A buddhizmus ősi irodalmában a művelt nők száma jelentősen alulreprezentált. Kevés bizonyíték vagy feljegyzés van iskolai tanulmányaikról vagy akár házi nevelésükről. Ugyanakkor számos művelt nőt említenek olyan szövegek, mint a Jātaka-k és az Avadānaśataka, valamint a Therīgāthā. A Bhadda-Sala Jātaka például elbeszéli, hogy Vasabbakkhattiya, egy Vidudabha nevű férfi anyja tudott olvasni és írni. Az Avadānaśataka-ban egy Soma nevű nőt kiemelkedő tudósként, az emlékek őrzőjeként és szorgalmas hallgatóságként ábrázolnak. Egy szavatthi brahmin lánya volt, és feltehetően apjával és annak tanítványaival együtt részesült oktatásban. Amikor az apja mantrákat tanított, a lány képes volt azokat átfogóan megérteni, és hallás után azonnal felidézte őket. Sokan gyűltek össze az otthonában különböző helyekről, hogy megismerjék a tudását.

A pakisztáni Takht-i-Bahi romjai, az egyik legrégebbi fennmaradt buddhista kolostorépítmény, amely az oktatásra összpontosít. Fotó opendharma.com

A Therīgāthā (szó szerint „A női vének énekei”) mint a nőkre vonatkozó szövegek gyűjteménye kulcsfontosságú az ókori nők oktatásának mélyebb megértéséhez. Ebből a szövegből kiderül, hogy a therī-k egyike sem vállalta fiatal lányként a bhikkhuni fogadalmat. Bár nem tisztázza, hogy nevelésük otthon vagy elismert intézményekben történt-e, a dokumentált viselkedésük és személyiségük arra utal, hogy műveltek és kulturáltak voltak. Valószínű, hogy otthoni életük során szakképzésben részesültek, ami megkönnyítette a szerzetesi képzésre való áttérésüket, amikor csatlakoztak a Szanghához.

A therī-k majdnem mindegyike a Buddha közvetlen tanítványa volt, és így a Tanítványok (Śrāvaka-k) női megfelelői voltak. Az általuk hátrahagyott versek a Buddha tanításainak és filozófiájának mély megértéséről tanúskodnak. A szavaikban megfogalmazott spirituális igazságok azt sugallják, hogy egyenrangúak voltak az arahanttá válást elért férfi vénekkel. A korai buddhista írások az arahantságot elért szerzeteseket és szerzetesnőket egyaránt „nemes” osztályként ábrázolják, kiemelve a fizikai nemi különbségeken túllépő egyenlőségüket.

Mahāprajāpatī portré a kanadai Sati Saraniya remeteségből. Fotó: wikipedia.org

E nemes osztály nőtagjai, akiket nem zavart a félelem és a bizonytalanság, bátran járták a veszélyekkel és nehézségekkel teli utakat, hogy terjesszék a Buddha tanításait. Új magasságokat értek el a meditációban, és félelem nélkül fedezték fel a mély erdőket. Azok, akik a Buddha korában elhagyták otthonukat, nemcsak a különböző társadalmi normáktól és korlátoktól szabadultak meg, hanem saját buktatóiktól és hiányosságaiktól is. A Therīgāthā-ban feljegyzett történetek jól szemléltetik, hogy még a rabszolgalányok is képesek átalakítani önmagukat és mások tévhiteit, ha lehetőséget kapnak a tanulásra.

Purna például, a nagy adományozó Anāthapiṇḍika egyik rabszolgájának lánya a Buddha elkötelezett követőjévé vált, miután meghallgatta híres prédikációját, a Mahāsīhanāda szuttát (A nagy beszéd az oroszlánüvöltésről). Purna napi feladatai közé tartozott a vízgyűjtés a víztározóból. Egy télen vízhordás közben találkozott egy bráhminnal, aki úgy hitte, hogy a szent folyóban való fürdés feloldoz minden bűntől. A buddhizmusról szerzett ismereteire támaszkodva Purna sikeresen meggyőzte a bráhmint, hogy fogadja el a Buddha tanításait. Erőfeszítései eredményeként Purna olyan elismerésre tett szert, hogy Anāthapiṇḍika felszabadította őt a rabszolgaságból. Ezután csatlakozott a női rendhez, a szamszára körforgásából való megszabadulást keresve, és elkötelezettsége révén elérte az arahantságot.

A Therīgāthā-ban Abhyamata, Vimala, Addhakasi és Ambapali bhikkhunik Szanghába való belépésük előtt jól támogatott kurtizánokként vannak feltüntetve. Verseikből kiderül, hogy kiemelkedő nők voltak, akik jelentős vagyonnal rendelkeztek, és különböző területeken, többek között a zene, a művészet és a kultúra területén képzettek voltak. Miután letették fogadalmukat és csatlakoztak az szerzetesrendhez, ez a négy nő teljesen felszentelt szerzetesnőként megszakította világi kapcsolatait. Saját erőfeszítéseik révén mindannyian elérték a Buddha tanításainak legmagasabb szintű megértését.

A bhikkhunik közül Sukkā bhikkhuni a prédikációiról volt híres, ahogyan azt a Saṃyutta Nikāya Sagāthāvagga is említi. Egy nap Rádzsagaha városában nagyszámú hallgatóság előtt tartott meggyőző és szívből jövő prédikációt a Buddha tanításairól. A lenyűgözött tömeg olyan édesnek találta szavait, mint a nektárt. Következésképpen, valahányszor Rádzsagahában prédikált, a városlakók odaadó szívvel gyűltek össze, és nagy örömet leltek a tanításaiban.

