jelképe volt. Ma azonban valami sokkal sötétebb, a kínai uralom alatti tibeti vallási élet szisztematikus felszámolásának szimbóluma. Gese Zega Gyaco nemrégiben történt letartóztatása, testvére, Khedrub Gyaco hosszú ideje tartó megfigyelése és a kolostor ügyvezető igazgatójának, Gese Serszang Gyaco tragikus öngyilkossága szívszaggató elnyomás hármasát alkotják, amely globális figyelmet igényel.

Gese Serszang Gyaco (1973–2025), balra, és Zega Gyaoo, jobbra. Fotó: X.

Ez nem csupán három tibeti disszidens története. Ez egy olyan nép története, amelynek hite bűncselekménynek minősül, amelynek vezetőit megtörik, és amelynek szent helyeit ideológiai ellenőrzés eszközévé alakítják át.

2025. július 2-án Gese Zega Gyacót, a Cang kolostor tiszteletreméltó szerzetesét Xining városában letartóztatták, miközben orvosi kezelésre várt. A hivatalos vád? Állítólag „pénz küldése külföldre” – egy homályos vád, amelyet a kínai hatóságok még nem támasztottak alá. Családja nem léphet kapcsolatba vele, és tartózkodási helye továbbra is ismeretlen.

Zega letartóztatása nem volt egyedi eset. A 14. Dalai Láma 90. születésnapjának árnyékában történt, amelyet Peking bizalmatlanul és ellenségesen fogadott. A július 6-át megelőző hetekben a kínai biztonsági erők fokozták a tibeti régiók felügyeletét, rajtaütéseket hajtottak végre kolostorokban, és tiltott fényképeket kerestek a száműzött spirituális vezetőről. A Cang kolostor lezárásra került. A szerzeteseket napi politikai átnevelési foglalkozásoknak vetették alá, a 18 év alattiakat pedig erőszakkal kiutasították.

Zega letartóztatása úgy tűnik, hogy része ennek a szélesebb körű fellépésnek. A családhoz közel álló források szerint a pénzátutalás vádja valószínűleg csak ürügy. A valódi ok talán az ő spirituális hűsége és kapcsolata a Dalai Lámával, amelyet Peking felforgató tevékenységnek tekint.

Ahhoz, hogy teljes mértékben megértsük az üldözés valódi súlyát, vissza kell tekintenünk 2008-ra. Abban az évben, a pekingi olimpiai játékokkal egy időben zajló tibeti tüntetések során Zega öccsét, Khedrub Gyaco letartóztatták békés demonstrációkon való részvétele miatt. Mi volt a bűne? Megemlékezett az 1959-es tibeti felkelés évfordulójáról – egy dátumról, amely a tibetiek kollektív emlékezetébe a száműzetésük és szenvedéseik kezdeteként vésődött be.

Khedrub-ot bebörtönözték, majd később szabadon engedték, de szabadsága illuzórikus volt. Azóta folyamatos megfigyelés alatt él. Családját, beleértve Zegát is, többször kihallgatták, rendőrségre idézték és azzal vádolták, hogy kapcsolatot tartanak a száműzetésben élő tibetiekkel. A hatóságok „gyanús személyeknek” bélyegezték őket, ami megfosztja őket alapvető jogaiktól és minden lépésüket gyanússá teszi.

A megfigyelés nem passzív. Aktív, invazív és pszichológiailag káros. Megzavarja a mindennapi életet, elszigeteli az egyéneket a közösségüktől és átható félelmet kelt. A család számára ez azt jelenti, hogy állandó szorongásban élnek, soha nem tudják, mikor kopogtatnak legközelebb az ajtójukon.

A Cang kolostor. Forrás: International Campaign for Tibet.

2025. augusztus 18-án a Cang kolostor újabb súlyos csapást szenvedett el. Gese Serszang Gyaco, a kolostor ügyvezető igazgatója öngyilkos lett. 52 éves volt.

Serszang öngyilkossága nem magánjellegű tragédia volt, hanem nyilvános ellenállási cselekmény. Halála előtti hetekben intenzív rendőri ellenőrzésnek, ideológiai átnevelésnek és a kínai hatóságok részéről könyörtelen nyomásnak volt kitéve, ami a végsőkig hajszolta.

A kolostor belső forrásai szerint halála végső tiltakozás volt – egy kétségbeesett kísérlet arra, hogy felhívja a figyelmet a tibeti szerzetesek elviselhetetlen életkörülményeire. Halála erős emlékeztető arra, hogy az elnyomás nem csupán elhallgattatja a hangokat, hanem életeket is kiolt.

Serszang a Malho prefektúra Arik falujából származott, és a Cang kolostor öt oktatási ágának egyikéhez, a Gyudpa Főiskolához tartozott. Csendes vezetői stílusáról és a kolostori közösség iránti rendíthetetlen elkötelezettségéről volt ismert.

A Cang kolostor átalakulása spirituális menedékhelyről megfigyelőközponttá szimbolizálja Peking Tibetre vonatkozó átfogó stratégiáját. A vallási intézmények már nem imádkozás helyszínei, hanem ideológiai ellenőrzésért folyó harcok színterei.

A Dalai Láma születésnapjának hónapjában a Cang kolostort naponta átkutatták. A Dalai Láma fényképeit elkobozták, a szerzeteseket pedig arra kényszerítették, hogy vallási szertartások előtt politikai gyűlésekre járjanak. Az üzenet egyértelmű volt: a Dalai Láma iránti odaadás bűncselekmény, a spirituális gyakorlatnak pedig alárendeltnek kell lennie az állami ideológia alatt.

