• A Buddha szülőhelyén, Lumbiniben egykoron nagy számban előforduló Antigoné-darvak száma a tervszerűtlen urbanizáció, a vizes élőhelyek elvesztése és az élőhelyük romlása miatt rohamosan csökken, és a helyi idősek felidézik, hogy eltűntek az egykor tavakkal és szántóföldekkel teli területekről.
• Egy nemrégiben végzett felmérés szerint a válaszadók 59%-a úgy véli, hogy a daru elterjedési területe zsugorodott, és az élőhely elvesztését (44%), a vadászatot (19%) és a vizes élőhelyek pusztulását (16%) nevezték meg a madarat fenyegető fő veszélyként.
• Lumbini tartományban él Nepál legnagyobb Antigoné-daru populációja, de már csak négy pár maradt a 200 hektáros Lumbini-kertekben, amelyek népszerű zarándokhelynek számítanak, és amelyeken a beépített terület megnövekedett.

Antigoné-daru Lumbini területén. Fotó: Mukesh Pokhrel

Írta: Mukesh Pokhrel

Forrás: MONGABAY

LUMBINI, Nepál - A legenda szerint mielőtt buddhává vált, a fiatal Gótama Sziddhárta herceg egy sérült Antigoné-darut ápolt. Azóta a madár és a hit szorosan összefonódik, és sehol máshol nem kapcsolódik ez jobban össze, mint a nepáli Lumbini kertekben, amelyet a Buddha szülőhelyeként tartanak számon.

A Buddha születését, megvilágosodását és eltávozását jelképező buddhizmus legszentebb ünnepének, a Vészáknak a közelmúltban tartott megemlékezésével azonban a lumbini Antigoné-daru sorsa egyre borúsabbnak tűnik.

Sajrudin Musalman itt nőtt fel, és mindenhol látta a madarakat, ahová csak ment - meséli a Mongabaynek. Elmondása szerint kecsesen suhantak az otthona és a földjei fölött, csodálatot és örömet okozva.

„Amikor a darvak közeledtek, olyan érzés volt, mintha valami nem evilági dolog lenne” - mondja a most 72 éves Musalman, aki a Buddha szülőhelyének hitt ősi romok közelében él. „A fészkük után kutattunk a mezőkön, és izgatottan vártuk, hogy megtaláljuk a tojásaikat.”

Buddhista szerzetesek Lumbiniban. Fotó: Aleksandr Zykov

A dolgok megváltoztak az eltelt évtizedek alatt. Most Musalman a polgármester, és már nem lát annyi darut, mint korábban. A tervezetlen urbanizáció és a földhasználat megváltozása Lumbiniben kiszorította az Antigoné-darut az élőhelyéről, és csökkentette a populációját.

Musalman véleményét mások is osztják a régióban. Egy nemrégiben készült tanulmány, amely Lumbini tartomány négy körzetében 459 ember válaszait tartalmazza, arról számolt be, hogy a válaszadók 59%-a szerint a madár elterjedési területe az elmúlt évtizedben zsugorodott. A válaszadók az élőhely elvesztését és romlását (44%), a vadászatot (19%) és a vizes élőhelyek állapotának romlását (16%) jelölték meg a fajra leselkedő legjelentősebb veszélyként.

„A múltban tavak és vízforrások tarkították az otthonaink és farmjaink körüli földeket” - mondta Musalman. „Mostanra ezeket leaszfaltozták, helyükre parcellázott földek és beton kerültek. A darvak a vizes élőhelyekkel együtt eltűnnek.”

Az Antigoné-darvak hagyományosan a vizes élőhelyekhez kötődnek; a madár neve a szanszkrit sarasa szóból származik, ami „a tó madarát” jelenti. A faj az IUCN vörös listáján a kihalással veszélyeztetett kategóriába tartozik, és Nepálban egyike annak a kilenc madárnak, amely nemzeti védelem alatt áll.

Egy 2024-ben készült első ízben végzett tanulmány kimutatta, hogy a daru fő élőhelye az országban Lumbini tartomány, ezen belül pedig Rupandehi és Kapilavasztu körzetek. A tanulmány 690 darut regisztrált a tartományban, ezek felét Rupandehiben, a Lumbini-kertek buddhista zarándokhelyet magába foglaló körzetben. A 200 hektáros Lubini-kertekben mindössze négy pár daru él a Lumbini Development Trust, a helyszínt kezelő kormányzati szervezet szerint.

Antigoné-daru repül egy szántóföld felett. Fotó: Hari K Patibanda

„Nem tudjuk megmondani, hogy a darvak száma nőtt vagy csökkent, mert nincsenek történelmi feljegyzéseink” - mondja Hem Bahadur Katuwal, nepáli vadvilág-kutató, a kínai Xishuangbanna trópusi botanikus kert adjunktusa. „Mivel azonban az urbanizáció és a szárazság a darvakra leselkedő fő veszélyek, a következő 10-15 évben minden élőhely kiszáradhat.”