A Buddha halála után a Dīpavaṃsa, egy ősi Srí Lanka-i krónika feljegyzi, hogy a Srí Lanka-i Anuradhapurában számos magasan képzett buddhista szerzetesnő jelentős elismerést szerzett a Páli Kánon fontos szövegeinek megtanulásával és tanításával. Ezen szerzetesnők közül Saṅghamittā bhikkhuni volt a legkiválóbb. Anjali bhikkhuni hasonlóképpen jól ismerte a Vinaját és az Abhidhammát. Dokumentált, hogy Anula királynő öt kísérőjével együtt bhikkhuni felszentelést kapott Saṅghamittā bhikkhunitól, Asóka lánya vezetésével, aki azért érkezett Srí Lankára, hogy megalapítsa a buddhizmust. A Dīpavaṃsa emellett más tehetséges nőket is említ, mint például Sivala, Mahiruha, Hema és Agnimitra, akik a buddhizmus és a filozófia területén tettek szert tudásra és műveltségre, és mindannyian a királyi fővárosban, Anuradhapurában tanultak.

Műalkotás Saṅghamittā bhikkhuniról, amint megérkezik Indiából Srí Lankára. Fotó: facebook.com

A Sāsanavaṃsa, a mianmari buddhista rend 1861-ben készült krónikája szerint sok nő nagy lelkesedéssel tanulmányozta a teljes Páli Kánont, és számos szútrát memorizált. Ha tanulmányaikat társadalmi vagy családi kötelezettségek szakították félbe, meglehetősen csalódottá váltak. Még egy egyszerű falusi lányt is említ, aki jól ismerte a páli nyelvtant.

A buddhista nők oktatásának modern megújulása

Annak ellenére, hogy történelmi bizonyítékok igazolják a nők oktatásának fontosságát, és hogy a Buddha tanításának elterjedésére nagy hatással volt, a nők iskoláztatásának szükségszerűsége jelentős válságon ment keresztül és gyakorlatilag a bhikkhuni rend eltűnéséhez vezetett a théraváda hagyományban a 10. vagy 11. században. Hosszú hanyatlás után a Bhikkhuni-rend 1998-ban alakult újjá, a Sakyadhita International Association of Buddhist Women támogatásával és a Fo Guang Shan Vinaya védnöksége alatt az indiai Bodh-Gajában. Azóta számos nőt szenteltek fel Srí Lankán, Thaiföldön, Bangladesben és más országokban, néhányan közülük kiemelkedő vezetőkké váltak.

Az elmúlt néhány évtizedben a buddhista nők és férfi szövetségeseik aktívan dolgoztak a nemi előítéletek felszámolásán közösségeiken belül, ami egybeesik a nemek közötti esélyegyenlőség szélesebb körű globális mozgalmaival. A buddhista nők világszerte történő további támogatása érdekében 1987-ben megalapították a Sakyadhita-t. A Sakyadhita céljai a következők:

A buddhista nők nemzetközi szövetségének létrehozása;
A világ asszonyainak spirituális és világi jólétének előmozdítása;
A nemek közötti egyenlőségért való munka a buddhista oktatásban, a képzési intézményi szerkezetekben és a felszentelésben;
A buddhista hagyományok és más vallások közötti harmónia és párbeszéd előmozdítása;
A buddhista nőket érdeklő témák kutatásának és publikációinak ösztönzése;
Az emberiség javát szolgáló együttérző társadalmi cselekvés elősegítése; és
A világbéke előmozdítása a Buddha tanításain keresztül.

Céljainak megvalósítása érdekében a Sakyadhita kétévente nemzetközi konferenciát szervez. Idén a 19. Sakyadhita-konferenciát június 16-20. között tartották a malajziai Sarawakban, „Navigálás a változásban: buddhista nők az átalakulás időszakában" témakörben. A konferencia kulturális és zenei rendezvények sokszínűségét kínálta, amelyet műhelyfoglalkozások, meditációs foglalkozások és egyéb kulturális attrakciók átfogó programja egészített ki.

A Théraváda Bhikkhuni Rend újjáalakulása a jogi nehézségek, valamint a kulturális és intézményi ellenállás dacára a buddhista nők oktatásának potenciálisan jelentős újjáéledését jelzi a modern világban. Egyben elismeri a nők ambícióit és reményeit a saját vallási életükkel kapcsolatban. A buddhizmus óriási hasznot húzhat a bhikkhunik hozzájárulásával.

A buddhizmus egy olyan spirituális út, amely a valóság mélyebb megértéséhez vezet. Az olyan gyakorlatok, mint a meditáció, átalakító eszközként szolgálnak, lehetővé téve az egyének számára a tudatosság, a kedvesség és a tudás művelését. Ez az út mindenki számára elérhető, aki a megvilágosodás vagy buddhaság elérésére törekszik.

A megvilágosodott lény tökéletes tisztánlátással érzékeli a valóság természetét, és teljes mértékben megérti azt. Ezzel a megértéssel teljes összhangban cselekszik, ami a szenvedés megszűnését jelenti mindenki számára, aki felismeri ezt az igazságot, nemtől függetlenül. Ez a felismerés jelenti a buddhista út végső célját. Ezért a nők nevelése minden tekintetben azonos jelentőséggel bír, mint a férfiaké.

Írta: Dipen Barua

Forrás: Buddhistdoor Global

Ulánbátor - A japán császári pár csütörtökön ellátogatott az ulánbátori Gandan kolostorba mongóliai útja során.

A japán császár az ulánbátori Gandan kolostor területén járt csütörtökön

A kolostorban, amelyet a mongóliai buddhizmus központjának tartanak, a császár megtekintette a 26 méter magas Avalókitésvara szobrot, amelyet Japánban Kannon néven ismernek, és megnézte a hagyományos mongol maszkos táncot, a tsamot.