A 18 év alatti fiatal szerzeteseket tömegesen kiutasították. Ez a politika, amelyet Tibet több kolostorában is végrehajtottak, egy szisztematikus erőfeszítés része, amelynek célja a vallási tudás és identitás átadásának megszakítása. A fiatalok megcélzásával Peking a tibeti buddhizmus jövőjét kívánja aláásni.

A kolostor lezárása, az ideológiai átnevelés és a kiutasítások nem elszigetelt események. Ezek egy összehangolt kampány részei, amelynek célja a tibeti vallási élet felszámolása és annak egy tisztított, államilag jóváhagyott buddhizmusra való cseréje.

A nemzetközi közösség fülsiketítő hallgatása még tragikusabbá teszi ezt a történetet. Miközben a kormányok langyos nyilatkozatokat adnak ki, és az emberi jogi szervezetek jelentéseket tesznek közzé, az üldözés változatlanul folytatódik. A Cang kolostor szerzetesei nem csupán a kínai elnyomás, hanem a globális közöny áldozatai is.

Zega Gyaco letartóztatásának és Serszang öngyilkosságának felháborodást kellett volna kiváltania. Ezek az emberek nem statisztikai adatok. Ők emberek – vezetők, tanárok, testvérek. Szenvedésük többet igényel, mint együttérzést; cselekvést követel. Ehelyett csend fogadta őket.

Ez a hallgatás nem semleges. Ez bűnrészesség. Lehetővé teszi az elnyomás folytatását, és jelzi Pekingnek, hogy tettei nem járnak következményekkel.

A Cang kolostor története a tibeti küzdelem mikrokozmosza. Ez a tűz alá vetett hit, az autoriter rendszer által tönkretett életek és a megsemmisüléssel szemben a túlélésért küzdő kultúra története.

A világ nem fordíthatja el a tekintetét. Tanúskodnia kell, ki kell állnia, és felelősségre kell vonnia a felelősöket. Ha nem védjük meg a Cang kolostor szerzeteseit, nemcsak őket hagyjuk cserben, hanem az igazságosság, a méltóság és a szabadság alapelveit is.

Írta: Lopsang Gurung

Forrás: Bitter Winter

A Tibeti Központi Kormányzat Vallásügyi és Kulturális Minisztériuma 2025. szeptember 15-én megnyitotta a 10. Modern Tudományos Szakmai Találkozót szerzetesek és szerzetesnők számára a Tibeti Művek és Levéltár Könyvtárában (LTWA).

Megkezdődik a 10. Modern Tudományos Szakmai Találkozó szerzetesek és szerzetesnők számára Dharamszalában

A két hetes programon, szeptember 15-től 26-ig, 29 szerzetes és apáca vesz részt különböző kolostorokból és rendházakból, köztük a Palyul Choekhor Ling, a Boker Shreda, a Thekchok Namdroling, a Geden Choeling kolostor, Dzongkar Choede, Kagyu Lava Thekchen Ling kolostor, Salugara Sed-Gyued Buddhista Tanulmányok Intézete, Samtenling kolostor, Drikung Kagyu Jangchubling kolostor, Pal Shenten Menriling, Buddhista Dialektika Intézet, Dolma Ling kolostor, Khachoe Ghakyil Ling kolostor, Thukche Choeling kolostor, Jonang Ngedon Tagten Shedrub Choekhor Ling és Jonang Kalachakra Meditációs Intézet.

Az LTWA Tudományos Tanszékének négy természettudományi tanára fogja segíteni a résztvevőket a műhelymunka során.

2011-ben, a 11. Vallási Konferencia során, Őszentsége a Dalai Láma részletes útmutatást adott a buddhizmus tanításainak megőrzéséről, fenntartásáról és népszerűsítéséről. Ennek megfelelően 2013-ban a Vallási és Kulturális Minisztérium meghívta az összes buddhista iskola ötven legfontosabb kolostorának és rendházának képviselőit egy konferenciára, hogy megvitassák, hogyan lehetne továbbfejleszteni a buddhista tanulmányokat és gyakorlatokat. Részletes megbeszélések után határozatot fogadtak el arról, hogy programokat szerveznek a modern tudomány bemutatására azoknak a vallási intézményeknek, ahol nincs természettudományi oktatás. Ennek eredményeként a Minisztérium az LTWA-val együttműködve egymást követő alkalmakat szervezett a modern tudomány bemutatására a szerzeteseknek.

Forrás: Central Tibetan Administration

Maniwa Serab Gyalcen rinpócse, a Karma Kagyü hagyomány nagy tiszteletnek örvendő és szeretett tibeti buddhista mestere, 2025. szeptember 3-án Katmanduban hunyt el. A halál oka szívműtét utáni szövődmények voltak. 75 éves volt.