Bár az éghajlatváltozás is szerepet játszhatott, a gyors és tervezetlen urbanizáció járult hozzá leginkább az esővíz beszivárgásának csökkenéséhez Nepál városi területein. Az önkormányzati nyilvántartások szerint a Lumbini-kertek körüli területeken az elmúlt két évtizedben 60%-kal nőtt az utak, épületek és egyéb infrastruktúrák építése céljából történő aszfaltozás. A Lumbini Development Trust még az UNESCO Világörökség részét képező kerteken belül is engedélyezte olyan épületek építését, amelyek nem szerepelnek a terület főtervében, amelyet 1978-ban Kenzo Tange japán professzor és építész készített az ENSZ segítségével.

„Húsz évvel ezelőtt rengeteg mezőgazdasági területünk volt” - mondja Rajaram Biswokarma, 58 éves, szintén régi lakos. „Most épületek állnak ott, ahol egykor a növények nőttek.”

Amikor Lumbinit 1997-ben felvették a világörökségi listára, az UNESCO a lumbini mestertervet vette alapul az elfogadáshoz. Az elmúlt évek nem tervezett fejlesztései, különösen a zöld területek betonnal való borítása aggasztotta az UNESCO Világörökségi Bizottságát. A bizottság 2024 júniusában nyilvánosságra hozott egy határozattervezetet, amely a Lumbini-kerteket a veszélyeztetett világörökség listájára helyezi. A tervezetet azonban később úgy módosították, hogy ezt a javaslatot törölték.

Sárkánygyümölcs-farm Lumbiniben, a Nemzetközi Daru Alapítvány által bérelt földterületen. Fotó: Mukesh Pokhrel

Gyanin Rai, a Lumbini Development Trust vezető adminisztrációs tisztviselője elismeri, hogy az infrastruktúra fejlődése és a túlzsúfoltság hatással volt a darvakra és más madarakra Lumbiniben. A 2024-es tanulmány szerint 2009 és 2023 között 47 daru pusztult el áramütés vagy villanyvezetékekkel való ütközés következtében Lumbini területén.

Az UNESCO aggodalmainak középpontjában egy 5000 fő befogadására alkalmas kulturális központ és kongresszusi csarnok folyamatban lévő építése áll. Az 1 milliárd rúpiás (7,3 millió dolláros) projekt soha nem szerepelt a Lumbini-főtervben.

1994-ben a terület darvainak védelme miatt aggódó Nemzetközi Daru Alapítvány megállapodást kötött a Lumbini Development Trusttal, hogy 50 évre bérbe vesznek 104 hektár földet a Lumbini Daru Menedék létrehozására és működtetésére, amely a madarak biztonságos menedékhelyéül szolgálna. A vagyonkezelő azonban a föld egy részét egy magáncégnek adta mezőgazdasági célokra. Amikor a Mongabay meglátogatta a területet, az tele volt betonoszlopokkal, amelyeket a nem őshonos sárkánygyümölcs termesztésére emeltek, ami jövedelmező árucikk.

Mahendra Shrestha, a Nemzetközi Daru Alapítvány ázsiai programjának alelnöke szerint a daru rezervátum területén folytatott kereskedelmi tevékenységek hatással vannak a madarak élőhelyére.

Rai, a vagyonkezelő részéről elismeri, hogy „a földterületet nem a hivatalos eljáráson keresztül biztosították - azt személyes hozzáféréssel, a hivatalos eljárások megkerülésével kapták meg”. Awadhdesh Tripathira, a vagyonkezelő akkori alelnökére mutat rá, aki a földet a magáncégnek juttatta. A Mongabay megpróbálta felvenni a kapcsolatot Tripathival, de nem volt elérhető.

„Ez a probléma azért merült fel, mert a Régészeti Minisztérium és a Lumbini Development Trust nem vette komolyan a kérdést, úgy, ahogyan azt kellett volna” - mondja Rai. Miközben a buddhisták világszerte a múlt héten a Vészákot ünnepelték, a hitközségben sokan kiemelték a lumbini kertek helyzetét, és felszólaltak a Buddha szülőhelyének „lebetonozásának” megszüntetése érdekében. A tudósok szerint a kongresszusi központhoz hasonló műemlékek építése a vadon élő állatok élőhelyének rovására ellentétes a Buddha tanításainak etikájával.

„Gótama Sziddhárta Buddha nem támogatta a bálványimádást. Ellenezte azt” - mondja Karma Sangbo, a szamatha és a vipasjaná meditáció gyakorlója és a Lumbini Development Trust korábbi alelnöke. „Minden tudást meditáción keresztül lehet megszerezni - ez volt a buddhista tanítás lényege.”