A kolostor apátja elmondta a császárnak, hogy mindennapi tevékenységei közben a világbékéért imádkozik. Az apát szerint a császár azt mondta neki, ez egy nagyon fontos dolog.

Egy 10 éves szerzetes egy csokor virágot nyújtott át a császárnak. A fiú később elmondta, immár érdeklődik Japán iránt, miután a császár meghívta, hogy látogasson el az országba.

A kolostorlátogatást megelőzően a császár megtekintett egy japán órát a Shine Mongol Iskolában, egy ulánbátori magániskolában.

Az ottani középiskolás diákok elmesélték a császárnak jövőbeli álmaikat. Egyikük például fizikatanár szeretne lenni és Japánban tanulni, mire a császár elmosolyodott és azt mondta: „Örülök, hogy nagy ambíciókkal tanuljátok a japán nyelvet.”

Írta: Takaya Toda

Forrás: The Japan News by the Yomiuri Shimbun

Buddhista szerzetesek és mások ellenőrzik a károkat egy buddhista kolostorban

Egy buddhista kolostor elleni légicsapás Mianmar középső Sagaing régiójában legalább 23 ember életét oltotta ki, akik a kolostorban kerestek menedéket.

A Sagaing településen, Lin Ta Lu faluban az éjszaka folyamán végrehajtott támadásban további 30 ember sérült meg, közülük 10 ember állapota válságos - közölte egy ellenálló csoport tagja.

Az ellenállás tagja az Associated Pressnek elmondta, hogy 23 civil, köztük négy gyermek halt meg, miután egy vadászgép hajnali 1 óra körül bombát dobott a falu kolostorának egyik épületére, ahol több mint 150 ember a közeli falvakból menedéket keresett, hogy elkerülje a térségben zajló harcokat.

A mianmari független Democratic Voice of Burma online média arról számolt be, hogy a halálos áldozatok száma akár 30 is lehet.

Katonai légicsapás ért egy buddhista kolostort Sagaing településen, Sagaing régióban

A hadsereg nem kommentálta azonnal a kolostorban bekövetkezett incidenst, amely az ország második legnagyobb városától, Mandalaytól mintegy 20 mérföldre északnyugatra történt. A múltban a hadsereg azt mondta, csak indokolt háborús célpontokat támad, az ellenállási erőket pedig terrorizmussal vádolja.

Mianmarban zűrzavar uralkodik azóta, hogy a hadsereg 2021 februárjában átvette a hatalmat Aung Szan Szú Kji választott kormányától, ami polgárháborúhoz vezetett.

A hadsereg egyre gyakrabban alkalmaz légicsapásokat az ellenzéki erők, köztük a fegyveres Népvédelmi Erők ellen a Sagaing régióban, a fegyveres ellenállás fellegvárában. Az ellenállásnak nincs hatékony védelme a légitámadásokkal szemben.

A kolostortámadásra hetekkel azután került sor, hogy több száz katona harckocsikkal és különböző repülőgépekkel offenzívában vett részt a Lin Ta Lu-tól mintegy három mérföldre fekvő területen, hogy visszaszerezzék az ellenállási csoportok által ellenőrzött területeket.

A közeli falvakból több ezer embert telepítettek át más városokba és falvakba, köztük Lin Ta Lu-ba, mondta az ellenállók harcosa.

Nay Phone Latt, az ellenzéki Nemzeti Egység Kormányának szóvivője az AP-nek elmondta, hogy a katonai rezsim megpróbálta visszavenni az ellenállás által ellenőrzött területeket az idénre tervezett általános választások előtt.

A szavazást széles körben úgy tekintik, mint egy kísérletet arra, hogy normalizálják a hadsereg hatalomátvételét a szavazóurnákon keresztül, és olyan eredményt érjenek el, amely biztosítja a tábornokok hatalmának megtartását.

Forrás: Express & Star

A Khao Phansa nap idén 2025. július 11-ére, péntekre esik, ami a buddhista esős évszaki elvonulás kezdetét jelzi. A buddhista esős évszaki elvonulás egy három hónapos időszak, amikor a buddhista szerzetesek elvonulnak a kolostorokba, valamint amikor Thaiföld és a világ buddhistái újra elkötelezik magukat vallási fogadalmaiknak.

Mint sok más thaiföldi vallási ünnep, a buddhista esős évszaki elvonulás is a hagyományos holdnaptár szerint zajlik, idén július 11-től október 7-ig tart.

Sok név, egy jelentés

Khao Phansa sokféle néven ismert. Világszerte Vassza néven ünneplik, de nemzetközi szinten buddhista böjt vagy buddhista esős évszaki elvonulás néven is ismert. Ez az időszak a buddhista szerzeteseknek időt biztosít a visszavonultságra. A spirituális elköteleződésnek ez az időszaka más vallásokban is megjelenik, az iszlámban, a kereszténységben és a hinduizmusban egyaránt.

Történelmileg a buddhista esős évszaki elvonulás időszaka a Buddha, Gótama Sziddhárta (i. e. 6. század) idején volt általános gyakorlat Indiában. A Buddha megvilágosodását követően a feltételezések szerint az esős évszakot Váránaszi térségében töltötte menedékben, és ezzel megteremtette az esős évszaki elvonulás alapjait.

Az elvonulás e szokása a szerzetesek számára gyakorlati utasításként is felfogható, miszerint legyenek figyelmesek a földművesekkel szemben, és ne tapossák el a terményeiket az érzékeny művelési ciklus alatt.