Maniwa Serab Gyalcen rinpócse. Fotó: Facebook

A XVI. Karmapa, Rangdzsung Rigpe Dordzse által felszentelt Serab Gyalcen rinpócse a hagyományos tibeti buddhista tanítások számos területén, köztük a szútrák, tantrák, szertartások, zene, táncok, művészetek és tudományok terén elért kivételes jártasságáért tisztelték. Ő volt az egyik azon kevés buddhista tanítók közül, akik a Maniwa címet viselték, mely egy tiszteletbeli cím, amit az Avalokitésvara (tibetiül Csenrézig), vagyis az együttérzés bódhiszattvája gyakorlat mestereinek adományoznak, akik legalább egymilliárdszor elismételték az Om Mani Peme Hung mantrát, vagy másokat inspiráltak arra, hogy együttesen ennyiszer elismételjék azt. A Karma Kagyü naptár weboldalán található életrajz szerint az elmúlt huszonöt évben több mint 20 milliárd Csenrézig mantrát halmoztak fel Serab Gyalcen rinpócse irányítása alatt.

Serab Gyalcen rinpócse elkötelezettsége a Dharma és tanítványai iránt mély és széles körű volt. Első központja Nepálban egy szerzetesnőknek szánt visszavonulási hely volt, ahol három évig tanított. Mivel a központ télen és az esős évszakban nehezen megközelíthető volt, Katmandutól nyugatra egy száz szerzetesnő számára kialakított kolostort épített és felügyelt. Munkája során Serab Gyalcen rinpócse a tibeti buddhizmusban a nők erőteljes támogatója maradt. Ő az első Karma Kagyü láma, aki támogatta a szerzetesnők képzését khenpo-ként, ami a buddhista tudomány legmagasabb fokozata.

Samar rinpócse segítségével Serab Gyalcen egy elvonulási központot alapított Pharpingben, Nepál középső részén található jelentős buddhista központban, ahol a hagyományos hároméves tibeti buddhista elvonulás mestereként szolgált. (Első hároméves elvonulását Bokar rinpócse mellett végezte.) Katmandutól keletre, Bhaktipurban Serab Gyalcen megalapította és felügyelte a Dhagpo Sejdrub Ling (Nala Gompa) kolostort. Az épületet, amelyet 2015-ben a XVII. Karmapa, Trinlej Tháje Dordzse szentelt fel, hagyományos tibeti buddhista stílusban építették.

Serab Gyalcen újjáépítette a 2015-ös nepáli földrengésben megsemmisült régi kolostorát, a Manang Gompát, valamint a Swayambhunath komplexum részét képező Nyesang Gompát is. Swayambhunath Nepál két legfontosabb buddhista helyszíneinek egyike, Katmandu nyugati szélén található. Serab Gyalcen évente többször is vezette a Nyesangban a Nyung Ne-t, egy szigorú tisztító és böjtölési gyakorlatot, valamint a Csenréziget, vagyis a Szerető Szemeket gyakorlatot több ezer gyakorló számára. Az Amitábha és a guru jóga gyakorlatok vezetéséről is híres volt.

Serab Gyalcen rinpócse az egész világot bejárta, tanításokat és felhatalmazásokat adva. Elvonulások vezetőjeként ő irányította az összes gyakorlatot, és később, amikor megkérdezték tőle, milyen különbségeket lát a keleti és nyugati gyakorlók között, a Dharma-hoz való hozzáállásukat említette. Keleten „az emberek többnyire a szertartásokért, a púdzsákért és a felhatalmazásokért jönnek” – mondta. „Nem gyakran kérnek útmutatásokat, magyarázatokat vagy értelmezéseket.” Majd így fejezte be: „Nyugaton nagyobb fejlődést tapasztalok.”

Maniwa Serab Gyalcen rinpócse. Fotó: Facebook

Serab Gyalcen, aki sztúpa-mesterként is ismert volt, Nepálban, Európában és Észak-Amerikában egyaránt nagy népszerűségnek örvendett, és gyakran kérték fel sztúpák – buddhista szentélyek – felszentelésére. Számos buddhista szöveget publikált tibeti és angol nyelven, köztük a Ritka tibeti szövegek gyűjteménye című, tibeti szövegek bibliográfiáját, amelyet Dzongszár Dzsamjang Khjence rinpócséval közösen írt.

Serab Gyalcen egész életében az árvák és a szegény gyermekek iránti elkötelezettségéről volt ismert. Önzetlensége inspirálta a 2012-ben létrehozott, Csehországban működő Nala Alapítvány megalakítóit, ahol ő volt a spirituális tanácsadó.

Serab Gyalcen 1950-ben született Manangban, Nepálban, egy távoli himalájai faluban, Annapurna közelében, a Tibet határán fekvő magas sivatagban. Négyéves korában talált egy könyvet a földön és hazavitte a szüleinek. Mivel nem tudott olvasni, anyja megmutatta a könyvet a tibeti Szamje Ling kolostor egyik szerzetesének, és megkérdezte, mit jelent az, hogy a fia megtalálta a könyvet. A szerzetes azt tanácsolta neki, hogy mutassa meg egy magas rangú lámának. Bár Serab Gyalcen apja akkoriban beteg volt, a fiát a hátára vette, a könyvet egy khata-ba csomagolta, és elment Sangpa rinpócséhez, egy tulkuhoz, két kéréssel: rinpócse végezzen jóslást, hogy kiderüljön, súlyos-e a betegsége, és mondjon el neki valamit a fia által talált könyvről. Ahogy Serab Gyalcen később elmesélte a Buddhism Today-nek:

"[Sangpa rinpócse] nem mondta meg, hogy milyen könyvről van szó. Csak annyit mondott, hogy 8 éves koromban el kell kezdenem a Dharma gyakorlását. Ha nem kezdem el, nem lesz hosszú életem. Apámnak azt mondta: »Még ha száz lámától kapsz is hosszú életre szóló felhatalmazást, meg fogsz halni.«”

Otthon Serab Gyalcen apja beszámolt rinpócse utasításairól a fiúnak, de nem említette a haláláról szóló jóslatot. Az év későbbi részében, amikor Serab Gyalcen még csak 4 éves volt, apja meghalt. 8 évesen követte a tulku utasításait, és elkezdte tanulmányozni a Dharmát.

Serab Gyalcen megtanult írni és olvasni, és 12 éves korában elvégezte a ngondro-t, a hagyományos tibeti buddhista előkészítő gyakorlatokat. Ezután, 13 és 15 éves kora között, az akkori szokásoknak megfelelően, meghívták az emberek otthonaikba, hogy fontos tibeti buddhista szövegeket olvasson fel nekik és púdzsákat tartson. 15 évesen Serab Gyalcen a szikkimi Rumtek kolostorba ment, ahol a XVI. Karmapa mellett menedéket vett és szerzetes lett. Serab Gyalcen elmondása szerint akkoriban a kolostorban nem volt sedra, vagyis iskola, „így a fő oktatás a tantrák tanulása volt”. A következő három évben a tibeti buddhista szövegeket és szertartásokat tanulta. Sok időt töltött a Karmapával, és később így emlékezett vissza: „Nagyon erős odaadással és hittel viseltettem iránta, mert láttam a képességeit. Nagyon különleges tanár volt - folytatta Serab Gyalcen. A dolgok megértésének képességében semmi sem állt az útjába.”

Serab Gyalcen tanítási stílusa miatt volt népszerű, amely „könnyen érthető, mégis mélyreható volt. Magyarázatait szívélyes humor, történetek és gyakorlati tanácsok töltötték meg” – áll a Bodhi Path, a Samar rinpócse által alapított nemzetközi buddhista központok szervezetének tisztelgő közleményében. E gondolatokat számtalan tanítvány is megerősítette.

Dzsamgon Kongtrul rinpócse a Facebookon megosztott megemlékezésében fejezte ki Serab Gyalcen rinpócse számos követőjének mély fájdalmát: „Szinte elviselhetetlen elképzelni ezt a világot az ő együttérző jelenléte, útmutató bölcsessége és szelíd mosolya nélkül. Ő nem csupán tanító volt – ő maga volt a megvilágosodott együttérzés megtestesülése, egy megvilágosodott mester, akinek minden lélegzete a lények megszabadításának volt szentelve.”

Írta: Joan Duncan Oliver

Forrás: Tricycle

Előző cikkemben Thích Nhất Hạnh elkötelezett buddhizmusának fejlődését vizsgáltam, amelyet a vietnámi buddhizmus megújítására irányuló erőfeszítései és a háború által okozott széles körű szenvedés alakított. Annak ellenére, hogy konzervatív buddhista vezetők erős ellenállásával és a vietnámi erőszak fokozódásával kellett szembenéznie, továbbra is elkötelezett maradt a buddhizmus mint a társadalmi átalakulás hajtóereje iránti elképzelése mellett. E kihívások nem tántorították el, hanem inkább elmélyítették személyes gyakorlatát és egyértelműbbé tették útját.

Kitértünk arra is, hogy Thích Nhất Hạnh amerikai tartózkodása hogyan tágította látókörét azzal kapcsolatban, hogy a buddhista tanítások miként kapcsolódhatnak a nyugati emberekhez. Gondolatai mély érzékenységet mutattak a kulturális különbségek iránt. Felismerte, hogy a zen buddhizmus önfegyelemre és belső fejlődésre helyezett hangsúlya összhangban áll az amerikai függetlenség és önállóság értékeivel. Ez a felismerés döntő jelentőségű volt, mivel elkötelezett buddhizmusa tovább fejlődött Franciaországban, ahol később száműzetésben élt.

Az önégetés és az erőszakmentes cselekvés kérdésében Thích Nhất Hạnh a jó és rossz erkölcsi megítélése helyett az együttérzésre és az ébredésre helyezte a hangsúlyt. Arra invitált minket, hogy lássuk meg ezeknek a cselekvéseknek a valódi lényegét: az ébredésre való felhívást, amely az együttérzésen alapul, és a szenvedés enyhítését célozza. Az ő elkötelezett buddhizmusának középpontjában az a felismerés áll, amely túllép a bináris gondolkodáson, és együttérzést ébreszt.

A harmadik részben azt vizsgáljuk, hogyan fejlődött tovább Thích Nhất Hạnh elkötelezett megközelítése a háború alatt. Először azokat az erőfeszítéseket vesszük szemügyre, amelyeket az országában a szenvedés enyhítésére tett.

Fiatal vezetőként a növekvő buddhista békemozgalomban 1966-ban. Fotó: plumvillage.org

Új erőfeszítések a háború közepette

Miután 1963 végén visszatért Vietnámba az Egyesült Államokból, Thích Nhất Hạnh több fontos lépést tett az ország egyre súlyosbodó válságának megoldása érdekében. Ezek az erőfeszítések az ő elkötelezett buddhizmusának elmélyülését jelentették, mivel igyekezett a spirituális elveket közvetlenül alkalmazni a társadalom sürgető szükségleteire. Az alábbiakban az ebben az időszakban általa végrehajtott legfontosabb kezdeményezések közül emelünk ki néhányat.