Buddhista esős évszaki elvonulás Thaiföldön

A buddhista esős évszaki elvonulás a modern Thaiföldön két jelentős vallási rituálét is magában foglal. Az egyik ilyen híres rituálé közismert nevén a gyertyás körmenet.

A szerzeteseknek az elvonulás alatt kora reggeli vagy esti imádkozáson kell részt venniük. A kolostorokban tartózkodó szerzetesek támogatása érdekében a buddhista thaiföldiek gyertyákat gyújtanak, hogy segítsék őket szerzetesi képzéseik folytatásában. Mára a gyertyás felvonulás alkalmával a hagyományos kézművesség lenyűgöző bemutatójaként bonyolult, uszályméretű viaszfaragványokat készítenek.

A rituálék közül a második az Eső-fürdőkendő Felajánlásának folyamatát tartalmazza. A mai Thaiföldön az eső-fürdőkendő szerzeteseknek történő felajánlásának régi hagyománya van a Vassza időszakban. Ez a gyakorlat a Buddha idejére nyúlik vissza, amikor a Hatalmas Jótevő Viszákhá szimbolikusan eső-fürdőkendőket ajánlott fel a buddhista szerzeteseknek.

Vassza a nagyvilágban

A Vassza fontossága továbbra is magától értetődő számos théraváda buddhista országban. Thaiföldön kívül aktív ünnepségeket és megemlékezéseket tartanak Srí Lankán, Mianmarban, Kambodzsában és Laoszban, ahol a théraváda buddhizmus széles körben elterjedt.

Mianmarban a Vassza végét a Thadingyut fesztivál jelzi, amely Mianmar egyik legnépszerűbb fesztiválja. Thaiföldhöz hasonlóan Srí Lankán is az Esala Poya napot (vagy Thaiföldön az Ászálha púdzsá napot) követő napon tartják a Vasszát, amelyet a nyolcadik holdhónap teliholdja jelez. Azok a Srí Lanka-i szerzetesek azonban, akik nem tudták az Esala Poya napot követő napon megkezdeni a Vasszát, „késői Vasszába" léphetnek.

Forrás: Thailand Now

Egy moszkvai bíróság nyolc év börtönbüntetésre ítélte Ilja Vasziljev orosz buddhista vezetőt és szótó zen gyakorlót egy 2022-es Facebook-bejegyzésért, amelyben ellenezte Oroszország ukrajnai katonai akcióit. A június 25-i ítélet a leghosszabb ismert börtönbüntetés, amelyet vallási alapon, a háború nyilvános ellenzése miatt orosz állampolgárra szabtak ki. Ő a második ismert buddhista vezető, aki ellenezte a háborút, miután Kalmükia legidősebb lámája, Telo Tulku Rinpócse is felszólalt a háború ellen, majd elhagyta Oroszországot.

Vasziljevet, az 50 éves számítógépes programozót és a Moszkvai Zen Központ igazgatóját azért ítélték el, mert állítólag „tudatosan hamis információkat” terjesztett az orosz fegyveres erőkről. A bíróság egy 2022. decemberi, Facebookon közzétett bejegyzésre hivatkozott, amelyben Vasziljev elítélte Herszon bombázását, ahol apja családja egykor élt, és amelyhez egy ukrán származású művész, Irinej Jurcsuk festményét is mellékelte, amely egy romok között álló jászol jelenetet ábrázolt.

A bíróságon Vasziljev azt állította, hogy kijelentéseit pusztán buddhista vallási meggyőződése motiválta. „A buddhizmus szempontjából rossz, ha emberek halnak meg, különösen az erőszakos halál, és jó, ha az emberek segítenek egymásnak a túlélésben, ha fegyverszünetet kötnek” - vallotta, hozzátéve, hogy üzenete „felhívás volt a békére.”

Az 1973-ban született Vasziljev a szótó zen hagyományban készült a felszentelésre, és a Moszkvai Zen Központban tartott tanításai elkötelezett közösséget vonzottak, mióta 2010-ben igazgató lett.

A bíróságon tett záróbeszédében Vasziljev kijelentette, hogy 26 év meditáció után az olyan érzések, mint a gyűlölet vagy az ellenségeskedés már nem szolgálnak motivációként az életében. „Gyűlölet vagy ellenségesség indítékát tulajdonítani egy gyakorló buddhistának olyan, mintha azt állítanánk, hogy egy újság elázott a tűzben” - mondta.

Vasziljev ügyvédje, Gevorg Alekszanyan azt mondta, hogy az ítélet ellen fellebbezni fognak: „A józan ész hangját hallattuk, de a bíró csak az ügyészség hangjára figyelt.”

A bíróság elutasította Vasziljev többszöri kérését is, hogy a fogva tartása alatt találkozhasson egy buddhista szerzetessel, ami a vallásszabadság védelmezőinek kritikáját váltotta ki. „Az előzetes letartóztatási központ vezetősége beengedi a szerzetest, ha a bíróság engedélyt ad rá” - jegyezte meg Aleksanyan, négy külön elutasított kérelmet idézve. Sem a bíróság, sem a börtön tisztviselői nem szolgáltak magyarázattal.

Vasziljevet 2024 júniusa óta a moszkvai Matroszkaya Tishina börtönben tartják fogva, ahol továbbra is meditál, vallásos szövegeket olvas, és levelezést folytat buddhista társaival. Vasziljev pozitív interakciókról számolt be rabtársaival, köztük egy muszlim cellatársával, akivel megosztotta a kora reggeli spirituális gyakorlatokat.