• Vạn Hạnh Egyetem

Thích Nhất Hạnh 1964-ben társalapítója volt a Vạn Hạnh Egyetemnek. (Powers 2016; Unified Buddhist Church 2016) Érdemes megjegyezni, hogy ez volt az első buddhista egyetem, amely a nyugati oktatási szabványok szerint épült fel. (Thích Nhất Hạnh 1967) Az egyetem olyan átfogó tananyagot kínált, amilyenre Thích Nhất Hạnh 15 évvel korábban, a Báo Quốc Buddhista Akadémián töltött ideje alatt vágyott. (King 1996)

Ezzel az oktatási kezdeményezéssel a buddhista tanulmányok modernizálására törekedett, hogy azok jobban megfeleljenek a mai vietnámi társadalom sürgető igényeinek.

• Ifjúsági Iskola a Szociális Szolgálatért

Később, 1965-ben, Thích Nhất Hạnh és társai megalapították az Ifjúsági Iskola a Szociális Szolgálatért (SYSS) intézményt. Ez a helyi segélyszervezet fiatal szerzeteseket és világiakat képzett ki, hogy segítsenek a háború által elpusztított falvak újjáépítésében, valamint támogatást nyújtsanak az oktatás és az egészségügy területén. (Plum Village é.n.-a. Powers 2016; Thích Nhất Hạnh 2017; Unified Buddhist Church 2016)

A háború alatt a SYSS közösség tagjának lenni életveszélyes elkötelezettséget jelentett a részt vevő diákok számára. Ez komoly dilemmát jelentett Thích Nhất Hạnhnak, mégis szilárdan kitartott a buddhista tanítások eszményei mellett. A vietnámi buddhista aktivista és író, Văn Minh Phạm, aki akkoriban szorosan együttműködött Thích Nhất Hạnh-val, így írta le, hogyan szembesült ezzel a nehéz helyzettel:

„Amikor egy csoport ismeretlen férfi megtámadta a SYSS kollégiumot és megölt két diákot... Nhất Hạnh felelősnek érezte magát a fiatalok haláláért, mert ő volt az, aki szolgálatra hívta őket. De még így is megtagadta a gyilkosok elítélését, és megmutatta követőinek, hogy a gyűlölet és a harag gyökerei mindenkiben ott rejlenek." (Phạm 2001)

Thích Nhất Hạnh kijelentette: „eltökélt szándékom nem gyűlölni másokat, függetlenül attól, hogy milyen kegyetlenül viselkednek... [mert] az ember nem az ellenségünk. Ellenségeink a tudatlanság és a gyűlölet.” (Thích Nhất Hạnh 2000) Ez a meggyőződés képezte az elkötelezett buddhizmus háborúval szembeni erőszakmentes megközelítésének központi elvét. Nemcsak hirdette ezt, hanem meg is élte és tanította, még azoknak is, akik életveszélyes helyzetekkel szembesültek. A SYSS hallgatóinak ezt tanácsolta:

„...készüljetek fel arra, hogy gyűlölet nélkül haljatok meg. Néhányunkat már erőszakosan megölték, és figyelmeztettem a többieket, hogy ne gyűlölködjenek. Ellenségünk a haragunk, a gyűlöletünk, a kapzsiságunk, a fanatizmusunk és a diszkriminációnk, mondtam nekik. Ha erőszakos halált haltok, meditálnotok kell az együttérzésen, hogy megbocsássatok azoknak, akik megöltek benneteket. Ha az együttérzés ezen állapotát megvalósítva haltok meg, akkor valóban a Felébredett gyermekei vagytok. Még ha elnyomás, szégyen és erőszak közepette haldokoltok is, ha megbocsátással mosolyogtok, akkor nagy erővel rendelkeztek." (Thích Nhất Hạnh 2003)

Ezek a tanítások megmutatják Thích Nhất Hạnh elkötelezettségének mélységét az erőszakmentesség iránt – nem stratégiaként, hanem életmódként. Még a halál és a pusztítás árnyékában is arra ösztönözte közösségét, hogy gyűlölet helyett együttérzéssel reagáljanak. Gyakorlata a szenvedést megértéssé és békévé alakította.

• A Kölcsönös Létezés Rendje (Order of Interbeing)

A következő évben, 1966-ban, Thích Nhất Hạnh megalapította a Kölcsönös Létezés Rendjét, mint „a szerzetesek és világiak közösségét, akik elkötelezték magukat, hogy életüket a Tizennégy Tudatosság Gyakorlat szerint élik, amely a mahájána buddhizmus bódhiszattva (megvilágosodott lény) tanításainak kivonata”. (Plum Village é.n.-b) A rendet azzal a céllal hozta létre, hogy véget vessen a háborúnak és előmozdítsa a társadalmi igazságosságot – anélkül, hogy bármelyik oldalt is képviselné. (Chapman 2007)

Ez újabb fontos fejleményt jelentett Thích Nhất Hạnh buddhista világnézetében, amely szerint a világ szenvedéseire tudatos és együttérző cselekedetekkel kell reagálni. Az Kölcsönös Létezés Rendje és a Tizennégy Tudatosság Gyakorlat egy későbbi cikk témája lesz.

Thích Nhất Hạnh 1966-ban az Egyesült Államokba utazotta a békére való felhívás ügyében.