Az ő elítélése a legutóbbi azon ügyek sorában, amelyek olyan vallási személyiségek ellen irányulnak, akik nyilvánosan ellenzik Oroszország ukrajnai háborúját. A 62 éves Nikolay Romanyuk protestáns lelkésznek július közepén kell bíróság elé állnia egy prédikáció miatt, amelyben a Szentírásra hivatkozva azt hirdette, hogy a keresztényeknek nem szabad harcolniuk Ukrajnában. Egy másik vallási személyiség, Eduard Charov, független keresztény prédikátor, aki egy hajléktalanszállót vezet Szverdlovszk régióban, a fegyveres erők ismételt „lejáratása” és a közösségi médián keresztül történő állítólagos „terrorizmus nyilvános támogatása” miatt áll bíróság elé.

Vasziljev ügye az oroszországi és külföldi buddhista közösségek támogatását is kivívta. Ingen Breen zen szerzetes, aki felkészítette Vasziljevet a felszentelésre, úgy jellemezte őt, mint „egy olyan személy, akinek fontos az igazság, a béke és minden ember jóléte.” A szabadon bocsátását követelő petíciót 66 buddhista írta alá, a Memorial Emberi Jogi Központ pedig politikai fogolynak nyilvánította.

Az ítélet ellenére Vasziljev továbbra is elkötelezett az útja mellett. „Ha a személyes biztonsága és nem a vallás” lett volna az elsődleges számára, akkor már elhagyta volna az országot, mondta az orosz médiának. Az ő esete jól mutatja, hogy a vallási kisebbségek és a béke hívei egyre nagyobb kihívásokkal néznek szembe Oroszországban, ahol még az erőszakmentes lelkiismereti megnyilvánulások is súlyos jogi következményekkel járhatnak.

A brit székhelyű Rights in Russia nonprofit szervezet felkérte az érintett világ polgárait, hogy írjanak támogató leveleket Vasziljevnek, és felajánlotta, hogy lefordítja a leveleket orosz nyelvre.

Írta: Justin Whitaker

Forrás: Buddhistdoor Global és Forum 18

A Soka Gakkai Singapore (SGS) buddhista szervezet húsz tagja, akiket egy nem hivatalos tanulmányi csoportban való részvétel miatt zártak ki, elvesztette a kizárásuk ellen benyújtott keresetet a Legfelsőbb Bíróságon. Az SGS vezetősége azon a véleményen volt, hogy a „frakció” csoport léte és tevékenysége ellentétes a szervezet érdekeivel és harmóniájával. A 20 személy azt állította, nem kaptak tisztességes lehetőséget a meghallgatásra, és hogy az őket kizáró vezetők elfogultságot és előítéleteket tanúsítottak.

A bíró szerint a felperesek teljes és tisztességes lehetőséget kaptak a meghallgatásra, de tudatosan döntöttek úgy, hogy nem védekeznek.

Július 8-i írásbeli ítéletében Philip Jeyaretnam bíró elutasította érveiket, és helybenhagyta a kizárásukat. A bíró arra a következtetésre jutott, hogy a felperesek teljes és tisztességes lehetőséget kaptak a meghallgatásra, de tudatosan döntöttek úgy, hogy nem védekeznek. „A felperesek úgy döntöttek, hogy nem élnek ezzel a lehetőséggel, így nem is kifogásolhatják, hogy megtagadták volna tőlük a meghallgatáshoz való jogot” - mondta.

A bíró hozzátette: „A felperesek kizárásáról szóló határozatok helybenhagyása nem jelenti azt, hogy a felperesek nem követhetik szabadon a hitüket, csak azt, hogy ezt az SGS-tagságon kívül kell megtenniük.”

Az SGS, a Nichiren buddhizmust gyakorló szingapúri szervezet, mely a kapcsolódó szervezetek nemzetközi hálózatának tagja. Először 1972-ben jegyezték be társaságként, majd 1985-ben jótékonysági szervezetként. Az alapszabály szerint a tagokat ki lehet zárni, ha a vezetőség úgy ítéli meg, hogy többek között az egyesület érdekei vagy harmóniája ellen cselekedtek.

A mostani esetben a 20 személy a Valódi Mester Tanítványainak Szövetsége (Solidarity of Genuine Sensei's Disciples, SGSD) nevű csoporthoz tartozott. A csoport egyik vezető személyisége az SGS egy korábbi kizárt tagja. A csoport havonta tartott tanulmányi üléseket Zoomon keresztül. Emellett pénzt is gyűjtöttek tanulmányi anyagok vásárlására és egy mobilalkalmazás kifejlesztésére. Ügyvédjük, Choo Zheng Xi az SGSD-t egy keresztény egyház gyülekezeti tagjai által létrehozott bibliatanulmányozó csoporthoz hasonlította.

2022 augusztusában a csoport egy korábbi tagja, akinek volt felesége a 20 felperes egyike, felfedte a csoport létezését az SGS egyik vezetőjének. Ugyanezen év decemberében a vezetőség úgy vélte, hogy a csoport megalakulása, amennyiben igaz, „szokatlan és elfogadhatatlan, mivel ellentétes az SGS érdekeivel és harmóniájával”, és további vizsgálatot igényel.

2023 februárjában az SGS felső vezetősége minden vezetői szint számára képzést tartottak, ahol megállapították, hogy az SGSD „neheztelést és elégedetlenséget terjeszt az SGS és annak központi alakjai irányába.” A magas rangú vezetők szerint „szembe kell szállni a gonosz befolyásával... (és) el kell tiporni a csoport rosszindulatú cselekedeteit.”

Az SGS, amelyet Goh Kok Yeow úr képvisel, azt mondta, hogy minden panaszost párbeszédes ülésekre is meghívtak, hogy megpróbálják megakadályozni őket abban, hogy a csoport tagjaivá váljanak. Az ülésen részt vevő hét személynek a vezetők azt mondták, hogy a „frakció” csoport megzavarja az SGS egységét.

Az SGS 2023 áprilisa és 2024 januárja között értesítette az érintetteket, hogy fegyelmi meghallgatásokon kell részt venniük. Az állítólagos kötelességszegések közé tartozott a saját nevet viselő csoportosulás, az SGS célkitűzéseivel nem összhangban álló tevékenységek szervezése, valamint az SGS tudta és jóváhagyása nélkül történő pénzgyűjtés. Az SGS szöveges üzeneteket és egyéb dokumentumokat tartalmazó csomagokat nyújtott be, miután az érintettek bizonyítékokat kértek.

A felperesek egyike sem vett részt a 2023 novemberében kezdődött meghallgatásokon. A meghallgatások befejezése után a személyeket 2023 decembere és 2024 februárja között kiadott levelekben felszólították, hogy mondjanak le. Amikor ezt megtagadták, az egyesület 2024 márciusában kizárási értesítést küldött nekik.

A kizárás a rendszeres SGS tevékenységekben való részvétel jogának elvesztését jelentette, valamint bizonyos kedvezményekre való jogosultság elvesztését, mint például egy szent tárgy felajánlása és egy bemutatkozó levél kiállítása a japán Soka Gakkai International meglátogatására, amelyek mindegyike mérlegelési jogkörbe tartozik.

A 20 személy ezután bírósághoz fordult az SGS ellen, és azt kérte, hogy állapítsák meg, hogy a kizárások érvénytelenek, mivel megsértették a polgári igazságszolgáltatás szabályait, illetve indokolatlanok és megalapozatlanok voltak.

Ítéletében Jeyaretnam bíró hangsúlyozta, hogy a bíróság nem szól bele abba, hogy az érintettek megérdemelték-e a kiutasítást, vagy bármilyen vallási tanítással kapcsolatos kérdésbe. A bíró elmondta, az előtte lévő kérdés az volt, hogy a határozatok eljárási szempontból tisztességesek voltak-e, és nem voltak-e indokolatlanok, vagy megalapozatlanok.

Jeyaretnam bíró elmondta, hogy a felperesek bőséges tájékoztatást kaptak a vádakról, amelyekre válaszolniuk kellett, de tudatosan úgy döntöttek, hogy nem vesznek részt a meghallgatásokon, és nem cáfolják a vádakat. Az SGS bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy az SGSD egy szervezett csoport, amelyet egy kizárt korábbi tag vezet. Bizonyítékot nyújtottak be arra vonatkozóan is, hogy a csoportnak saját mobilalkalmazása volt, és egy nem engedélyezett projektre gyűjtött pénzt.

A bíró nem értett egyet azzal sem, hogy a vezetőség előítéleteket fogalmazott volna meg a felperesek elleni fegyelmi ügyekben. Megjegyezte, hogy a vezetőség csak azután lépett fegyelmi eljárásra, hogy a képzés és a párbeszédes foglalkozások nem vezették vissza a csoport tagjait a közösségbe.

Írta: Selina Lum

Forrás: The Straits Times

Az „Ászálha púdzsá" a 8. holdhónap növekvő holdjának 15. napjára esik, és a buddhizmus egyik legjelentősebb vallási ünnepe. Ilyenkor arra a napra emlékezünk, amikor a buddhizmus történetében először állt össze a Három Ékkő - a Buddha, a Dharma és a Szangha.

Az „Ászálha púdzsá” kifejezés az „Ászálha Purnami Púdzsá” kifejezésből származik, ami azt jelenti "hódolat Ászálha telihold napján”. Ez a thai naptár szerint a nyolcadik holdhónap teliholdjára esik, ami általában júliusban vagy augusztusban következik be.

Az Ászálha púdzsá napja mély jelentőséggel bír a buddhizmusban, mivel ez jelzi azt az alkalmat, amikor a Buddha megtartotta első tanítóbeszédét az öt aszkétának.

E történelmi tanítás során Tiszteletreméltó Kondannya, az öt aszkéta egyike, olyan mély bizalmat táplált Buddha tanítása iránt, hogy elérte a „Dharma-Szem” képességét és megvilágosodott. Ezt követően a buddhista rend első nemes szerzetesévé szentelték fel, így a Buddhával, a Dharmával és a Szanghával együtt teljessé vált a Három Ékkő.

Az Ászálha púdzsá napját a thaiföldi Legfelsőbb Szangha Tanács 1958-ban hivatalosan is kiemelt buddhista ünnepként ismerte el. Hivatalos szertartásokat először Thaiföldön tartottak, a Vészákkal egyenértékű módon.

Az Ászálha púdzsá-t mint állami ünnepet azonban továbbra is csak Thaiföldön tartják meg. Más théraváda buddhista országok nem tulajdonítottak ennek a napnak a Vészákkal egyenértékű jelentőséget.

A hagyományos megemlékezések közé tartoznak az érdemszerző tevékenységek, mint például alamizsnát nyújtani a szerzeteseknek, betartani a buddhista előírásokat, meglátogatni a templomokat, hogy meghallgassák a Dharma tanításokat, és részt venni az esti gyertyafényes körmeneteken a templomok felszentelési csarnokai körül. Ezek a „Wien Thian” néven ismert körbejárások során az óramutató járásával megegyező irányban háromszor körbejárják a szent helyeket, miközben gyertyákat, füstölőt és virágokat tartanak felajánlásként, és békés tudattal  tanításokat recitálnak a Három Ékkő tiszteletére.

Thaiföldön a nagy buddhista ünnepeken tilos alkoholtartalmú italokat árulni.