Thích Nhất Hạnh elkötelezett buddhizmusának végső megtestesülése

Ugyanebben az évben Thích Nhất Hạnh megkapta a „lámpa átadását” fő tanítójától, Chân Thật zen mestertől, a Từ Hiếu templomban (szülőhelye templomában). Ezzel Dharma tanítóvá vált. (Plum Village n.d.-a, Thầy Pháp Dung 2006)

Röviddel ezután, 1966 májusában, ismét az Egyesült Államokba és Nyugat-Európába utazott, hogy globális támogatást kérjen a vietnámi háború befejezéséhez. Az ország elhagyása előtti napon a következőket írta naplójába:

„Ha egy napon hírt kapsz arról, hogy valaki kegyetlen tettei miatt meghaltam, tudd, hogy békés szívvel haltam meg. Tudj róla, hogy utolsó pillanataimban nem engedtem át magam a haragnak. Soha nem szabad gyűlölnünk másokat. Ha tudatosítod ezt magadban, képes leszel mosolyogni. Emlékezve rám, tovább fogod járni az utadat. Lesz egy menedéked, amit senki sem vehet el tőled. Senki sem fogja tudni megzavarni a hitedet, mert az a hit nem támaszkodik semmire a látható világban. A hit és a szeretet egyek, és csak akkor jöhetnek létre, ha mélyen átlátod a jelenségvilág üres természetét, ha meglátod, hogy te vagy mindenben, és minden benned van." (Thích Nhất Hạnh 2000)

Ez talán Thích Nhất Hạnh elkötelezett buddhizmusának legfőbb megtestesülése. Bebizonyította, hogy a kegyetlenség és a halál nem tudja eloltani a másoknak való segítségnyújtásra irányuló törekvést, és nem zavarhatja meg az ember belső békéjét és együttérzését – még azok irányába sem, akik nagy kárt okoznak. Ez a mélyreható álláspont a valóság igaz természetének mély megértéséből fakad.

A „jelenségvilág üres természete” és a képesség, hogy „meglátod, hogy te vagy mindenben, és minden benned van” kifejezték azt, amit ő "kölcsönös létezésnek" (interbeing) nevezett. Ez a felismerés túllép a dualitásokon – mint például én és más, élet és halál –, amelyek meghatározzák, hogyan érzékeljük általában a világot a mindennapi életben.

Thích Nhất Hạnh saját gondolataira építve tanítványa, Chân Không felidéz egy beszélgetést, amely tükrözi és kifejezi, hogy az ő elkötelezett buddhizmusa hogyan testesítette meg a félelemmentes és felszabadult hozzáállást az élethez és a halálhoz:

„»Ha ma este meghalnál, készen állnál rá?« Azt mondta, hogy úgy kell élnünk az életünket, hogy ha hirtelen meghalnánk, ne legyen semmi, amit megbánnánk. »Chân Không, meg kell tanulnod úgy élni, mint a felhők vagy az eső. Ha ma este meghalnál, nem szabad félelmet vagy megbánást érezned. Valami mássá válsz, ugyanolyan csodálatossá, mint amilyen most vagy. De ha megbánod, hogy elveszted jelenlegi formádat, akkor nem vagy szabad. Szabadnak lenni azt jelenti, hogy rájössz, semmi sem állhat az utadba, még akkor sem, amikor átkelsz a születés és halál óceánján.«” (Chân Không 2007)

A felszabadulás, amelyet Thích Nhất Hạnh itt említett, a születés és a halál kölcsönös létének, vagyis üres természetének felismeréséből fakad. Más szóval, megértjük, hogy nem korlátoz minket a fizikai testünk. Amikor képesek vagyunk túllépni minden határon, szabadon élhetünk, félelem és megbánás nélkül. Akkor már nem aggódunk amiatt, hogy mikor jön el a halál.

Konklúzió

Thích Nhất Hạnh 1960-as évekbeli erőfeszítései megmutatták, hogyan reagált aktívan az elkötelezett buddhizmus a háború valóságára azáltal, hogy a spirituális gyakorlatot társadalmi cselekvéssel kötötte össze. Olyan intézmények megalapításán keresztül, mint a Vạn Hạnh Egyetem, az Ifjúsági Iskola a Szociális Szolgálatért, valamint a Kölcsönös Létezés Rendje a tudatosságot és az együttérzést valódi támasszá alakította országa gyógyulásához és megújulásához.

Rendíthetetlen elkötelezettsége az erőszakmentesség és a megbocsátás iránt, még a fenyegetés és a veszteség ellenére is, a valóság kölcsönös létének természete iránti mély felismerését tükrözi. Ez a belátás lehetővé tette számára, hogy túllépjen az olyan kettősségeken, mint én és más, élet és halál. Ez a vízió tette képessé őt és közösségét arra, hogy a válságokra ne gyűlölettel, hanem bátor együttérzéssel és békével reagáljanak. Lehetővé tette számára azt is, hogy felszabadult életet éljen, félelem és megbánás nélkül fogadva a halandóságot. Ily módon élete az elkötelezett buddhizmus élő megtestesülésévé vált.

Következő cikkemben továbbra is a Thích Nhất Hạnh elkötelezett buddhizmusának fejlődését fogom feltárni a vietnámi háború alatt.