Írta: Komsan John Jandamit

Forrás: Bangkok Post

A világi buddhistáknak ugyanolyan mértékben lehet politikai érdeklődésük és véleményük, mint bármely más vallási hagyományt gyakorló embernek, és ezek alapján cselekedhetnek is. Buddha nem tanította a világi követőit arra, hogy tartózkodjanak a politikától - sőt, sokan közülük királyi vagy arisztokrata családok tagjai, és lényegében a kor politikusai voltak. A történelem egyik leghíresebb buddhistája, az i. e. 3. századi indiai király, Asóka, a legendás politikai vezető, valószínűleg mindenkinél többet tett a Buddha tanításainak népszerűsítéséért és Ázsia más részein való elterjesztéséért.

Azonban az a fajta visszavonultság, amelyet Buddha a tudat képzésére és a megvilágosodáshoz vezető képességek kifejlesztésére írt elő, kizárta volna a politikai tevékenységet. A Vinaja, a buddhista szerzetesi szabályzat valóban megtiltotta a szerzeteseknek és szerzetesnőknek, hogy részt vegyenek a polgári társadalomban, eltekintve a Buddha tanítói és küldöttei szerepének betöltésétől.

Ennek ellenére a történelem folyamán a buddhista országokban a szerzetesi hierarchia de facto politikai vezetéssé vált - ez volt a helyzet Tibetben, Thaiföldön, Srí Lankán, Japánban és sok más helyen. A szerzetesek (és néhány esetben a szerzetesnők) jelentős politikai hatalmat gyakoroltak helyi, nemzeti és nemzetközi színtéren. A Dalai Láma és a thaiföldi buddhizmus legfőbb pátriárkája egyaránt példa erre.

Amikor óriások találkoznak - Dr. Martin Luther King Jr. és Thich Nhat Hanh - Fotó: Thich Nhat Hanh Foundation

Napjainkban van némi feszültség elsősorban a théraváda szerzetesek között, akik közül néhányan úgy vélik, hogy a politikai szerepvállalás nem helyénvaló a felszentelt szerzetesek és szerzetesnők számára, míg mások szerint ez erkölcsi kötelesség, különösen a környezeti és társadalmi igazságosság tekintetében. Az „elkötelezett buddhizmus” egy kortárs nyugati kifejezés a különböző hagyományok gyakorlóinak tevékenységére, akik úgy vélik, hogy a társadalmi igazságosság érdekében kifejtett politikai aktivizmus a bölcsesség és a belátás fejlődésének természetes következménye, vagy - a mahájána buddhisták esetében - a minden dolgok összekapcsolódásának felismerése. Az „elkötelezett buddhizmus” kifejezést Thich Nhat Hahn vietnámi zen tanítónak tulajdonítják, aki a vietnámi háború idején a háborúellenes mozgalom egyik vezetője volt, és Martin Luther King Jr-ral dolgozott együtt. Az azóta eltelt években számos elkötelezett buddhista szervezet alakult, köztük a Buddhist Peace Fellowship és a Zen Peacemakers Order.

A buddhizmus politikai szerepvállalása nem mindig alakult a legjobban, de a globális politikai etika iránti kortárs igény útmutatást kereshet a Kr. e. harmadik században uralkodó indiai buddhista császár, Asóka uralkodásában.

Forrás: TRICYCLE

Miért gyűjt a Sárkánykirály bronz templomi harangokat a tenger alatti palotájában a japán buddhista hagyomány szerint?

Honnan ered a sárkányok, a harangok és a víz közötti hármas kapcsolat, és hogyan ábrázolták és magyarázták ezt az évszázadok folyamán?

Ezek a kérdések késztették Sherry Fowlert, a Kansasi Egyetem Kress Alapítvány Művészettörténeti Tanszékének professzorát arra, hogy kutatást végezzen és megírja a "Buddhista harangok és sárkányok: A víz alatt és felett, Japánban és Japánon kívül" című könyvét (“Buddhist Bells and Dragons: Under and Over Water, In and Out of Japan” - University of Hawai'i Press).

Sherry Fowler könyvének borítóján Utagawa Kuniyoshi 1858-as metszete látható: „A Sárkánykirály palotája, Tawara Tōda Hidesato három ajándékot kap.” Forrás: Portland Art Museum

„A harangok jelentős szerepet játszanak a buddhizmusban, de nem tartoznak a művészettörténeti kánonba” - mondta Fowler. „Az emberek a festményekre, a szobrászatra és az építészetre gondolnak, de a harangokra nem.”

És mégis, mivel Fowler a japán buddhista művészet szakértője, folyamatosan találkozott velük. Mindenütt jelen voltak a premodern Japánban, tette hozzá.

„A legtöbb ember hallhatott harangot, mondjuk a 17. vagy a 18. században” - mondta Fowler. "Legalább egy hallótávolságon belül volt, mert nagyon sok templomban rendszeresen megszólaltak. Majd nem csak templomi harangként, hanem időmérésre is használták őket."

Fowler, aki a kutatásai részeként néhányat meg is szólaltatott, elmondta, hogy egy buddhista templomi harangnak más a hangja, mint egy európai vagy amerikai templomi harangnak, inkább mélyen zengő hangja van.

„Rituálisan funkcionál a templomban hihetetlen hanggal, amelyet nem csak az emberek hallhatnak, hanem amely képes eljutni a buddhista birodalmakba, még az elhunytakhoz és a pokolban lévő emberekhez is, hogy enyhítse a szenvedésüket” - mondta. „Ezért nevezik a szútrákban a Buddha hangjának.”

Fowler a könyvben elmagyarázza, hogy a Sárkánykirály-mítosz bizonyos szent írásokból merít.

„Van egy Sárkánykirály, aki a tenger fenekén él, és van egy kincsekkel teli palotája, és ezek között vannak buddhista szútrák - írott szövegek - és értékes dolgok, például ékszerek” - mondta. "Szereti a fémeket is, és ezen keresztül a harangokat. Bár a szútrák valójában nem említik a harangokat a palotájában, a Sárkánykirály értékes tárgyakkal teli tárházából nőtt ki az elképzelés, hogy ott vannak."

Fowler könyve a japán bronzharangok öntésének történetét tárgyalja, számos olyan fotóval, amelyet ő és mások készítettek róluk a helyszínen, valamint a harangok és a hozzájuk kapcsolódó történetek ábrázolásával, beleértve az esőcsináló rituálékban való használatukat, amelyeket ma már nem végeznek.

Ahogy összegyűjtötte a harangokról szóló történeteket, a valósakat és legendásakat egyaránt, beleértve az elsüllyedt harangokról elnevezett japán vízparti helyeket is, elkezdett egy „tárgyi életrajz” megközelítést alkalmazni velük kapcsolatban.

„A tárgyi életrajz azt jelenti, hogy bármi legyen is az - egy műalkotás vagy az anyagi kultúra egy darabja -, úgy kezeljük, mint egy személyt, és megvizsgáljuk az élettörténetét” - mondta. "Detektívmunkát végzünk, hogy kiderítsük, hol történt valami az életének bizonyos szakaszaiban. De ezen is túlmutat, mert ahogy az emberek kapcsolatba lépnek vele, a jelentése vagy célja idővel változik."

Fowler a könyvben beszámol egy harangról, amelyet a második világháború után vittek el Japánból, majd hosszú éveken át Topeka belvárosában, a Shawnee megyei bíróság mellett állították ki, mielőtt visszatért volna hazájába, Shizuokába. Egy másik fejezetben azt magyarázza el, hogyan került egy 15. századi okinawai templomi harang az amerikai haditengerészeti akadémia területére. Mára visszaszolgáltatták, így a tengerészgyalogosok most egy másolaton kongatják meg a győztes pontszámot a hadsereg és a haditengerészet éves futballmeccsén aratott győzelem után.

Fowler szerint néhány ritka, tisztelt tárgynak, például a templomi harangoknak „személyiségük van, és az emberek úgy gondolhatnak rájuk, mint élő lényekre, akik saját élettel rendelkeznek.”

"Az az elképzelés, hogy egy tárgynak saját cselekvőképessége van, arról a tényről szól, hogy a tárgyak túlélhetik az emberek generációit. A beszélni és követelőzni képes harangokról szóló évszázados történetek vezettek ahhoz az elképzeléshez, hogy egyes harangoknak saját életük és saját cselekvőképességük van, amiről mint karizmáról beszéltek."

Fowler elmondta, örül annak, hogy a könyv „új fajta ismereteket fog nyújtani a harangokról, amelyekre az emberek eddig nem gondoltak.”

A cikket írta: Rick Hellman

Forrás: KU News

TOKIÓ, július 7. - Dél-Korea és Japán egymáshoz fűződő viszonya bonyolult történelemmel rendelkezik, ám egy 14. századi buddhista szobor körüli vita tovább fokozta a már meglévő súrlódásokat.

A Korea Herald beszámolója alapján a japán Kannon templom átadta az Avalókitésvara Bódhiszattva szobor 3D adatait a Buseoksa templomnak, miután jogi csatát vívtak a szobor megszerzéséért.

A Kannon-szobor, amely két buddhista templom közötti vita forrása lett, itt látható a Nagaszaki prefektúra Tsushima városában lévő Kannonji templomban. - Yomiuri Shimbun fotója (Reuters)

2012-ben tolvajok lopták el a szobrot a japán Tsushima-szigeten lévő Kannon templomból, majd Dél-Koreába vitték. A dél-koreai hatóságok azonban letartóztatták a tolvajokat és elkobozták a szobrot. Ám ezt követően a helyi Buseoksa templom pert indított, azt állítva, hogy a szobrot korábban japán kalózok lopták el tőlük évekkel ezelőtt.

2023-ban a dél-koreai legfelsőbb bíróság végül a Kannon templom javára döntött, ami azt jelentette, hogy a szobrot vissza kell adni nekik, ami idén május 12-én meg is történt.

A Kannon templom főpapja, Setsuryo Tanaka tegnap ellátogatott a templomba, és átadott egy USB-meghajtót a 3D szkennelés adataival, tájékoztatott róla Wonwoo Buseoksa vezető szerzetes. Buseoksa korábban kérelmezte, hogy még Dél-Koreában készítsenek egy szkennelést a szoborról, de Japán ezt elutasította.

"Miután a szobor visszakerült Japánba, egy napig a Kannonji templomban maradt, mielőtt egy múzeumba vitték volna. A templomban azonnal megérezték a hiányát és kezdték megérteni, hogy milyen mély érzésekkel tölthette el a koreaiakat, amikor a szobrot elvették tőlünk. Meghatódva ettől az érzéstől, úgy döntöttek, hogy megosztják velünk a 3D adatokat" - mondta Wonwoo a Korea Heraldnak nyilatkozva.

Mi a következő lépés? A Buseoksa templom azt tervezi, hogy három másolatot készít a szoborról, az egyiket aranylemezzel borítják be és a templomban tartják, míg a másik kettőt máshol állítják ki.

A 38,6 kilogramm súlyú, ülő Avalókitésvara Bódhiszattva szobor bronzból készült és 50,5 centiméter magas.

Forrás: Malay Mail