Írta: LAM Yuen Ching, PhD

Forrás: Buddhistdoor Global

Előző részek:

Thích Nhất Hạnh elkötelezett buddhizmusa a vietnámi háború idején, 1. rész

Thích Nhất Hạnh elkötelezett buddhizmusa a vietnámi háború idején, 2. rész

Következő részek:

Thích Nhất Hạnh elkötelezett buddhizmusa a vietnámi háború idején, 4. rész

Thích Nhất Hạnh elkötelezett buddhizmusa a vietnámi háború idején, 5. rész

Hivatkozások

Chân Không. 2007. Learning True Love: Practicing Buddhism in a Time of War. Berkeley, California: Parallax Press.

Chapman, John. 2007. “The 2005 pilgrimage and return to Vietnam of exiled Zen Master Thích Nhất Hạnh.” In P. Taylor (Ed.), Modernity and Re-enchantment: Religion in Post-revolutionary Vietnam (pp. 297–341). Singapore: Institute of Southeast Asian Studies. 

King, Sallie B. 1996. “Thích Nhất Hạnh and the Unified Buddhist Church: Nondualism in action.” In C. S. Queen (Ed.), Engaged Buddhism: Buddhist Liberation Movements in Asia (pp. 321–63). Albany: State University of New York Press.

Phạm, Văn Minh. 2001. Socio-political Philosophy of Vietnamese Buddhism: A Case Study of the Buddhist Movement of 1963 and 1966. (Master’s thesis). University of Western Sydney, Australia. 

Plum Village. é.n.-a. The life story of Thích Nhất Hạnh. Retrieved from https://plumvillage.org/about/thich-nhat-hanh/biography/

Plum Village. é.n.-b. Order of Interbeing. Retrieved from https://plumvillage.org/about/order-of-interbeing/

Powers, John. 2016. “Thích Nhất Hạnh.” In J. Powers (Ed.), The Buddhist World (pp. 606–16). New York: Routledge.

Thầy Pháp Dung. 2006. A letter to friends about our lineage. Retrieved from http://orderofinterbeing.org/docs/TNH-Tradition-Lineage.pdf

Thích Nhất Hạnh. 1967. Vietnam: Lotus in a Sea of Fire. New York: Hill and Wang.

Thích Nhất Hạnh. 2000. Fragrant Palm Leaves: Journals 1962–1966. London: Rider.

Thích Nhất Hạnh. 2003. Creating True Peace: Ending Violence in Yourself, Your Family, Your Community, and the World. London: Rider.

Thích Nhất Hạnh. 2017. The Other Shore: A New Translation of the Heart Sutra with Commentaries. Berkeley, California: Palm Leave Press.

Unified Buddhist Church. 2016. Timeline: Calligraphic meditation: The mindful art of Thích Nhất Hạnh. Retrieved from http://www.thichnhathanhcalligraphy.org/newyork/timeline/

Több mint 40 éve tiszteletreméltó Gyoro Nagase London Battersea Parkjában él, ahol a város Béke Pagodájáról gondoskodik, és életét a békéért való kántálásnak, dobolásnak és gyaloglásnak szenteli. A 74 éves, japán születésű buddhista szerzetes egészségi állapota romlása és rendjének bizonytalan jövője ellenére is folytatja napi imáját és aktivista tevékenységét.

Tiszteletreméltó Nagase, akit 1917-ben Nichidatsu Fujii által alapított Nipponzan Myohoji rendben avattak fel, 1984 óta egy átalakított raktárhelyiségben él a Temze folyóra néző fehér, többszintes pagoda mellett. Magát a pagodát ugyanebben az évben szentelte fel a japán békeszervezet, amely világszerte hasonló emlékműveket épített. Ken Livingstone, a Nagy Londoni Tanács akkori vezetője elhíresült módon egy elefánton érkezett a megnyitó ünnepségre.

Nagase minden nap hajnalban egy órás imádsággal kezdi a napot, majd kántálással és dobolással körbejárja a pagodát. Feladatai közé tartozik a terület takarítása, a sérülések javítása és a graffitik eltávolítása is. „Én vagyok az egyetlen szerzetes, aki egy 200 hektáros angol parkban él” – mondta.

Fotó: nytimes.com

Aktivizmusa a park határain túlra is kiterjed. Nagase rendszeresen részt vesz atomellenes tüntetéseken és háborúellenes demonstrációkon, dobjával a kezében, és a Lótusz szútra címét, a „Namu myoho renge kyo” szót kántálva. Minden év augusztus 9-én, Nagaszaki atomtámadásának évfordulóján, ő vezeti a Westminster-székesegyháztól a Temze-folyón át a pagodáig tartó, különböző vallások képviselőinek részvételével zajló, imádkozással és beszédekkel egybekötött felekezetközi sétát.

Az 1951-ben Nagoya közelében született Nagase fiatalkorában vonzódott a világzenéhez, és Oroszországban, Európában és Afrikában folytatott utazásokat, mielőtt az 1970-es évek elején Indiába érkezett. Biharban, egy béke pagodában találkozott először a Nipponzan Myohoji-val. A buddhista dob hangja magával ragadta. „Találkozás a dobbal, az élet megváltozása” – emlékszik vissza. Srí Lankán önkéntesként segített egy pagoda építésében az Adam’s Peak-en, ahol Nichidatsu Fujii szerzetessé szentelte.

Azóta Nagase világszerte békemeneteket szervezett, New Orleans-tól New York-ig az 1982-es „No Nukes” („Nem az atomfegyverekre”) menet során, Nelson Mandela szabadulása alkalmával Dél-Afrikában, a csernobili nukleáris baleset után, sőt, a 9/11-es terrortámadások után Graftonból (New York) a Ground Zero-ig Pete Seeger népdalénekessel. „Sok-sok más is volt még” – mondta. „Most nagyon fáradtak a lábaim.”

Fotó: pressenza.com

Támogatói szerénynek és vidámnak írják le. „Mindig mosolyog, kedves és barátságos” – mondta Hannah Kemp-Welch, a Nukleáris Leszerelési Kampány alelnöke, aki meghívta őt rendezvényekre kántálni. A helyi lakosok és vállalkozások is gondoskodnak róla, étellel és gyakorlati segítségnyújtással.

Mégis, továbbra is vannak kihívások. A pagodát nemrég szerkezeti problémák miatt kerítéssel vették körül, és a vandalizmus és a zaklatás továbbra is problémát jelent. Mivel a rend vezetői már 90 év felettiek, és kevés új szerzetes csatlakozik hozzájuk, a Battersea Béke Pagoda jövője bizonytalan.

Arra a kérdésre, hogy a több évtizedes kántálás és gyaloglás hozott-e változást, tiszteletreméltó Nagase bizonytalanságát fejezte ki. „Nem tudom. Talán semmit” – mondta, majd hozzátette: „A világbékéért való kántálás a legjobb módja az életnek.”

Írta: Justin Whitaker

Forrás: Buddhistdoor Global

Aurangzeb Khan Khichi a Nemzeti Örökség és Kultúra szövetségi minisztere szerdán bejelentette, hogy Pakisztán hamarosan létrehozza az első Buddhista Kulturális és Információs Központot, amely a kormány interkonfesszionális harmónia és vallási turizmus előmozdítására irányuló erőfeszítéseinek része.

Az APP-nek nyilatkozva a szövetségi miniszter elmondta, hogy a Buddhista Kulturális és Információs Központot a Népi és Tradicionális Örökség Nemzeti Intézetében (Lok Virsa) fogják létrehozni.

Ez a mérföldkőnek számító kezdeményezés hangsúlyozza a kormány elkötelezettségét a vallások közötti harmónia előmozdítása, az örökség megőrzése és a külföldi látogatók fogadása iránt, és tükrözi Pakisztán eltökéltségét, hogy bemutassa gazdag történelmét a tolerancia és a harmónia terén.

Elmondta, hogy a központ meditációs helyiségeket és kulturális forrásokat fog biztosítani a nemzetközi látogatók számára, miközben Pakisztán buddhista örökségét népszerűsítő központként is szolgál majd. „Ahogy a szikh közösség és más turisták is ide látogatnak, mi is szeretettel várjuk a globális buddhista közösséget. Pakisztán olyan szent helyeknek ad otthont, amelyek nemzetközi elismerést és tiszteletet érdemelnek” – tette hozzá.

A kezdeményezés egy szélesebb körű kulturális újjáéledés része, amely Shehbaz Sharif miniszterelnök utasításai alapján kidolgozott, hamarosan életbe lépő nemzeti kulturális irányelvek alapján valósul meg. „Ez az irányelv nemzeti küldetés, amelynek célja identitásunk megőrzése, a művészek és írók támogatása, valamint Pakisztán békés és kreatív arculatának bemutatása” – mondta Aurangzeb Khichi.

Hangsúlyozta, hogy minden tartományt bevonnak a folyamatba, és véleményüket beépítik a programba. „Elutasítjuk azokat a narratívákat, amelyek fegyverekkel és konfliktusokkal hoznak összefüggésbe minket. Pakisztán olyan civilizációk földje, mint Mehrgarh, Harappa, Mohenjodaro és Taxila – kultúránk több ezer éves múltra tekint vissza, és ezt meg kell osztanunk a világgal” – jegyezte meg.

A miniszter elmondta, hogy Pakisztán négy új helyszínnel pályázik az UNESCO világörökségi listájára való visszakerülésre. Hozzátette, hogy fontos buddhista nevezetességeket, köztük a Shah Allah Ditta-barlangokat is fejlesztik, javítják az infrastruktúrát, így azok hamarosan jelentős nemzetközi turisztikai látványosságokká válnak.

Globális szinten Pakisztán 86 országgal kötött kulturális megállapodást, és ezt a számot 125-re kívánja bővíteni. „Művészeink világszerte képviselik Pakisztánt. Egy csoport nemrég nagy sikerrel járt Kínában, egy másik pedig Üzbegisztánba készül” – mondta.

A szövetségi miniszter kiemelte az idei Lok Mela előkészületeit is, ahol 12 külföldi ország állít fel kulturális pavilonokat, szemben a tavalyi hat országgal. „Több mint egy tucat nagykövet máris élénk érdeklődést mutatott a részvétel iránt” – tette hozzá.

A kulturális oktatás erősítése érdekében Pakisztán az év végéig létrehozza első diplomát adó képzőművészeti intézményét, a Lok Virsa-ban már működő művészeti tanfolyamok mellett. „Ez elismert képesítést biztosít a fiatal művészeknek, lehetővé téve számukra, hogy külföldön tanuljanak és szakmai karriert építsenek” – mondta.

Aurangzeb Khichi elmondta: „Az első Buddhista Kulturális és Információs Központ létrehozásával és a közelgő Nemzeti Kulturális Irányelvvel Pakisztán merész lépéseket tesz örökségének védelme, művészeinek támogatása és valódi arculatának a világgal való megosztása érdekében.”

Forrás: Daily Times